Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Elkendőzve

Már látom is magam előtt, az anyukák bakancsban, rongyos ruhákban, zilált hajjal, hátukon kendőbe burkolva a gyerek, mint egy zsák pityóka. És irány a dolgozdába. A gyerek meg zötyög hátul és csendben elviseli, ahogy az anyuka éppen sarlóval vágja a búzát, süt a nap forrón, de sebaj, a gyerek meg kell szokja, hozzá kell szokjon az élethez, mert az élet kemény. Mi történhet? Legfeljebb elpusztul. Minden évben kipurcantanak az anyukák egy rend gyereket. Csak ne éppen kapálásra kelljen kinyomni a világra.
Szeretem, ahogy az emberek a megoldásokhoz viszonyulnak. Ha elnyomás van, akkor nem az a kérdés, hogy miként nyomjuk vissza az elnyomást, hanem hogyan tudjuk elviselni? Mit tudnánk kitalálni, hogy a nyomás hatására mégis éljünk valahogy? Ha éppen nem adják meg a szülésszabadságot, vagy gyermeknevelési szabadságot, akkor kössük kendőbe a gyereket, hátradobjuk mint a lisztet, oszt szevasz, mehetünk dolgozni. Mi van? Az afrikai nők mióta csinálják? És milyen szépen szaporodnak, nem?
Nem. Nem, mert az én gyermekemet az atyaúristentől is féltem. Amíg ebben az életben szuszogok, arrébb tudok tenni egy fogpiszkálót is, a gyermekemért élek. Nem valami fatalista tömegért. Nem valami öngyilkos eszméért. Nem azért élek, hogy betörjenek és betörjek. Ez nem opció számomra. Nem teszem a fiamat semmiféle oltárra, renghet tőlem a földnek mind a kilenc mélysége, vagy ege. Legfeljebb elnyelnek az isteni harag hullámai, de én, mint szülő, az utolsó leheletemmel, ha mással nem, egy jó káromkodással óvni fogom a gyermekem életét. Ez legyen tiszta.
Nem érdekel, hogy Indiában éheznek, vagy bárhol máshol. Mert ezek azok az emberek, akik kegyetlenül a hátukra dobják a purdét, csakhogy ne haragudjon meg a hatalom. Mint marhák a vágóhídra mennek csendben a bocijukkal. Mert lelküket, szellemüket a vallásos félelem sötétíti. Az úgynevezett istennek való önfeláldozás, melynek fiskális hasznát mindig hús vér félistenek élvezik.
Ez a pór nép. Ez igazából a pór nép.
És mi van az entelektuellel? Megmondom én, mi van ezekkel az entelektuelekkel. Szoptatva vannak. Csak másfajta cuclival. De szopnak szépen, ahogy a nagykönyben írva vagyon. És lassan kezdek drukkolni ennek a Böszeszkunak. Mert ha egy bohóc értelmesebbnek tűnik, mint az úgynevezett entelektuel rétegünk, akkor öröm nézni, ahogy ezek az entelektuelek élvezik a szoptatást.
Az istállóba kötött ökör is látta, hogy ez az új megyésítési bolondéria nem más, mint időt nyerő szoptatás. És bekapta mindenki. Majdnem egy teljes hónapot szívott minden politikus és értelmiségi. Aztán ez a Misi királyos dolog olyan rétegeket is megmozgatott, akik még csak az orruk alatt pufogtak. Fasza gyerek ez a Böszeszku. Minden napra megvan, hogy kit kell leszoptatni és hogyan, és láss csodát, veszi a lapot mindenki. Pattognak, ugrálnak, verik az asztalt és kész. Én meg röhögök. Mulatok jókat ezen a Böszeszkun. Már nem is sajnálom az entelektualitás elvakultságát.
Mit kellene csináljanak ezek a nagy czímeres értelmiségiek? Vegyenek egy pohár pálinkát, emeljék Böszeszku egészségére, és röhögjenek minden elsütött marhaságon. És a következő pillanatban meg ugyancsak pálinkát felemelve Böszeszku egészségére, nevetve mondják a szemébe: Öcskös! Holnaptól a nép nem fizet adót neked…ha..hha..hhha!
De nem. Nem, mert ezeknek az értelmiségieknek nincs sem praktikai, sem humor érzékük. Mert az ősi, afrikai mentalitás bennük is megvan, hogy ha baj van, a purdét kitéve a hátradobott purdék elhalálozási statisztikájának, hátukra dobják a purdét, zsákban, mint Mikulás a zsákját. A nők, meg hogy az aratáson könnyebben tudják viselni terheiket, bakancsot húznak a lábukra. Meg aztán mivel fogy a víz a Földön, nem mosdanak csak hetente egyszer.
Elnézem ezt a nagy magyarságunkat is. El vagyunk foglalva a szimbólumokkal. Műveljük, tanuljuk őket szorgalmasan. Elvi vitázunk, hogy mit jelen magyarnak, még magyarabbnak lenni, ki az igazi magyar, ki az igazi szent magyar? És közben még egy idegen üzletház épül a városunkban, ahol már van hat másik. És mind a hatba beleférne a város összlakossága kétszer is. Ablak nélküli zárt világok, az új kor sötét templomai, ahol majd isteníteni fogjuk a szoptatás istenét és kegyelemért fogunk esdekelni hozzá. De kúrva fasza lesz, rovásírásos pálcánkra támaszkodva, melynek a végére kereszt van szegezve, nyolcadik purdéval a hátunkon és sámános dobolással hajlongani az igazi istenek előtt. Hülye lesz, aki megsajnál minket!