Az első csavar

-Huszonegy millió. -mondta Attila.
-Egyezzünk ki tizenkilencbe -mondta Tótfalusi.
-Nézze, Tótfalusi úr, -mondta tettet nyugalommal Attila,- korrekt árat ajánltam önnek a dresszingért, nem szeretnék alkudozni, hajszálra van minden számolva, anyag, munkadíj, egyéb kiadások.
-Nézze, Attila úr, -mondta Tótfalusi laza nyugalommal, - én elhiszem, hogy maga korrekt áron számolta fel nekem a dresszinget, de én üzletember vagyok és nem adhatok annyit, amennyit maga kért. Elvileg. Érti?
-Értem. -mondta Attila keserűen- azt hittem ön korrekt ember és megbecsüli az egyenes munkást, különbséget tesz egy tolvaj cég és egy becsületes munkás közt. Nekem ez volt a benyomásom önről.
-Igen Attila úr, -kezd mondandójába hátra dőlve méregdrága bőrkanapéján Tótfalusi úr, -én nagyon becsülöm a tisztességes munkás embert, lám önnel egyezkedek most, nem egy tolvaj céggel.
-Nézze Tótfalusi úr, ön sok céggel dolgoztatott, amíg Kolozsvár legdrágább villáját felépítette, biztos ismeri a céges árakat.
-Ismerem Attila úr, higgye el, hogy ismerem.
-Akkor azt is tudhatja, hogy ez a huszonegy millió nem pénz erre a munkára.
-Tudom Attila úr, ezzel nincs is baj. De akkor sem taposhatok át az elvi kérdéseimen.

Meditációs csend.

-Akkor tizenkilencet mondott Tótfalusi úr?
-Igen, ez az én ajánlatom magának.
-Rendben, megcsinálom magának tizenkilencbe. Hogy elvi kérdésein ne kelljen átlépnie.
-Maga nem alkudozik? Én mondtam magának egy árat, nem kell azért haragudjon, mondjon maga is egy árat.
-Most már sajnálom, hogy nem negyvenet kértem.
-Annyit kellett volna kérjen Attila úr és kiegyeztünk volna harmincötbe.
-Rendben, megértettem a szempontját Tótfalusi úr, de én nem alkuszom.

És kicsavarodék az első fő titok első csavarja. Még maradt öt csavar az első fő titok felfedéséig.