tag:blogger.com,1999:blog-55304773172837179362024-03-19T01:49:49.637+02:00Artizán Blues RádióMuzsi Attila rádiója és naplójaMuzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.comBlogger1169125tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-6356485197005538982024-03-19T01:42:00.000+02:002024-03-19T01:42:03.900+02:00ABR 2024 03 18<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg23oCOv7jLmPOjJXPyZrwA9gwH0SxIi3T3PD7hXEHAlz9U7oA6We_gwOHuPjDhzG20LQjNSyz9J6B6Uk7N2OzcvlyXYmUsW-Hmy-9RLIT6yM0BlnSafQ1NMWn5jJh0iWiLE7d8kt09iAWvMOs3Bo4WP_vq3tfQMvczuJGcNpIvT1dPm61888aDMCuI8Hl9/s1084/ABR%202024%2003%2018A.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="871" data-original-width="1084" height="257" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg23oCOv7jLmPOjJXPyZrwA9gwH0SxIi3T3PD7hXEHAlz9U7oA6We_gwOHuPjDhzG20LQjNSyz9J6B6Uk7N2OzcvlyXYmUsW-Hmy-9RLIT6yM0BlnSafQ1NMWn5jJh0iWiLE7d8kt09iAWvMOs3Bo4WP_vq3tfQMvczuJGcNpIvT1dPm61888aDMCuI8Hl9/s320/ABR%202024%2003%2018A.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbVdDI5LHSTalX_fQ26w46C0GQx6Jhv1x11zccJTLZYXZnSo1V4o4rxfxcJxQxTjy8tOuif48zAATsQzfV93gmrPVj8lzQV6G-xKSRiTsroIqIkNPIVouTUH-J0BgYxML1SmyraaC2AKKUw2i2RgBg0eKxzoWNwoGF1CNOUMSHhDsj1i16hOF7nfGTvsmJ/s889/ABR%202024%2003%2018B.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="729" data-original-width="889" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbVdDI5LHSTalX_fQ26w46C0GQx6Jhv1x11zccJTLZYXZnSo1V4o4rxfxcJxQxTjy8tOuif48zAATsQzfV93gmrPVj8lzQV6G-xKSRiTsroIqIkNPIVouTUH-J0BgYxML1SmyraaC2AKKUw2i2RgBg0eKxzoWNwoGF1CNOUMSHhDsj1i16hOF7nfGTvsmJ/s320/ABR%202024%2003%2018B.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><a href="https://artizanbluesradio.com/" target="_blank"> Artizán Blues Rádió honlapja</a><p></p><div id="gtx-trans" style="left: -11px; position: absolute; top: 599px;"><div class="gtx-trans-icon"></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-63832234471728280922024-01-30T21:05:00.003+02:002024-01-30T21:06:00.923+02:00Hiszi a Píszí Nyúz<p><span style="font-size: large;"> Folyamatosan itt: <a href="https://artizanbluesradio.com/" target="_blank">Artizán Blues Rádió</a>, a házi kézműves rádió.</span></p><p><span style="font-size: large;">Új műsorok:</span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Hírek egy perecben</b>: Hiszi a Píszí Nyúz (HPN) Langley Judithal,</span></p><p><span style="font-size: large;"><b>5 perc világtöri</b> Fábián Andorral,</span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Szívmesék</b> Benczédi Ildikóval,</span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Rádióblog</b> Muzsi Attila felmondásával,</span></p><p><span style="font-size: large;"><b>Rádióarátok órája</b>: Kornélia, Gula...</span></p><p><span style="font-size: large;">és még meglátjuk mi fér majd bele...</span></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-81998581175535521562023-12-25T16:14:00.001+02:002023-12-25T16:14:27.978+02:00Továbbiakat...<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Szóval itt:</span></span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1fey0fg" href="https://artizanbluesradio.com/?fbclid=IwAR0l17IXxPAB327h0nJFToVI82II9RTk8-I_gOsQSI94exzMVJl4KDkUzD0" rel="nofollow noreferrer" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank"><span style="font-size: large;">https://artizanbluesradio.com/</span></a></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Mától minden huszadik zeneszám után egy egy Muskóczi történet hallható Fábián Andor előadásában az Artizán Blues Rádió műsorlistáján.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Jelzem, hogy a karácsonyi zenés lista még ma és holnap fog megszólalni, holnaptól kányec filmá karácsony... irány a butyilovgyárba! Remélem jól telt a karácsony, mert ha nem, várhattok még egy évet rá.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Én megtettem mindent, hogy otthonotokban ne idióta zsingelbellz zenék szóljanak.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>Továbbra is azon dolgozok, hogy tartalmas zenéket töltsek fel nektek.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Egy kicsit szüneteltetem a blogos felmondásaimat. Egyrészt azért mert elegem lett a sok megmondásból, sok energiát felemésztek azért, hogy valamennyire PC legyek, nem bírom már. Csinálják mások jobban, ütősebben és fülviszketésre gyógyíresebben. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Inkább arra tölteném az időmet, hogy átfésülöm az összes írásaimat azóta, hogy blajbászt fogtam a kezembe és amit ma is úgy látok, ahogy ezelőtt 10-20-30-40 éve, azokat kicsit rövidebbre, lényegretörőbbre fogva felmondom és be fogom illeszteni a rádiós lejátszó listákra.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Na... további kellemes ünneplést, és főleg magamnak mondom: ne add fel... ne adjátok fel... Lesz még rosszabb és akkor se fogunk sírni...</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBTFXpsQDOTAFUL9dphiEqZ58UprcwPBNViGnRsTzOZptAM2D7s15ZHGfI09AU7X3GsPd_-nDa19SAZr5NVnTzLMxqemKw0RD4KtLDPhxr3_p9Tf94k9UDWS3Xwes5VhV6gjqczmckIGK2_g836cgUYtEkwS6wCL6H6uiNaEcleVbZW7NpI54KD_-0wsEK/s2225/Muskoczi%20radioba.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1610" data-original-width="2225" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBTFXpsQDOTAFUL9dphiEqZ58UprcwPBNViGnRsTzOZptAM2D7s15ZHGfI09AU7X3GsPd_-nDa19SAZr5NVnTzLMxqemKw0RD4KtLDPhxr3_p9Tf94k9UDWS3Xwes5VhV6gjqczmckIGK2_g836cgUYtEkwS6wCL6H6uiNaEcleVbZW7NpI54KD_-0wsEK/w400-h290/Muskoczi%20radioba.jpg" width="400" /></a></div><br /><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"><br /></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-19535466869473839192023-12-02T22:44:00.002+02:002023-12-02T22:44:37.587+02:00Beindult a decemberes lista<p><span style="font-size: large;"> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Kibontottam a krisztmeszes zenés zsákot, újabb -régi- dalokkal dúsítva az ünnepi hangulatot.</span></span></p><div class="xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Bár igyekszem leszokni a szurkálós megjegyzéseimről, a képmutatás annyira kreatív, hogy kilendít komfortomból.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Régi vágyam Cseri Kálmán prédikációiból gyűjteményt alkotni, ebből az indíttatásból létrehoztam a "Hitben járás" műsoridőt.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Heti rendszerességgel tervezek egy prédikációt feltenni. Az elsőt most tettem fel: "Minek az ünnepe karácsony" címmel. </span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Azért kihívás számomra, mert archív <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>felvételekről van szó, borzalmas rossz minőségben digitalizálva. Csak hogy képben legyen a munka mennyisége, a félórás műsor négy órás vágási piszmogást vett igénybe. 1986-ban volt felvéve, valószínű kazettofonra, melynek beépített hangsűrítője csak rontott a minőségen.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A "Hitben járás" műsoridő romániai idő szerint minden reggel 8 órakor, illetve este 20 órakor hangzik el és hetente töltök fel új tartalmat.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A nyolcadik Hangblog (és ezt egy kicsit büszkén írom, hogy egyáltalán eljutottam idáig) a szokásos időben hangzik el, romániai idő szerint 2,6,10,14,18 illetve 22 órakor.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A rádió honlapja is remélem lassan beindul, az a helyzet, hogy rémesen felhasználó barátságtalan a szerkesztése.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Addig is működik, de még nem úgy, ahogy tervezem:</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1fey0fg" href="https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fartizanbluesradio.com%2F%3Ffbclid%3DIwAR1piprVp9-Dp3cEAPg5MzeXren2qOkQzRSNN3l1IdM7ganOejlfjnZejt8&h=AT1SP7yCSdd_xSDoY8wP-s068ZCO_jHb2Lwu2Ibt4mYzxIzzSbv2lsxQrDFw8SG5Gy-WNY7ZKQOPweSmtp28xtRSNROg_aAM0Hadz5KlUMqJ4raUzp0odxucyZ6KvGxdbmUJ&__tn__=-UK-R&c[0]=AT390ZGkVKyARs7dtZ0pB8qW8iZ4wproMRergHgL8QP0byO6AKDLqc6iRWGKHNkkCxnhyKhFtawrH6E4J0jGHJwsH6s1ZgrGP7sdYev5Bw_iwUHD5Wpk81OoySEasoI8MhBoAmdojB87lz9rIJ4xIIuHos_2qfTSgE2beXeuEOYTE6JyIMVWagvDVYTeiQswzoK5cdQ4nZ61" rel="nofollow noreferrer" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank"><span style="font-size: large;">https://artizanbluesradio.com/</span></a></span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Én, mint ember:</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Fenntartom a rádiót, szerkesztem, havi 10 euróba kerül a rádiós szerver, és a honlap tárhely. A domain név az évi 20 euró.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Semmilyen szerződésem sincs szerzői jogos hivatalokkal.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nekem alapból az a hozzáállásom, hogy a kultúra mindenkié.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Aki felismeri alkotását a rádióban és úgy véli jogtalanul használom, kérem jelezze és eltávolítom.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem látom át a hivatalos részét, írtam ez ügyben az Artisjusnak Magyarországra és írtam ide Romániába is egy hivatalhoz, a magyar hivatal lerázott egy forma nyomtatvánnyal, ami nekem nem segít, mert nem Magyarországról működtetem a rádiót, a román hivatal nem méltatott válaszra. Majd szólnak, ha valami bajuk van alapon tolom tovább a szekeret.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Órákat töltök el azzal, hogy olyan zenéket találjak, melyeket szívesen hallgatnék az Artizán Blues Rádióban. Szubjektív alapon.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Direkt mellőzve a fősodor sztárjait.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A hangblog megírására, felvételére, processzálására, illetve a zenék kozmetizálására, egyéb vágásokra, heti 15-20 órára van szükségem.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Egyelőre Hobby alapon működök.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem szeretnék továbbra sem reklámokat hallani a rádiómban, se elkötelezett politikai párt irányokat.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Szeretnék kézművesekkel beszélgetni, és azon összeállítások lennének a saját reklám felületeik.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Viszont ehhez már nincs kapacitásom, hacsak nem kapok támogatást, hogy kivonjam magam a mindennapos megélhetési munkámból, mely mesterség czímere: asztalosság.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Egyelőre kellemes ünnepi hangulatú Decembert kívánok nektek, én mindent megteszek annak érdekében, hogy a rádió maximálisan közvetítse ezt.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Muzsi Attila, Erdélyből.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4gZoLTE6IuJS0weO_Xopld5SU1ECaiphQRuWH3Yx4bbsemneGc9sWLarjYTCKK7_XGKsaR4iCN0HvQlyjGutr43fVTMwbauChtOrCyp85nnGhWH6zplikifs7XxOQU-OcuQvVZSrPtvz76KCvKsKC-7wtRE9bYv1l3wsX6av5-VDON_dskBoNYimxnohh/s654/08%20Radioblog%20plakat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="654" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4gZoLTE6IuJS0weO_Xopld5SU1ECaiphQRuWH3Yx4bbsemneGc9sWLarjYTCKK7_XGKsaR4iCN0HvQlyjGutr43fVTMwbauChtOrCyp85nnGhWH6zplikifs7XxOQU-OcuQvVZSrPtvz76KCvKsKC-7wtRE9bYv1l3wsX6av5-VDON_dskBoNYimxnohh/s320/08%20Radioblog%20plakat.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-size: large;"><br /></span></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-49951146926629044132023-11-18T18:43:00.001+02:002023-11-18T18:43:58.407+02:0006. Rádioblog<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: x-large; white-space: pre-wrap;">Bocs. </span><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: x-large; white-space: pre-wrap;">Nem köcsög, hanem dög vagyok ezt a jutubra is tenni, mint a multkorit itt:</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/t2MsrFdzo2c" width="320" youtube-src-id="t2MsrFdzo2c"></iframe></div><br /><p><br /></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">A mai rádiós blog összeállítása sikerülhetett volna sokkal rosszabbra is, ha a hangulatom szerint alkotom meg. De gondoltam elég a sok dark gondolatból, ma enyhébb gondolatokat ollóztam össze. Kellemes lounge feldolgozások szólnak a háttérben.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Köszönöm, hogy Romániából egyre többen hallgatjátok a rádiót.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Számít minden jelzés felőletek. Mert ugye tudjátok, hogy se politika, se egyház, se gazdasági erő nincs a sarkamban, <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>csupán az a vágy hajt, hogy olyan rádiót szerkesszek, amit mindig is szerettem volna hallgatni, és a mai napig sem találom sehol.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Ha valakinek kedve támadna műsort alkotni, gondolatait felmondani, stb, állok a rendelkezésre.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Alapjában véve az volt az elgondolásom, hogy adok még ötven darab blognyi esélyt a rádiónak, azaz még egy évet. Ha ez idő alatt összeáll egy alkotói csapat, értelmét látom tovább éltetni.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Őszintén, minden héten megharcolok magammal, és nehezen hiszem el, hogy immár a hatodikon túl vagyok. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Ketyeg az óra nektek is, meg nekem is.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Jó rádiózást.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit;"><a class="x1i10hfl xjbqb8w x6umtig x1b1mbwd xaqea5y xav7gou x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1fey0fg" href="https://l.facebook.com/l.php?u=https%3A%2F%2Fartizanbluesradio.com%2F%3Ffbclid%3DIwAR2S7sSpiKQaItSfQYyZhCaPb9HDpjU_k2LxCfMnE5cCE_Xjyx0FORKRzjI&h=AT3iOJWCePL3NCtzdUXXwoGDVgFDLdhdiXyH4CQn4F4gXSQ3DZUjyehSBza6Lx-0QyVCBaugTxK23KvnATHlxLJ9_JLaE_0zDg1tRG5IkP0doiQ-LoC0noX9dRcLV0eKsWeE&__tn__=-UK-R&c[0]=AT2qhDZuuwFGhkQc8sU01xilElTKVGslrPn3ppDxixlVp13S0PxDxmbaVfPqeTWoe02HxZRIqBrkZJ1UUOAThNL4-dlb0Nqjh_XsdHoHYy9fkU5onI1hQuhDKvPCTuMuu5svRUXLfJJbwpNd9C9GMKbg_3rchQ" rel="nofollow noreferrer" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; background-color: transparent; border-color: initial; border-style: initial; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; font-family: inherit; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-align: inherit; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank"><span style="font-size: large;">https://artizanbluesradio.com/</span></a></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqxv492ie5ehUrvAMPX7BiLosltJ_d0MU-vlyHAZU-GacvUpxftF2M2X5RRzG1JEQsd-uvvSiCL5c_WwpZ6PUMbT0O3ofBQLGHldAbMh_d3CpM5RIJ_JffKnIbMuaPCDrPycacNNrl0euRU503ZbgbRW2VoBzPvcsbte5UDxrCHwhyF-RapDjPu3LdLHE4/s750/06%20Radioblog.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="521" data-original-width="750" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqxv492ie5ehUrvAMPX7BiLosltJ_d0MU-vlyHAZU-GacvUpxftF2M2X5RRzG1JEQsd-uvvSiCL5c_WwpZ6PUMbT0O3ofBQLGHldAbMh_d3CpM5RIJ_JffKnIbMuaPCDrPycacNNrl0euRU503ZbgbRW2VoBzPvcsbte5UDxrCHwhyF-RapDjPu3LdLHE4/w400-h278/06%20Radioblog.jpg" width="400" /></a></div><br /><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"><br /></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-30162550864157361352023-11-05T04:44:00.002+02:002023-11-05T04:48:37.314+02:0004. Rádióblog<p><span style="font-size: large;"> <a href="https://artizanbluesradio.com/" target="_blank">Artizán Blues Rádió készülő honlapja</a></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuFcnG1J5Zg5VTTZLgqUm3RC-yC3YWebd6us87waS1Oss6VVnbkjojsOj85muARvLjreqMUKe8F1kxfLV5xr0sTCVUph4Jd_KnMfr8KHJmqNT6vmOe7xzGMWX9s_rwBMjVJnBPRht6nyZ9-LWI2VAET5ElVtYn-J9WbANZqOCcr5sabvr-LMaxNjSTCVPp/s1200/04%20Radioblog.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1200" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuFcnG1J5Zg5VTTZLgqUm3RC-yC3YWebd6us87waS1Oss6VVnbkjojsOj85muARvLjreqMUKe8F1kxfLV5xr0sTCVUph4Jd_KnMfr8KHJmqNT6vmOe7xzGMWX9s_rwBMjVJnBPRht6nyZ9-LWI2VAET5ElVtYn-J9WbANZqOCcr5sabvr-LMaxNjSTCVPp/w320-h200/04%20Radioblog.jpeg" width="320" /></a></div><span style="font-size: large;">Jópofa szitu.</span><p></p><p><span style="font-size: large;">Rájöttem, hogy a rádióm olyan platformokkal úgymond versenyezik, mint a fizetős Spotify, Youtube. stb.</span></p><p><span style="font-size: large;">Vicces.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnOUAUo8XWMPQNHcAiBCaLlmcJJpv_3B3ymzwm5GPnHOL3snJ0v5twy8JeneMdmxIOShc4hTonjjyKMHp7_f1683VouGMB_YT2Vlfm5gkIDCMttTEcjJmkMR9Oj-aNURdfcmc2guBPyuAAZ8L7_004p4D3_WOsA9E-I61t_K2WkgCVwl-oz16aOsoEWfHB/s3264/Analog%20barlang.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2448" data-original-width="3264" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnOUAUo8XWMPQNHcAiBCaLlmcJJpv_3B3ymzwm5GPnHOL3snJ0v5twy8JeneMdmxIOShc4hTonjjyKMHp7_f1683VouGMB_YT2Vlfm5gkIDCMttTEcjJmkMR9Oj-aNURdfcmc2guBPyuAAZ8L7_004p4D3_WOsA9E-I61t_K2WkgCVwl-oz16aOsoEWfHB/s320/Analog%20barlang.JPG" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><span style="font-size: large;">Napi 10 perces időbefektetéssel alakítom az analóg barlangomat Felürülvén a régi stúdiószobám egy elvonulós barlangot alakítok benne. Elkezdtem a tüzelésre kapott régi videoszalagokat pórtalanítani és polcokra helyezni. Rengeteg van. Egy magángyűjteményből kerülhettek hozzám, az örökösöknek így egyszerűbb lehetett. Valaki nagyon megszállottan tévés műsorokat vett fel videoszalagokra. A címkék szerint régi filmek, zenés műsorok, sport események vannak a magyarországi tévékből felvéve. Az utolsó dátum 2002 körüli. Nálam vannak körülbelül tíz éve, dobozokban egy raklapon. A szalagok szinte mind márkásak, látszik, hogy valaki őrült sok pénzt rakott bele anno. Lehet őrültség nyoma is, de ki tudja, akkor ezek szerint én is őrült vagyok, hogy minden magamra költhető pénzemet a stúdióba fektettem?</span><div><span style="font-size: large;">Párszor elgondoltam, hogy mi mást tehettem volna? Talán elmehettem volna Tajvánra, happy endes masszázsra egy hétig?</span></div><div><span style="font-size: large;">Az analóg barlangomban az az elképzelésem, hogy az ugyancsak eltüzelésre szánt három régi orgonát előszedem, és megpróbálom restaurálni őket. Van egy régebbi, csak tranzisztoros, az totál káros, valaki dühibe szétverte a nyákokat. Van egy hibrid, részben tranzisztoros, részben Icés, és van egy orgona csak Icés. Ez még az a generáció, amely nem sejtette, hogy a mikroprocesszorok le fogják váltani.</span></div><div><span style="font-size: large;">Na ezekkel remélek egy fajta elvonulást a világ elől. És közben a háttérben le fogom játszani a videoszalagokat.</span></div><div><span style="font-size: large;">Szóval, én nem akarok tovább bambulni a semmi jót nem ígérő digitális internetes hálóban.</span></div><div><span style="font-size: large;">Elegem van mindenféle politikai, történelmi, okoskodó, társadalmi, szociális elemzőből. Nem érdekel mifelé megy a világ.</span></div><div><span style="font-size: large;"><br /></span></div><div><span style="font-size: large;">Mint írtam, a rádiót még egy évig működtetem, azután meglátom.</span></div><div><span style="font-size: large;">Mikor rászánom magam, befejezem a rádió honlapját, borzalmasan felhasználó ellenes a szerkesztője. Bár olcsó és a jelek szerint stabilak és gyorsak a szolgáltató szerverei, de a belakása rémesen zavaros. Nem akarom elbonyolítani, csupán egy olyan platformot biztosítani a rádiónak, amely a Pc-n túl telefonról, tabletről is elérhető. Hogy ez se legyen egy kizáró ok.<br /></span><p><br /></p></div><div id="gtx-trans" style="left: 393px; position: absolute; top: 35px;"><div class="gtx-trans-icon"></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-77863020838595731382023-10-29T03:04:00.002+02:002023-10-29T03:04:39.888+02:0003 Hangosblog<p><span style="font-size: large;"> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;">Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít. Ha optimizmusra nincs sok esély, megteszi a cinizmus is. Valahogy túl kell élni.</span></span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Szinte elengedtem gúnyoros nézésemet, de valahogy mindig visszakanyarodom hozzá. És hogy, hogy nem, de otthon érzésem van benne. A világnak viszont nem tetszik a hang amit megütök. Az igazság az, hogy amit a világ ma hangként zenget, meg nekem nem tetszik. Úgyhogy win-win.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Már ha valakit érdekel.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Amint kibénáztam magam a honlapszerkesztéssel, mint minden rendes dolognak, a rádiómnak is lesz honlapja.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Go Blues!</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioTafGsjdGgo9lBM7Fu2XW_AtthhQqbr_uBGAx10Chs68ADnKxgHANVkGwUkPx06Tu7COF68G6saBQU5XFcO_8IO7TMND8ePx4iQvFkjwvgFPzn9VG6wVjh4F4QB-sUWEgswvuc_5rUcgtlBvx8cyl_J1cMAvFlW1hIHYlZx-jqthbN6xKSLHAIpMcPFr6/s2012/03Radioblog1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1270" data-original-width="2012" height="202" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioTafGsjdGgo9lBM7Fu2XW_AtthhQqbr_uBGAx10Chs68ADnKxgHANVkGwUkPx06Tu7COF68G6saBQU5XFcO_8IO7TMND8ePx4iQvFkjwvgFPzn9VG6wVjh4F4QB-sUWEgswvuc_5rUcgtlBvx8cyl_J1cMAvFlW1hIHYlZx-jqthbN6xKSLHAIpMcPFr6/s320/03Radioblog1.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-size: large;"><br /></span></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-73755389922794335762023-10-16T07:41:00.001+03:002023-10-16T07:43:06.956+03:00Rádioblog: Hit, remény, szerelem<p> </p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Éves projektbe vágtam. Azt tervezem,
hogy hetente egyszer összesűrítem megélt gondolataimat,
érzelmeimet, félelmeimet, reményeimet, felolvasom őket, az éppen
felfedezett zeneszámok társaságában.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">„Hit, remény, szerelem”
című hangos rovatom egy teljes héten át hallható lesz a rádiós
listámban a következő órákban: 02, 06, 10, 14, 18, 22.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Ezzel tulajdonképpen jelzem, hogy
silány lényem lelki-szellemi energiáit a rádióba fektetem.
Ugyanis közel voltam a végleges feladásra ami a publikációimat
illeti. Elbújok a rádiómban.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">A blogspot sablonjának a
telefonos nézetében nem jelenik meg a rádiós blokk, ezért
egyelőre csak PC-ről érhető el. De ha minden igaz hamarosan új
honlapról lesz elérhető a rádió gombja.</span></p><div id="gtx-trans" style="left: -36px; position: absolute; top: 332px;"><div class="gtx-trans-icon"></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-34780515491383582642023-10-12T07:33:00.003+03:002023-10-12T07:33:44.394+03:00Még egy évet...<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size: large;">A saját blogfelületemre szorítkoztam az Artizán Blues Rádió működésével. A honlap működtetése nem érte el célját.</span></span></p><span style="font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;">A rádió kapcsoló gombját viszont a blogomon keresztül továbbra is lehet használni.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;">Hogy mi ez az egész?</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;">Fedezzük fel együtt.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;">Vagy temessük el örökre.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;" /></span><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size: large;">Adok még egy évet.</span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKWfIB_H4Dk2l8CVfaKNXMJ6JrmUVtsmUx6Bk_PQ7tbXa-M2bdwdhFd48j_RVWY5AvIxlrYolcFcAkTiMF0t7cWc76_uDQV5-SVYLcaDz955WwxdPWRGQFj3o2Ao3HAuO6iQpwv5Bxi4jlwJD-ODo2pBLN2upAuZZ3EGQgxJBkkUpSq-HfyBIx8Ay5h_Sc/s3051/Radiomagnobanner03.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="780" data-original-width="3051" height="82" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKWfIB_H4Dk2l8CVfaKNXMJ6JrmUVtsmUx6Bk_PQ7tbXa-M2bdwdhFd48j_RVWY5AvIxlrYolcFcAkTiMF0t7cWc76_uDQV5-SVYLcaDz955WwxdPWRGQFj3o2Ao3HAuO6iQpwv5Bxi4jlwJD-ODo2pBLN2upAuZZ3EGQgxJBkkUpSq-HfyBIx8Ay5h_Sc/w320-h82/Radiomagnobanner03.JPG" width="320" /></a></div><br /></span>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-36586857806326102812023-09-08T04:54:00.003+03:002023-09-08T04:54:48.081+03:00Spirografikus életszintetizátor<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJSN6QzW_DAVi-QkUkHzw8knn5cz7IRvTQZFtidLj3C06HDIhRIx9RhQ3kmwET5XPBKCS-2lmJnPqDPRvox2Zp6f8iMCYLXs61jaUxvDlBgoiOzvqFroEQE3tiypBPNx_Rvni-FUgK24P0gmXqR8_arSAYcVWcPsgJK_Ri4J5cuwVyGHkVIJ1Di6aSGUkC/s6330/img20230907_19510664.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4336" data-original-width="6330" height="219" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJSN6QzW_DAVi-QkUkHzw8knn5cz7IRvTQZFtidLj3C06HDIhRIx9RhQ3kmwET5XPBKCS-2lmJnPqDPRvox2Zp6f8iMCYLXs61jaUxvDlBgoiOzvqFroEQE3tiypBPNx_Rvni-FUgK24P0gmXqR8_arSAYcVWcPsgJK_Ri4J5cuwVyGHkVIJ1Di6aSGUkC/s320/img20230907_19510664.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">A beállítások gyárilag így jönnek.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Én kiváncsi lennék, hogy szólna ezekkel a beállításokkal:</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Body, Spirit, Soul: 80%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">AI: switch to analog mode</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Eat:30%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Sex:80%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Think:50%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Netflix:0%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Love:75%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Samaritan:25%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Blackhole:0%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Asshole:0%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Echo: Los Angeles 2019</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Reverb: High pass</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Chorus:12%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Flanger0%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Dick:82%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Pussy:92%</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">Master:-1dB</div><br /> <p></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-86491941550737584092023-08-06T01:57:00.002+03:002023-08-06T01:57:25.226+03:00Muskóczi: A komoly dolgok (hangoskönyv)<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/xd6RAWqUCtU" width="320" youtube-src-id="xd6RAWqUCtU"></iframe></div><br /> <p></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-2572737682822907262023-07-07T07:16:00.001+03:002023-07-07T07:16:17.178+03:00Kiszáradt a fa<p> </p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Noha folyamatosan lepötyögtetem
gondolataimat, nem köt le semmi szellemileg.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Megvannak az öregedéssel járó
minden napos bajaim. Dolgozni kell valamit, de az nekem már nem megy
fájdalom nélkül. A fájdalom nem a legjobb ágya az elmélkedésnek.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nem így képzeltem el az öregedésemet.
Úgy képzeltem, hogy lesznek munkatársaim, akik kiveszik a kezemből
a munkát, a praxist, és viszik a saját érdekükben, lecseppentve
nekem némi kevés szerzői jogot, ami kevesebb lett volna mint
bármit bérelni.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">A környék piaca bár elbírna pár
mesterembert, kiindulva abból, hogy folyamatosan munkákért
keresnek, némely már pénzes is lehetne, de rendre utasítom vissza
őket, mert nem bírom egyedül tovább.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Most is egy 100 négyzetméteres ház
belső munkálatait mondtam fel, mert egyszerűen nehezemre esik
elmenni odáig. Felépítettem egy év alatt szinte egyedül egy
faházat, az alapoktól kezdve, és teljesen lemerültem, átengedtem
a belsőket másnak.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Munkám van egész évre. A leglazább
határidőket sem tudom betartani, pedig folyamatosan dolgozom. A
napi 5-6 órámat ledolgozom, hétvéget is beleértve.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Valószínű, hogy amíg tudok
dolgozni, van értelme az életemnek is.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Szellemi síkon raklapon porosodok. Nem
látom semminek értelmét szellemileg.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nem érdekel a politika, sem az
influenszer posványa.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Zenéhez sincs igazán kedvem. Idegesít
ez az ultradinamikus hangzásvilág. Idegesít ez a spirituális
vonal.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Elszomorít ez a szeretethiány. Mint
valami fémgömbök koccanunk egymáshoz, pattogó üveg hangokat
gerjesztve.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nincs humor semmiben. Csak a gyűlölet,
a lejáratás.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nem figyelünk egymásra. Bár
szocializálunk, de a következő percben képesek vagyunk ugyanazon
a viccen röhögni, amit tegnap mondtam el. Mi a garancia, hogy
holnap nem új megint a vicc?</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Múltkorjában sokan voltak a férfi
fodrásznál, kint az utcán vártam soromra. Elnéztem, rengeteg
magamforma ember jött-ment. Látom szemeiken, hogy a forradalmat
feladták rég. Már akkor feladták, amikor még fiatalok voltak.
Élő zombik sétálnak.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nem tetszik nekem ez az életforma.
Kurvára nem.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nem, én nem adtam fel a forradalmat.
Legalább a nézésem ne legyen feladás, ha már a fizikális és
szellemi lényem feladásra készül.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Nem akarok egy lelki guruvá
mumifikálódni. Elegem van a sok életfeszegetőből.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Amint kedvem, erőm és szellemi
kitartásom összhangban van velem, folytatom a könyvem
felolvasását. Nekifogtam egy regényt is írni, felmondani. Csak
hát fájó háttal nincs hozzá kedvem. Pedig a fejemben megvan az
egész.</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Köszönöm, hogy visszatértek ide,
valószínű hiányzanak a sokkoló gondolataim. Sajnálom, hogy
nincs kedvem ezzel az új világgal harcolni. Nem is merek ígérni
semmit. Megvannak nekem is a mindennapos harcaim...</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQtIftcKkKBLeuGu0S1vhzUn_ytvPdJLPIA_yMtiKJICz_4OHsZV2kcLyaTrC5ftF04R4Vu69_Jj5RguiteuvUQMBxmU69bXZoa8esU8xr2OPwtzYU7dOVKAzfrH-sSrPxiVghlonV0CfYIS7HEyuLPt-sRmDXVa_T6zh6Gv00ZgKYR1KfqtndChFUWsg/s2048/the%20man%20on%20the%20edge.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQtIftcKkKBLeuGu0S1vhzUn_ytvPdJLPIA_yMtiKJICz_4OHsZV2kcLyaTrC5ftF04R4Vu69_Jj5RguiteuvUQMBxmU69bXZoa8esU8xr2OPwtzYU7dOVKAzfrH-sSrPxiVghlonV0CfYIS7HEyuLPt-sRmDXVa_T6zh6Gv00ZgKYR1KfqtndChFUWsg/s320/the%20man%20on%20the%20edge.jpg" width="240" /></a></div><br /><span style="font-size: large;"><br /></span><p></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-64010296836514766272023-05-28T09:14:00.000+03:002023-05-28T09:14:00.271+03:00Hangoskönyv<p><span style="background-color: white; font-family: inherit; font-size: large;"> <span style="color: #0f0f0f; white-space: pre-wrap;"><b>Sorsomra köntöst vetett az Úr</b> címe alatt összegyűjtöm az elmúlt 30 éves bloganyagom Istenes tartalmát. A stúdióm révén a hangoskönyv formáját választottam, a saját hangomat bevállalva, lévén olyan, amilyen.</span></span></p><span style="background-color: white; color: #0f0f0f; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Minden igyekezetemmel azon voltam, amikor írásaimból válogattam, majd gondosan letisztáztam őket, hogy csak a saját kútfőmből fakadó úgymond jó és építő gondolataim lélekereit tartsam meg, eltávolítván a düh és bosszankodás ihlette töltelék gondolataimat.
A rövid gondolatok nem merítik a címek sugallatát, több száz rövid elmélkedésben talán mindenre sor kerül. De nem volt célom tananyagot készíteni, így csupán érdekességként érdemes kezelni.
Gondolataim Istenről és életről nem kanonikusak, csupán egy asztalos ember gondolatvilága, csakis így érdemes kezelni. Ha mégis találsz benne valami jót, akkor nem volt hiába.</span></span><div><span style="background-color: white; color: #0f0f0f; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></span></div><div><span style="background-color: white; color: #0f0f0f; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/pd-YNqUqIwo" width="320" youtube-src-id="pd-YNqUqIwo"></iframe></div><br /><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><br /></span></span></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-6200097254460697552023-05-06T08:16:00.001+03:002023-05-06T08:17:25.468+03:00Retro vas, azaz a rózsaszínű forradalom<p><span style="font-size: large;"> <span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;">"Retro vas, azaz a rózsaszínű forradalom" címmel magyar rock zenei válogatást hegesztettem össze a szektás rockereknek.</span></span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Vigyázat! Előre szólok, nem dicshimnuszok hangzanak el a kommentárjaimban a "jó öreg rockerek" pihepuha lelkük pátyolgatására.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">A végén pedig egy bónusz track, amire szerintem senki nem számít.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Ha sikerül az előítéleteket legyőzni, és igazi retro magyar rockot akartok hallgatni, most per pillanat semmi sem áll útjában.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><a href="https://www.artizanblues.com/" target="_blank"><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505; font-size: large; white-space: pre-wrap;">Itt: </span><span style="background-color: transparent; white-space: pre-wrap;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505; font-size: large;">https://www.artizanblues.com/</span></span></a></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="background-color: transparent; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhojoJD9PW5hJqpVEvyo1BcRuHB4OrO7nHbAfc4-piFmrYRognwxG8HVCOZFiPe0qgvUKerr6PivtQTmt4iAhdntYsOjb1teZUX9BdxlibJjR3iD83MKLF_hgxOLB2MRbmUu_ZOkk6_grmMnJWAq3Nfk97z6yD2ITBfwt69GNCCS9fQn8yt_dCpMfY-ZQ/s4372/img20230506_06594381.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4372" data-original-width="4000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhojoJD9PW5hJqpVEvyo1BcRuHB4OrO7nHbAfc4-piFmrYRognwxG8HVCOZFiPe0qgvUKerr6PivtQTmt4iAhdntYsOjb1teZUX9BdxlibJjR3iD83MKLF_hgxOLB2MRbmUu_ZOkk6_grmMnJWAq3Nfk97z6yD2ITBfwt69GNCCS9fQn8yt_dCpMfY-ZQ/s320/img20230506_06594381.jpg" width="293" /></a></div><br /><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif" style="color: #050505; font-size: large;"><br /></span></span></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-74142099938609537482023-04-16T08:13:00.002+03:002023-04-16T08:13:26.075+03:00Poszthúsvéti kavics<p> <span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">A köveket mindig is szerettem. A beton dolgokat nem. A gyártott csempéket sem. Engem sosem nyűgözött le a drága olasz vagy spanyol csempe. Semmiféle csempe nem érdekelt sosem. Ha tőlem függne, egy fürdőszobát tiszta fából csinálnék, azzal a rizikóval is, hogy öt évente le kéne cseréljek benne ezt-azt. Na mindegy.</span></span></p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Számomra a kristálykövek vagy a folyami kavicsok közt nincs semmiféle különbség. Fogdosva őket nem érzek semmiféle különbséget, nem érzek energetikai gyüvés-menést, de annyira nem, hogy elgondolkodtam, talán valami baj van velem, ha a természeti erőket ennyire nem érzem.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> Elolvastam most reggeliben, hogyan utasította az Úr Mózest, hogy adományokból mi mindent építsen, egy szentélyt, ahova ő, mármint az Úr beköltözzön, és ott legyen elérhető.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Megállapítottam, hogy volt azért humora az Úrnak, olyan utasításokat adott, amiket általában a nagyonis tudatos klienseim szoktak adni nekem, akkurátus, minuciózus részletkifejtésekkel, amiket legtöbbször én sem ismertem, noha mindig volt néhány év tapasztalatom ebben-abban.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Olyan kis szent vackot rendelt az Úr földi hajléknak, hogy bizony oda bármilyen Isten bement volna lakozni.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Hogy merem én humorosnak nevezni az Úr szent hajlékának a megrendelését? Nem én nevezem így, hanem maga Jézus, az Atya egy szem fia! Azt mondta rá: romboljátok le, három nap alatt újjá építem.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> Elgondoltam, hogy istenkeresésünkben mennyi kelléket használunk. Hogy megtaláljuk helyünket a világban, mennyi mindenféle kurzust, tant évekig studérolunk, próbálunk szent praktikákat elsajátítani, kezdve az önsanyargatástól a testünk nyújtásáig, modellezéséig, és mégsem nyugszik meg lelkünk, az a hébe-hóba úgy vélt spirituális megélés legtöbbször annyit ér, mint egy orgazmus, utána újabb és újabb élmények, filozófiák kellenek, hogy hátha-hátha egyszer révbe ér lelkünk és megnyugszunk. És ez az állapot mintha mindig eltűnne a ködbe, csak mint délibáb ígéretek táncol kárörvendőn, hívogatón: gyere csak gyere, úgysem kapsz meg.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> Azt is elgondoltam, hogy a stúdióm megannyi ketyeréje, kábele, mint a főpap mellére varrt ékszer gyűjteménye, elmém szerint hivatott lenne továbbítani a Jézusi üzenetet, amit lassan be kell vallanom, hogy annyira értelmetlen, mint a csengő rézhúr a pajtában rothadó cimbalmon, mely néhanap megszólal, ha egér mászkál rajta, vagy veréb szarja le.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Jézus biológiai halálával leomlott minden templomos praktikum, feltámadásával meg felépült az új állapot, a mennyei, ami szó köztünk szólva, már eleve megvolt, de mi valahogy sosem tudtuk értelmezni azt. Most sem tudjuk értelmezni azt.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Jelen pillanatban egy Nikodémus vagyok, aki bár látom az Urat, de elmémben azon agyalok, hogyan tudnék visszabújni anyám méhébe? Az a Nikodémus, akinek végül is van annyi vér a pucájában, hogy segitkezzék Jézus temetésén és érezze, hogy valami nem kóser.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> Ha eljönne Jézus hozzám, és én megkérdezném, na mit szólsz, jól végzem e a dolgom? Esetleg vegyek inkább aranyozott kábelt a mikrofonoknak? Egyértelműen látnám, ahogy szeretettel mosolyogna, vállamra tenné szeghelyes kezét, hogy érezzem is testileg az energiákat, és azt mondaná: Attila, ne aggódj, minden újjá van építve. Nincs szükség kábelekre. Se nekem, se neked.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Ismervén magamat, rögtön belátnám a szitut, és hinnék neki. De hogy ti is értsétek, virtuban visszakérdeznék: De hát ez a harc, a virtuális-valós, a mesterséges-biológiai, a jó és a gonosz harca?</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Jézus mondaná: ez a ti képzelt harcotok. Nem az enyém. Higgyétek el, megvívtam mindent.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Nincs más dolgotok, mint szeretni egymást.</span></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-42200774931413711962023-03-09T07:50:00.000+02:002023-03-09T07:50:40.152+02:00Ne félj!, mondá az Úr...<p><span style="font-family: arial; font-size: large;"> <span> </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;">A félelmet együtt tudjuk legyőzni. A legjobb ideje a valós egymásra tekintésnek. Nézzük meg, hogy a mellettünk élő emberek miről beszélnek, mit csinálnak, beszélgessünk, faggassuk egymást, bátorítsuk egymást.</span></span></p><p><span style="font-family: arial; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span> </span>Én hiszem, hogy mindenikünkben van egy művészi érzék, és amint tapasztaltam, mindenkiben van egy vágy, valami mást alkotni, mint a puszta lét (habár alkothatunk puszta létből is).</span></span></p><p><span style="font-family: arial; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span> </span>Nem kell folyton irtózatos nagy megfogalmazások után futkosni, amit legtöbbször úgysem tudunk megélni, elég megnézni, meghallgatni a mellettünk élőket, a legtöbb válasz bennük van. Nem kell szentségi szinteket megfogni, azok az igyekezetek csak elszigetelnek minket a valós emberektől.</span></span></p><p><span style="font-family: arial; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span> </span>Bármennyire próbáljuk megérteni a geopolitikát, hiába azonosulunk egy egy politikai vonallal, mi semmit nem tudunk dönteni ezekben. Viszont a mellettem élő barátaimnak főzhetek egy teát, süthetek egy pizzát. Én azt hiszem, hogy erre most nagyobb igény van, és talán most foganatja is lesz, mert lassan eljutunk arra a felfedezésre, hogy nem a világ ismeretére van szükségünk, hanem az embertársaink, barátaink ismeretére.</span></span></p><p><span style="font-family: arial; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a href="https://www.artizanblues.com/hu" target="_blank">Artizán Blues Rádió - egy kézműves rádió kézműveseknek</a></span></span></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-70075230000977448022022-10-14T07:48:00.004+03:002022-10-14T07:48:54.500+03:00Cézár harca<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Azt hinné az ember, hogy nagy dolgok csak nagy emberekkel történhetnek meg.</span></span></p><div class="xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Egy nagy ember legkisebb baja is nemzetivé növi ki magát, míg a kisemberek tragédiája mint megannyi légyzümmögés, vattával bedugott füleknek.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Veszem például ezt a Cézárt. Az abszolút nincstelen ember a Világon. Van egy kerekes bőröndje, és egy hátra vethető hátizsákja, amely oldaltáskának szolgál inkább, mert gyermekhátizsák volt valamikor.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Krisztusnak a neve legyen áldott azon az emberen keresztül, aki <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>ezelőtt 15 évvel elcsalta mellőlem Cézárt, hogy elrendezi, hogy fogyatékossági nyugdíja legyen, mert Cézár értelmi fogyatékos vala. Itt nekem akkor volt egy kurzusváltásom az emberiséggel, hogy Cézár nem értelmi fogyatékos, hanem egy sorozatosan és kegyetlenül és sokrétűen abuzált tiszta gyermeki lélek, akit folyton zaklatnak és kihasználnak. Tizenkét év távollét után megkeresett, hogy befogadom e? Örvendtem, hogy Cézár jó bőrben volt, derekasan megpakolta magát, és ugyanaz a vidám ember volt, akit megismertem legelőször. Csak ennek a vidámságnak elég sötét vasárnapjai voltak. Csak a folyton naiv és tiszta gyermeki lelke tette mosolygóssá arcát, ez az a fajta, aki az elgázosítás közben is Istennek mondana dicső igét és rémült értelmiségieknek mondaná, hogy sebaj, megyünk az Úrhoz.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mert kiderült, hogy az altruista cselekedet Cézár nyugdíjára utazott, és amíg a jótevő a nyugdíját menedzselte, addig berakta dolgozni egy gazdálkodó hívő családhoz, ahol rosszat nem tanult, dolgozhatott reggeltől estig, és egy viskóban élt többedmagával, szolgákkal. Városnézésre, egyéb kiruccanásra nemigen volt alkalom, az Úr folyton munkára serkentette és lelkigyakorlat forma gyakorolta rajta mint Liszt a szonátáit a zongorán a lelkiismeret furdalást, hogy netán jól végzi e a munkáját, eléggé odaadó e? És sajnos hibával találtaték, és arra volt utasítva gazdálkodó mentoraitól, hogy még buzgóbb és még odaadóbb legyen szent feladatában.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Cézár a szolgalelkében érezte, hogy valami nem kóser, honnan, honnan nem, eszébe jutottam neki, és hányattatott életformája egyik gazdamentortól a másikig arra vezette, hogy télakoljon, és bennem látta a megoldást. Eszébe jutott, hogy én mindig szabadjára engedtem őt, sosem köteleztem semmire és városnézésre is akkor mehetett, amikor csak akart.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az én kurzusom az volt vele szemben, hogy Cézár nem bolond, csak egy ember, aki nem kapott elég őszinte szeretetet és senki nem bízik benne, nem tekint rá, mint emberre. Nincs Cézárnak kevesebb esze mint másnak, hiába mosolyogják meg, mikor mellettem látják, látom szemeiken, hogy dillónak nézik, de én tudom, hogy Cézár nem dilló, csak más. Több szart megtapasztalt mint mi, és sok magát bölcsnek titulált ember leckét vehetne tőle minden szempontból.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Szegény, azt hiszi, hogy az ember Isten hasonlatosságára van kreálva, és mind jók, ha néha gorombák, erőszakosak, az azért van, mert éppen rossz napjuk van, de alapból jók.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Én sosem hatottam rá szellemileg, sosem köteleztem semmire. Mindig azt mondtam neki, ha akarsz, jöhetsz. Ha nem, ne gyere. Ezt ösztönösen szereti, de túl kevés liberalizmus csepp ez abban a tengernyi geciségben, amiben az emberi undok faj leledzik, és nem tudom kompenzálni ezt a tengermély feketesűrű gonoszságot. Mikor elkapják Cézárt itt-ott, eltekerik fejét, a lelkiismeretére hivatkoznak, hogy nem fejezte be isteni küldetését, feladta, és lelke fogja bánni az örök gyehenna tüzében. Ilyenkor Cézár élete felfordul, jönnek a sorozatos sms-ek, a vívódások, én meg a nagy liberális lélek nem akarok beleszólni, mindig mondom, hogy ha úgy érzed, hogy menned kell, menjél, de te nem tartozol senkinek semmivel, csak Istennek, és ő nem hív el téged semmiféle rabságba, hanem sőt, a szabadságra hív el. De megígértetik a gecik, hogy elmegy még a káposztát begyűjteni, aztán a krumplit, és én meg hordom itt egyedül a deszkákat, mert Cézárnak megvívni valója van az ördögfajzat hívőivel. Nem neheztelek rá, mert tudom, min megy át, és pont ez a baj, hogy átérzem, és lélekben viszem én is a harcot, addig addig, hogy nekem is rémálmaim vannak, mert életemben nekem is megvoltak a harcaim hívőkkel, papokkal, klérusokkal és hasonló istenkáromló trógerrel, akik mind, mind in the name of Jesus, illetve hív a haza nevében. Ezért okádok már minden vallásos, nemzeti megnyilvánulástól, mert egyrészt trógerek veszik ajkukra e szent dolgokat és másrészt intelligens nyomokat mímelő barmok éltetik és rajonganak értük, akik elvégre se nem hisznek Istenben és nagy ívben spriccelik a gecit a hazára, nemzetre, csak a pofájuk nagy.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Úgyhogy nem kell szomszédba menni háborúért, az ellenségek itt vannak köztünk, ezeket nehéz kinyírni, mert törvény védi őket, ezek ha kell maszkot vesznek, ha kell elvesznek mindenkitől mindent, ezek aztán idézik Petőfit, Józsefattilát, Hamvast, Einsteint, Jézust, csak éppen Cézárnak nem tudnak szabadságot adni, hogy örvendjen a nyugdíjának, két keze munkájának és emberi méltóságának, akkor is, ha egy kicsit másabb mint mi a többi barom.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Én ezeknek a lélekrablóknak nem tudok megbocsátani, nem hiszek az enyhítő körülményekben, amikor ezeket kéne ítélni. Jó lenne őket lelőni. Ha látnánk a távcsövön, hogy miket művelnek, milyen mély lelki sötétségben, nem hezitálnánk a ravaszt meghúzni. Die mother fucker!</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Basszam. Nem kell ide steineri értelmezése a Jézusi jó hírnek, elég csupán arra az egy minimális basic emberi kívánságra, érzelemre alapozni, hogy szeress úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek. Minden más, ami e fölött van, az deklarált felsőbbrendűség, az örök sátáni eszme, hogy jobbak lehetünk Istennél, sőt, jobbak is vagyunk.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Cézárral pedig még sok munka lenne. Mert meg kéne tanítsam neki, hogy ne szórja szét nyugdíját minden jöttment aljas trógernek. Rá tapadnak élősködő férgek és elveszik mindenét, szó szerint. De nehéz ezzel a három ezer éve keresztény siserehaddal szembe pisilni, aki minden porcikájával hatni akar Cézárra, hogy neki szent hivatása a nyugdíját szétszórni „rászorulókra”. Nem lehet vele eljutni a nulladik ponthoz, ahol reaktiválni lehetne benne a földhöz kötöttséget, hogy végre saját pénzéből vehessen egy kurva gázpalackot, amit nem ad oda másoknak, akik rászorulnak arra a kurva gázpalackra. Én egyszerűen nem értem, hogy lehetnek olyan lelketlen emberek, hogy elvegyék tőle az egyetlen kurva gázpalackját, amivel főzött magának málélevest? Csupán azért, mert megvan benne ez a hajlandóság, el kell véreztetni utolsó cseppjéig?</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Na de most megint fogsági turizmusban van, megint elment az utóbbi tróger bandát kiszolgálni, mert rávették. És nem elég, de szegény írja, hogy folyton rosszat mondanak rólam és folyton ígértetik vele, hogy nem hagyja őket cserben. Dolgoztatják reggeltől estig. És biztos, ha valaki felszólítanák őket, megvolna az, hogy segítenek egy rászoruló szerencsétlenen.</span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Én ilyen szinten vívom a harcaimat. A bugyrok alkultúrájában, itt, ahol nincs Hamvas, nincs Steiner, se Orbán Viktor, se Márkizaj, itt egyedül csak Jézus van. Senki más.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Ezt a harcot nem lehet vissza nem térítendő világpénzekkel megvívni, itt csak lélekkel lehet. Erős Lélekkel. Itt az a rész van, ahol az Ige Testté lesz.</span></div><div class="separator" style="clear: both; font-size: 14px; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2r7exIktBk2lWNxmGmuK6gp3urNNyqmvvGQAqJJC89VWehWuL9JtOLZfiDxhDvI_g3hFgVfNnTsmclKsQHnH3Ut0VXBDFHdpbfU6-11QElAHFwmm1-i3EuG39GeC0x_afIInd3T5Tr0o07q-FSynUhDVOiltWKULgk8K8wqp1yq-69I2ciZDAOV84CA/s990/behind%20the%20scene1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="728" data-original-width="990" height="294" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2r7exIktBk2lWNxmGmuK6gp3urNNyqmvvGQAqJJC89VWehWuL9JtOLZfiDxhDvI_g3hFgVfNnTsmclKsQHnH3Ut0VXBDFHdpbfU6-11QElAHFwmm1-i3EuG39GeC0x_afIInd3T5Tr0o07q-FSynUhDVOiltWKULgk8K8wqp1yq-69I2ciZDAOV84CA/w400-h294/behind%20the%20scene1.jpg" width="400" /></a></div><span style="font-size: 14px;"><br /></span><div dir="auto" style="font-family: inherit; font-size: 14px;"><br /></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-41560044062589722382022-09-26T07:24:00.004+03:002022-09-26T07:24:52.303+03:00Mérlegrendezés<p><span style="font-size: large;"> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;">Eltelt az idő felettünk. Megtudtam, hogy egy fiatalkori barátom már nincs köztünk, és egy volt osztálytársam sincs már. </span></span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Ilyenkor szarul érzem, magam, hogy van pofám még élni? Pedig eleget szid a feleségem, hogy fatalista vagyok és folyton azt mondom, hogy korán elpucolok. A cukros orvosnéni is vigasztalt, hogy jó bő 15 évig is el lehet élni cukorbetegen. Ebből már öt letudva.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Én a halálra nem rettegve gondolok, tudom, hogy meghalunk. Az sem érdekel, hogy örökre megszűnök, az <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>jó lenne, ha a halálom után egy normálisabb társaságba keverednék, mondjuk a sajátos Jézus mátrikszban.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">De pontosan ezek a halálhírek gondolkodtatnak el, hogy amit megtehetek, azt ne halasszam. Ne mondjam azt a hintaszékben lóbálva hab testem rezignált cinizmussal, hogy minek erőlködni, minek kínlódni, hisz nincs értelme.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Lehet, hogy nincs értelme kínlódni, de ha valamit megtehetek, szerintem meg kell tennem.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">A félelem a haláltól nem lehet kifogás. Az elmúlás része életünknek, de az utolsó pillanatig bimbót kell hajtani.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"><span style="font-size: large;">Igen, valószínű ezek a halálhírek jók arra, hogy a mérlegen a súlyokat másképp egyengessem. A hátramaradt időmhöz mérjem a súlyokat, és ne az illemszabályokhoz.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCEcaxAKH0OHbhy3_Azs_zKeeUA6lvCKPklofSQRi0v90305czm213lWmjrBqEYC2WSMeUW67tYQgjbL0gz6UDd4f1s7EiaAY_HZ71xyjBHVRT8hhQCLtW0S-fJo0mVM1kXuoSU_JXfGoEWwiZPMhTgujyWZ95ax-UYkK_exbLlIqZzWrOlNL-4UdHQA/s2068/219.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2068" data-original-width="2067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCEcaxAKH0OHbhy3_Azs_zKeeUA6lvCKPklofSQRi0v90305czm213lWmjrBqEYC2WSMeUW67tYQgjbL0gz6UDd4f1s7EiaAY_HZ71xyjBHVRT8hhQCLtW0S-fJo0mVM1kXuoSU_JXfGoEWwiZPMhTgujyWZ95ax-UYkK_exbLlIqZzWrOlNL-4UdHQA/s320/219.jpg" width="320" /></a></div><br /><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; white-space: pre-wrap;"><br /></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-36173538728140371542022-09-20T01:42:00.001+03:002022-09-20T01:42:20.398+03:00A portréfilm<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/8YzowR4a4us" width="320" youtube-src-id="8YzowR4a4us"></iframe></div><br /> <span style="font-family: inherit; font-size: large;">Sok mindenről beszélgettünk két nap alatt. Nemzet, hit, megmaradás, élet értelme, stb. Mindent nem lehet besűríteni pár percbe. </span><p></p><p><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Köszönöm a Sorsnak, Istennek, hogy még egy értékes embert megismerhettem még ez életemben.</span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Mielőtt elmentem volna Székelykeresztúrra a Frigyes Fogel Média táborába, kétszer is meggondoltam, mondván kinevetnek engem vén öreget ott. Nem hittem volna, hogy ott elmondhatom szánalmasnak tűnő terveimet, de abban végleg nem reménykedtem, hogy valaha valaki komolyan is veszi őket.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Hát úgy néz ki, hogy de!</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Így lát engem Frici.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Lehet, hogy én is komolyabban kellene vennem saját magamat.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;">Köszönöm, Frici!</span></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-62881236515155428032022-08-27T07:12:00.005+03:002022-08-27T07:12:44.669+03:00Kivel tartasz?<p><span style="font-size: large;"> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; white-space: pre-wrap;">Kivel tartasz?</span></span></p><div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeNPdsBvxtbRV3yV-l8LcD3ojnsnQmDp1YDe4Sz_7ZXO4-8HWWQHtdzS3CoK9HsHu5gW7KzEBj2rw5WOE8BJB1K486rrzTgiA9SDoFp4ywgvqbVYyEaCDtvj9Sl-Lq5-w52gUygqHksOHzMUw3adSYWw0E_8ol4vDIGlxxRKTRnJJptdlkRUKT7eM9nA/s6643/img20220812_06085114.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4744" data-original-width="6643" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeNPdsBvxtbRV3yV-l8LcD3ojnsnQmDp1YDe4Sz_7ZXO4-8HWWQHtdzS3CoK9HsHu5gW7KzEBj2rw5WOE8BJB1K486rrzTgiA9SDoFp4ywgvqbVYyEaCDtvj9Sl-Lq5-w52gUygqHksOHzMUw3adSYWw0E_8ol4vDIGlxxRKTRnJJptdlkRUKT7eM9nA/w400-h286/img20220812_06085114.jpg" width="400" /></a></div><br /></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><br /></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nincs miért tagadni, Muskóczi életének a napjait az iskola csak megkeserítette. Mert ott mindenki elvárta, hogy másmilyen legyen mint amilyen, és ott sosem beszélt senki arról ami őt érdekelte. Sőt, ha néha említette is egy egy osztálytársának, hogy éppen mivel foglalkozik, vagy milyen gondolatai vannak, úgy néztek rá, mint aki éppen a Marsról pottyant volna le és idegen nyelven halandzsál.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Az akváriumi halakkal úgy kezdett el foglalkozni Muskóczi, hogy kiürült <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>egy hatalmas, öt literes uborkás üveg. Volt a Szkorcárilor utcában egy néni, aki akváriumi halakkal foglalkozott és annyi hala volt, hogy szokott másnak is eladni belőlük.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Muskóczi szeretett ott időzni, igaz a néni sosem ért rá, de azt találta ki Muskóczi, hogy nem tudja eldönteni, hogy milyen halat vásároljon, és közben csak nézte a sok halat a kivilágított akváriumokban. Nézte, nézte a halakat Muskóczi és gyönyörködött bennük, főleg a Neon halakon, amelyek tényleg úgy fénylettek mint valami kis neon lámpácskák, de amikor már úgy érezte, hogy visszaél a néni türelmével, kért egy-két Xifó halacskát vagy Guppyt, hisz azok voltak a legolcsóbbak. Ekkor még nem szakosodott Muskóczi az akváriumi kárászokra, mert azoknak nagyobb akvárium kellett volna, de azokat is nézegette mindig Muskóczi, hogy milyen szépek, de főleg aztán azok a szép nagy aranyhalak.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Mindig a halai jártak Muskóczi fejében, még az iskolai tanórák ideje alatt is. Nincs mit ezt a szőnyeg alá söpörni, annyira unalmasak és érdektelenek voltak a tantárgyak, hisz mit is érdekelte őt, hogy ki, mikor született, olyan emberek akiket sosem látott, vagy hogy ki, mit írt, amikor ő minden tíz percben megnézte otthon, hogy a Xifó nősténye nem e szült? Mert amikor a nagy hasa alatt lett egy nagy fekete folt, akkor azt jelentette, hogy hamarosan szülni fog, és azt mondták, hogy érdekes nézni, amint csak úgy jön ki a sok icipici, alig látható kis halacska belőle. Na ez volt Muskóczinat érdekfeszítő, nem a történelem, vagy földrajz, számtanról ne is beszéljünk. És mi van, ha éppen akkor fog szülni a hala, amikor ő iskolában van?</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> S akkor mintha mindez az aggodalom nem lenne elég Muskóczinak, arra lett figyelmes egy szünetben, hogy osztálytársai hevesen vitatkoznak valamin, hogy majdhogynem össze is verekedtek. Igaz ami igaz, Muskóczit sem igazán érdekelték, hogy a többieknek mi jár a fejükben, mert ők más rugón jártak, azaz inkább azt szokták mondani, hogy Muskóczinak a feje jár más rugókon a szokásosnál, de ez a részletkérdés sosem izgatta Muskóczit. Neki mindegy volt, hogy kit, milyen rugó hajt.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Na de, hogy Muskóczi nyugodalmában csak elbambult az ablakon kifelé, és nem hadonászott ő is a köz vitában, neki estek a többiek, és felelősségre vonták, olyan hangos mérgesen, hogy ne te kivel tartasz? Muskóczi csak nézett ki a fejéből, és elszégyellte magát, elpirult, mert fogalma sem volt miről kérdezik. Na mi lesz? Kiabálták. Az U-val tartasz, vagy a CFR-rel? És egy pillanatra feszült csend lett, mintha Muskóczinak a válasza döntötte volna el a vitát.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Rájött Muskóczi, hogy valószínű a focicsapatok miatt veszekednek, de hát ő és a foci, főleg a térdficama óta nemigen vannak barátságban, hisz ha csak megbillentette a labdát, a térdkalácsa könnyen kificamodott, annyira érzékeny lett. De egyébként is, milyen ostobaságnak tartotta, hogy azért izgulni és kiabálni, vagy diadalüvöltést lerendezni, mert más rúgja a labdát. Nézni mások, hogyan futnak egy labda után és össze-vissza rugdossák közben magukat, nagyobb hasztalan időtöltést nem is tudott volna elképzelni Muskóczi.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Muskóczi azt mondta, hogy nem tart senkivel. Sem az U-val, sem a CFR-rel. Erre mindkét szurkoló csapat újabb üvöltésbe kezdett, de ezúttal Muskóczit szidván, miféle ember ő, hogy nincs még egy focicsapata sem, mindenki csalódottan nézett rá. Volt aki meg is lökte, volt aki mamlasznak nevezte, volt aki hájas kövérnek is mondta. A lányok is a szemük sarkából csak úgy figyeltek Muskóczira, mint egy Marsról lepottyant zöldfülűre.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Na de ahogy kiment Muskóczi az iskola kapuján, sietett haza, hogy vajon mi lett a halaival? Otthon aztán megnyugodott, hogy a hal még nem szült. Megsimogatta a nagy, ötliteres uborkás üveget, és egy pillanat erejéig eszébe jutottak azok a gyűlöletes megjegyzések és pillantások, de hamar elhesegtette őket, mert az otthonában már nem értek azok semmit, hisz a saját világában volt, ahol nincs sem kiabálás, sem számtan, se történelem.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Este későn aztán a Xifó tényleg sok sok kicsi apró halacskát szült, megszámlálhatatlan, szinte alig észrevehető kis átlátszó halacska jelent meg, csak két apró, de nagyon apró fekete pötty, a szemük jelezték, hogy vannak, mert másképp nem is látszódtak volna. Hát ez akkora csodának számított Muskóczinak, hogy nem bírt betelni vele.</span></div></div><div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"> Másnap az iskolában nem is mondott róla semmit Muskóczi, hisz a többiek még mindig az asztalokat csapkodták, hogy kinek van igaza, melyik csapat az erősebb. Ezúttal Muskóczit számba sem vették.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">És ez így Muskóczinak tökéletesen megfelelt. Dolga volt.</span></div></div><div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>Függelék:</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>A populista fősodrat és a magánszféra.</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>A többség a város két focicsapata miatt kapott hajba, mai hasonlatban a bal és jobb politikai csoportosulás miatt, mert ugye világnézetről nem beszélhetünk, hisz egyik fél sem halad semmiféle jobbos vagy balos értékek mentén, hanem csupán a hatalom a tét. A futbalcsapatok sem valami sportszerűségi elvből játszanak, hanem a pénzért és sikerért, ami pénzt jelent. A drukkolás vérig történő folyamata az erősebb csapatért történik, hogy a drukker a győztes mentén tud haladni, azaz sem eszmeileg, sem világnézetileg nem a vesztesek táborában van, tehát életrevaló, igaza van.</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>Aki nem ér rá ezekre, halakat tenyészt eladásra vagy éppen elkezd halakat gyűjteni és figyeli a folyamatokat, azaz lelke a házatája fölött lebeg, nem érdeklik a világot megrengető álviták.</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>Bár mondhatni lehet, hogy Muskóczi figurája egy bugyuta, infantilis lélek, de ez nem más, mint az örökös Nikodémusi dilemma: hogyan lehetne visszabújni az anyám picsájába és újjászületnem? Hát nem. Muskóczi nem infantilis, se nem bugyuta, hanem szereti az életet és élni akarja, a sajátját lehetőleg, nem a másokét: sztárok, politikusok, tanárok, stb. Muskóczi minden nap alkot, azzal amivel van, ami elérhető, nincsenek hatalmas céljai, nem akar eljutni sehova, neki az út a fontos, hogy mehet, hogy alkothat, emiatt sosem fejez be semmit, éppen ezért nem hajtja a tökéletesség rögeszméje. Nem köteleződik el sehova, a saját maga főnöke marad míg él.</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>A „Szkorcárilor” utca az a mai „Scortarilor”, azaz a régi Kolozsvár emlékében a Cserzők utcája volt. Muskóczi gyermekkorában csak így mondták: Szkorcárilor utca. Nem tudtam érdemleges értelmezést találni a guglin, a cserzés az valami növény alapú bőrfeldolgozási folyamat a bocskor, illetve cipőgyártásnál. Románul nem tudtam értelmezést találni, a „scortar” az lehet egy madár, vagy egy szőnyegfajta, de megtörténhet, hogy a scortari szó a cserzőknek a román kifejezője is lehet, gyakori, hogy a szakmák átvesznek idegen szavakat, főleg ha a lakosság etnikai vegyességben él. Én például az egyengetési gyalulást úgy kaptam, hogy „ábrikt”, később jöttem rá, hogy az „abricht”-ból jött át, a németből, valószínű régen a mester emberek inkább szászok voltak. Mert amint ismertem a szászokat, következetes, dolgos népek voltak, tartottak szerszámaikhoz, szakmájukat tisztességesen művelték. A magyar az inkább mindent elbohémizált, könnyen hagyott csapot s papot és hanyatt-homlok másnak fogott neki. S akkor így néha abriktolt, nem egyenesített. Pedig ugye nem mindegy, mert sokan úgy hiszik, még asztalosok is, hogy az egyengető gyalugép az csupán gyalul, kevesen értik meg, hogy az nemcsak leszedi a deszka szőrös részét, hanem egyenesít is. De ha a szaki nem egyenesítőleg gyalul, akkor megtörténhet, hogy tényleg szőrtelenít és nem egyenesít.</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i>Később aztán Muskóczi külön szülő akváriumot létesített, ahol egy üveglappal volt elválasztva a felső víz az alsótól, és csak egy vékony résen kommunikált a két vízszint, ahol a született kis halak lefolytak az üveg alá, hogy a nagy halak ne egyék meg a saját csemetéiket. Mert sajnos megették őket. Volt aztán mindenféle hala Muskóczinak.</i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><i><br /></i></span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_tsO5t9JBrgpuQvXBk23DdS0A-dOadzCjh3arEzYjFpzve1xX-wGYdKCfIorhgPSL4UJ4T-7ghEmKpJzLFawj0aCm8vSJ06e_f6JopbhwaPyy5by2yRWwVHviReYhb7fw2WeXKbC-OhFtf7X0mlCTw3P0jfg0n9yK366RYuvSe0WO3L0dwhMSlf-nUw/s6643/img20220812_05532753.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4744" data-original-width="6643" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_tsO5t9JBrgpuQvXBk23DdS0A-dOadzCjh3arEzYjFpzve1xX-wGYdKCfIorhgPSL4UJ4T-7ghEmKpJzLFawj0aCm8vSJ06e_f6JopbhwaPyy5by2yRWwVHviReYhb7fw2WeXKbC-OhFtf7X0mlCTw3P0jfg0n9yK366RYuvSe0WO3L0dwhMSlf-nUw/w400-h286/img20220812_05532753.jpg" width="400" /></a></div><br /><i><br /></i></span></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-9374043239181548802022-08-25T08:11:00.002+03:002022-08-25T08:11:17.048+03:00Rajz a nagyok társaságához<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9A8-GtXqlZb6yx3X2THIpksl5VOHkirHLGnHUhgE4T_jrY4dJUIuEw5btbVVUsLDR7NkUsueEFHteuVF0jaB6ISMsRh6rd-cwSby_JwMygDaauiF5s1_FkmA50W1t2puJNHb7lQrH9_vZi0zvlQT_A-GuO_2eHLukxsAiaFpu6tBOl_G2y_k_RJWtg/s6355/img20220825_07142960.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4600" data-original-width="6355" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9A8-GtXqlZb6yx3X2THIpksl5VOHkirHLGnHUhgE4T_jrY4dJUIuEw5btbVVUsLDR7NkUsueEFHteuVF0jaB6ISMsRh6rd-cwSby_JwMygDaauiF5s1_FkmA50W1t2puJNHb7lQrH9_vZi0zvlQT_A-GuO_2eHLukxsAiaFpu6tBOl_G2y_k_RJWtg/w400-h290/img20220825_07142960.jpg" width="400" /></a></div><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwVIFicQOChUnas3mGkPCDd3d37MEY_juRnO46bFzOP1NIoEjb0Yj_NfrRoU_Gbbuxjv_TXHLh7jxkQDoWtkiuR4cdHpThgfFKGkQA03wqBNfEW2JsM6LaCxmEDfUxYcP0CV8uevfDuYLrxpknvu_XCcRfR9LLE6QYa7O_0y3zNuWz9Xa59C4Zw_foGg/s6355/img20220825_06292938.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4600" data-original-width="6355" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwVIFicQOChUnas3mGkPCDd3d37MEY_juRnO46bFzOP1NIoEjb0Yj_NfrRoU_Gbbuxjv_TXHLh7jxkQDoWtkiuR4cdHpThgfFKGkQA03wqBNfEW2JsM6LaCxmEDfUxYcP0CV8uevfDuYLrxpknvu_XCcRfR9LLE6QYa7O_0y3zNuWz9Xa59C4Zw_foGg/w400-h290/img20220825_06292938.jpg" width="400" /></a></div><br /><p><br /></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-22954754750876742652022-08-23T09:25:00.000+03:002022-08-23T09:25:05.105+03:00A nagyok társasága<p><span style="font-family: arial; font-size: large;"><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"> Muskóczinak a történetei közel fél évszázaddal azután jegyzendők le, hogy azok megtörténnek. Noha az író emlékében kristálytisztán elevenednek meg azok a megélések, képtelen lenne időrendbe sorakoztatni őket, mint valami bélyegsorozatokat egy szép, nagy és vastag albumban. Leírja őket, ahogy eszébe jutnak. Ezért ugranak időben a leírt Muskóczi történetek. Muskóczi hol öt éves, hol tíz éves, de van, hogy éppen tizenöt éves. De szinte nem is számít, hogy </span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><a style="color: #385898; cursor: pointer;" tabindex="-1"></a></span><span style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;">Muskóczi mikor hány éves, mert vannak történetek, amik az ember életében többször megismétlődnek. Az események azok, amik újra és újra megtörténnek egy ember életében, és szó köztünk maradjon, de az író feje sem lehet olyan, mint egy minden régi történéseket megjegyző könyv, hogy csak egyszerűen fellapozva ki lehessen nyitni az adott időre, adott eseményre.</span></span></p><div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><span> </span>Az öreg Muskóczinak, aki leírja a fiatal Muskóczi történeteit, legtöbbször újra kell élnie helyzeteket, hogy eszébe jusson, mikor is találkozott a jelenséggel legelőször.</span></div></div><div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f" style="background-color: white; color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> <span> </span>Mint minden gyerek, Muskóczi is szerette volna, ha lennének nálánál nagyobb barátai, akiket követhetne, akiktől tanulhatna és akik bevennék őt is a társaságukba, hogy fontosnak és megtisztelve érezze magát. Csak hát a nálánál nagyobb gyerekek is arra vágytak, hogy még nagyobbaknak a barátjai lehessenek. Mi tagadás, a felnőttek is mindig a nagyobbak, okosabbak, sikeresebb emberek társaságát keresik. Az uborka indái is mindig felfele kapaszkodnak, ha van mibe fogózkodniuk, nem többe, mint akár egy másik uborka növénybe, akár az égig is felnőnének az uborkák. Aminek mondjuk Muskóczi nem haragudna meg, mert szereti az uborkát.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> <span> </span>Egyszer, Muskóczi már nagyon megunta, hogy képtelen a házi feladatokat megcsinálni, hogy semmit nem tud megtanulni. Gondolta, hogy bekérezkedik valamelyik jól tanuló iskolatársa mellé, hogy ellesse tőle a jótanulás titkát. De hát ez egy nagyon nehéz feladatnak tűnt, mert hát egyik jó tanuló sem akart vele erről beszélgetni. Sőt, furcsállották is, hogy milyen különös gondolata támadt Muskóczinak.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Nem adta fel egykönnyen Muskóczi, egyszer azt gondolta, hogy elkíséri Sándor Zsoltot hazáig és beszélgetés közben kicsikarja tőle a jó tanulás módszerét. Noha nagyon jól elbeszélgettek hazáig, sajnos nem tudott meg semmit Muskóczi a jó tanulásról. Mikor Zsolt házához értek, az anyukája kerek perec elutasította a gondolatát annak, hogy Muskóczival együtt tanuljanak ketten. Így lelombozva gyalogolt hazáig Muskóczi, töprengve, hogy kivel tudna nálánál okosabbal barátkozni?</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Próbálkozott Alpárnál is, de ő mindig annyit fontoskodott és bizonygatta, hogy nincs szüksége Muskóczi barátságára, hogy feladta a próbálkozást.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> <span> </span>Egyszer, mégis úgy nézett ki, hogy Kelemen Attilánál megfogta Muskóczi az Isten lábát. Kelemen Attila megengedte, hogy hazáig kísérje, és sőt, mi több, hogy együtt megcsinálják a leckéket. Amíg odaértek, Muskóczi lelkesen hallgatta, amint Attila fejből felsorolta a világ összes fotbalcsapatának a játékosait. Muskóczi csak hüledezett, hogyan fér egy ember fejébe annyi furcsa, idegen név? Otthon már várta az apukája, és mikor meglátta Muskóczit, hümmögött a bajsza alatt egy kicsit, azt mondta, hogy na jó, most az egyszer bemehet Muskóczi hozzájuk.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Hamar megebédeltek, egy egy tányér paszúlylevest, ami Muskóczinak nagyon jól esett, még akkor is, ha érezte, hogy nem szívesen adták, mert szó köztünk maradjon, eléggé megéhezett Muskóczi a tegnap estétől. Aztán leültek az íróasztalhoz, ahol Attila tovább folytatta a fotbalisták névsorát és Muskóczi nagy csodálatára közben úgy írta a házi feladatait a füzetébe, mintha a fotbalisták névsoraiba lettek volna kódolva azok. Muskóczi alig tudta másolni, amit Attila a füzetébe írt, sőt, az utolsó tantárgyból, történelemből már nem is másolt semmit, mert érezte, hogy ő ezt a módszert soha nem tudja elsajátítani, hogy csak úgy dőljön belőle a sok tudomány. Egy fél óra nem sok, de annyit sem tartott a házi feladatokat megírni. Arra a kérdésére Muskóczinak, hogy de a leckét hogy tanulja meg, Kelemen Attila arra csak annyit mondott, hogy nem kell megtanulnia, mert ő tudja.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Na erre Muskóczinak már nem voltak szavai. Nem is kell említeni, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Muskóczi Kelemen Attiláéknál volt. Úgy ment haza, hogy rájött, a tanulásra egyik módszer sem válik be neki, és valószínű emiatt senki nálánál okosabb, nagyobb nem fog vele barátkozni, merthogy a szó köztünk maradva, Muskóczi kicsit butának érezte magát.</span></div><div dir="auto"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> Próbálkozott Agárdi Ferencnél is, de nála nem a jótanulás volt az erősség, hanem a nagyzolás, de Muskóczi úgy érezte, egy kis nagyzolás rája is ráférne, mert mindig olyan szégyenlős és félős volt. De ez az Agárdi Feri mindig lenézte Muskóczit, hogy ennyit sem tudsz? És folyton olyan próbatételeket adott Muskóczinak, mondván, hogy ha a bandájába akar tartózni, meg kell tegye ezt is meg azt is, és hát sajnos azok a próbatételek nem éppen a jó felé vitték Muskóczit. És most erről maradjunk csak csendben ennyivel.</span></div></div><div class="l7ghb35v kjdc1dyq kmwttqpk gh25dzvf jikcssrz n3t5jt4f" style="color: #050505; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> <span> </span>Sokat búsult aztán Muskóczi, hogy senki nem akar vele barátkozni, aki nálánál egy hajszálnyival nagyobbnak, okosabbnak, bátrabbnak tűnt.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> Na de eszébe jutott, hogy ha senki nagy nem akar vele barátkozni, mi lenne, ha ő egy kisebbnek lenne a nagy barátja? Eszébe jutott, hogy Szatya mind próbálkozott vele barátkozni, de ő még nálánál is szégyenlősebb és félősebb volt és mellé szemüveges is, meg pattanásos is. A nézése is olyan furcsa volt. És ő sem volt a jó tanulók közül való.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Nahát másnaptól, ha Szatya jött hozzá szünetben, Muskóczi szóba elegyedett vele, és láss csudát, elég jól elbeszélgettek.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="font-family: arial; font-size: large;">Ki gondolta volna, hogy csupán az a tény, hogy Muskóczi megváltoztatta a szemléletét a barátságról, létre is jött a barátság? Mert hát való és igaz, hogy Muskóczi és Szatya sokáig barátok voltak és sok emlékük is maradt róla, ha aztán az idő el nem mosta azokat.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"> De biza az öreg Muskóczinak megint eszébe jutván, hogy hasztalan a nagyok barátságát keresni, mert ők még nagyobbat keresnek, a Szatyával való barátságuk emléke újból megelevenedett a lelkébe íródott, Élet hatalmas könyvében.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></div><div dir="auto"><div class="separator" style="background-color: white; clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1dOX4EAdkbO241v7B5Cx-TN1w3hhQyNgrkCALejhSEd7-yLvSP4wBjbi3Sk683FuubKBrP4ybcAd46m-w4DBBX6_JsYOXU4mWtCiricj80Y7cPpB65SJjWlG4DoDUH2tU8YtKYIxKwjGzEAJfj--tyywOmmvqv1UVReYLowNOAAYYSBJ71EsX_zqVQw/s3242/Szatya%20es%20Musko.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2408" data-original-width="3242" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1dOX4EAdkbO241v7B5Cx-TN1w3hhQyNgrkCALejhSEd7-yLvSP4wBjbi3Sk683FuubKBrP4ybcAd46m-w4DBBX6_JsYOXU4mWtCiricj80Y7cPpB65SJjWlG4DoDUH2tU8YtKYIxKwjGzEAJfj--tyywOmmvqv1UVReYLowNOAAYYSBJ71EsX_zqVQw/w400-h297/Szatya%20es%20Musko.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="background-color: white; clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="background-color: white;"><i><span style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: x-large; text-align: start; white-space: normal;">A rajz bár egy másik Szatyás történetből van, nem ez a végleges ehhez a történethez. A napokban megrajzolom, csak előbb meg kell "lássam". Az ember azt hinné, hogy egy naiv rajz nem hordoz olyan információt, ami "komoly" lenne, de ha az ember jobban </span><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: x-large; text-align: start; white-space: normal;" tabindex="-1"></a><span style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: x-large; text-align: start; white-space: normal;">megnézi, a házakban fel lehet ismerni a Kolozsvári Szent Mihály templomot, illetve Mátyás a király szülőházát. Az érdekessége ennek a rajznak az, hogy azokat az épületeket csak most fedeztem fel, nem rajzoltam őket tudatosan oda. Nem is tudom, azt hiszem megvan úgy öt év is, hogy megrajzoltam. Ezek szerint vannak dolgok, amik bekódolódnak az emberbe, és előbb-utóbb, így vagy úgy kifejezésre jutnak.</span></i></span></div><span style="background-color: white; font-size: large;"><br /></span><span style="background-color: white; font-family: arial; font-size: large;"><br /></span></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-90924084044838639372022-08-04T19:57:00.000+03:002022-08-04T19:57:02.053+03:00Percnek a maga baja<p><span face=""Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Ma volt egy ilyen, hogy buzgón pakoltam a szekérre a Bricoban a ragasztott fenyőpaneleket, és mellettem egy olasz, magamfajta öregember egy román hölggyel variáltak, hogy vajon melyik lemezméretet válasszák. Én nagyon elmerültem a dolgaimba, mert a listán a méretek nem egyeztek nálam sem a panelek paramétereivel és én is kombináltam szinte hangosan kalkulálva, nem figyeltem oda miként bénáznak.</span></span></p><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Bocsánatkérően arrébb mentek, hogy nem is zavarnak tovább, én erre felkaptam a fejem, hogy szó se róla, nem zavarnak, csak én is gondba vagyok merülve. Az olasz muki vigyorogva kérdezte, hogy én tümpláró vagyok ugye? Igen, vigyorogtam vissza, asztalos vagyok. És rögtön egy cetlire felvázolt egy kis komódot, hogy ezek az anyagok jók ilyen munkára? Ó persze, vágtam rá, tökéletesek! Jaj de jó, mondja az olasz, ide adná a telefonszámát? Ó, ne haragudjon kérem, utasítottam vissza, nem vállalok munkát, teljesen ki vagyok esve mindenféle határidőből. És biza töredelmesen megvallom, nem tagadom, hogy talán lehetett a hangomban egy enyhe ingerültség is, abból az árnyalatfajtából, amikor az ember úgy érzi, hogy csapdába akarják ejteni. Az olasz muki megértően hátrált, mondván, hogy óó profeszionelle, molto lukru. A román hölgy is igazolta, hogy a jó szakembernek sok a dolga, ez így van. És bocsánatkérően elmentek.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">És természetesen, mint szokott nálam, rá egy pár órára esett le, hogy de goromba voltam. Csak később gondoltam át, hogy azok az emberek ha meg is vették azokat a fákat, nincs hol felszabják. És ebben segíthettem volna nekik. Felszabni méretre nem sok idő. Bénázva is csak félóra, valószínű erre kellettem volna, de én szamurájkarddal válaszoltam.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Mert hát ezek a zörgetők. Nem mások.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Jobb lesz erre odafigyelni.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Ritkán szoktam így viselkedni, mentségemre legyen, hogy már második „közbejött” és „vissza nem utasítható” munkához kapkodtam a félkész anyagot, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy a múltheti árak azóta megszöktek, és a Griff madarat megint a combomból kell etessem, hogy le ne zuhanjunk. A tolóajtók vasalata is fix ötven százalékával lettek drágábbak, de senki nem tudja mitől? Azt mondják, hogy az Ukrán háború miatt, mert onnan hozták a vasat. De kik? A Kanaiak? Mert a gyógyszerek drágulását is az Ukránok nyakába varrták, hogy onnan nem jön az alumínium, ami a fóliás csomagoláshoz kellenek. Ugyanmár? És így tovább. Mi a fene? Az Ukránok tartották el eddig a Világot? Eddig azt sem tudtuk hol van Ukrajna, most meg mindenki hirtelen geopolitikában szakértő. Mindegy. Haladjunk.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Végül hosszas lelki tusakodás után megvettem a <a href="https://vonroc.ro/set-scule-7-masini">„Vonroc” szerszámcsomagot</a>, szerintem a világ leggagyibb szerszámcége, de nekem most annyi szerszám kell a faházhoz, amit építek, egyszerűen rá voltam kényszerülve, erre az akkumulátoros szerszámcsomagra. A profi cégek ezt a csomagot tízszeres áron osszák. Nekem erre most nem futotta, de már nem is hiszem, hogy bevállalnék ilyen prémium cuccokat, mert annyira azért nem mernék a jövőmbe fektetni. Nem munkailag, hanem egészségileg.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Pár nap használat után, a szerszámok meglepően jól viselkednek. El kellett vessem előítéletemet, és azt hiszem meg is szerettem őket. Tökös a fogásuk, olyan oroszosan szólnak, érződik, hogy van anyag bennük, igaz az is érződik, hogy nem szégyellik az ampereket padlóig használni, egészséges amperszaguk van, emiatt az aksik nem halhatatlanok, de arra amire kell, nekem most tökéletes. Vittem egy autós akkumulátort, hejzá kapcsolok egy invertort és arról töltöm a kisgépek aksiit.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Na de aztán arra gondoltam -és ezzel bezárom a mai sódert- hogy bárki, aki akár saját iparként faházat akar építeni, egy ilyen szettel szinte kimeríti az ácsmunka mindenféle mozzanatát. Kis kézügyesség kell hozzá, az internet ott van, hihetetlen sok tanácsot tud lelesni a munkájához, már csak az akarat kell és a bátorság. </span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: times; font-size: large;">Mindig arra kell koncentrálni, hogy elég minden napnak, minden órának és percnek a maga baja. Ha ezeken túljutunk lépésről lépésre, egyszer csak áll a ház. És csodálkozunk, nahát, nem is hittem volna.</span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFKTXhuUFEUgJaLiIjMLbNeomZoTq82S-D8y3OYR9F8A-S0VxXKVsyn1Fd6124ZEIOC9lGwFrN0BxXWNvCG8zj-4JfRIzsyMGMz5DDpflh9OSW_py_GhCRKQ0wlj2H59KDRDczvJk0RBjonTHfeMxQFb2kLWXa-wzkY7bnTb1mHygtfe8NlHwwYGopRQ/s241/vonroc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: times;"><img border="0" data-original-height="199" data-original-width="241" height="330" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFKTXhuUFEUgJaLiIjMLbNeomZoTq82S-D8y3OYR9F8A-S0VxXKVsyn1Fd6124ZEIOC9lGwFrN0BxXWNvCG8zj-4JfRIzsyMGMz5DDpflh9OSW_py_GhCRKQ0wlj2H59KDRDczvJk0RBjonTHfeMxQFb2kLWXa-wzkY7bnTb1mHygtfe8NlHwwYGopRQ/w400-h330/vonroc.jpg" width="400" /></span></a></div><span style="font-family: times;"><br /></span><span style="font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: large;"><br /></span></div><div dir="auto" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; white-space: pre-wrap;"></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-4081112533283636762022-07-04T04:31:00.002+03:002022-07-04T04:31:27.040+03:00A bélyegek 2<p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: x-large; white-space: pre-wrap;">(A ceruzába bevezetés)</span></p><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Muskóczi világába való visszatekintésem egy fajta menekülés a mától a múltba, az elkerülhetetlen kiégés, a fáradtság, a leépülés, a kiábrándulás elől.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Muskóczi nemcsak egy infantilis gyermek, aki szeret tenni-venni, hanem az az állapot, amikor remél és hisz a szüntelen alkotásban. Muskóczi nem pénzhajszából alkot, hanem kedvtelésből.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nagyon kevésszer tudtam átgondolni, hogy mily csodásan választottam én az asztalosságot mint pályát, mert azon túl, hogy nagyrészt olyan munkákat vállaltam, amiket nem igazán szerettem, de legalább volt vigasz a folyamatokban és voltak szép pillanatai is. Mert például ha pap lettem volna, nem bírtam volna gyomorral a folyamatos hazudozást. Irodamunkásként, mint aktatologatónak sem lettem volna jó. Mérnökként sem szerettem volna fontoskodni és másoknak dirigálni. Szerencsére író sem lettem, nem tudnék rendelésre írni. Festő sem lettem, igaz nem is akartam sosem festő lenni. Buszsofőrnek sem lettem volna jó. Folyton a visszapillantó tükörbe nézni és naponta többször ugyanazokat a kanyarokat bevenni. Borzalmasan unnám. Politikusnak sem lettem volna jó, folyton tudathasadásban élni, hogy mikor melyik oldalra álljak?</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Sokáig panaszkodtam magamnak, hogy egész életemben embereket szolgáltam ki. Én nem famunkákat készítettem megrendelésre, hanem embereket szolgáltam ki. Megálmodtak valami bútort, vagy mást, és nekem az volt a dolgom, hogy kívánságra és személyre szabjam az anyagot, majd hivatást adjak a szerkezetnek, legyenek az emberek szolgálatában. Néha sikerült, néha nem sikerült életet lehelni munkáimba, mint Gepetto Pinokkióba.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Panaszkodásomban aztán elszégyelltem magam, mert még szép, hogy embereket szolgáltam ki és nem pártok vagy egyéb gittegyletek érdekeit. A Sors, ahogy szeretik manapság mondani, de én inkább Istent mondok, valahogy sosem engedett a húsos fazekakhoz közel, de az Úr hollói mindig lepottyantották a mindennapos táplálékot számomra.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem lettem királyi udvar asztalosa, nemzetesek előtt bókoló sem, hálistennek csak egy szürke asztalos lettem és ennek felbecsülhetetlen értékét most kezdem érezni, ahogy öregszem, erőm kezd elhagyni és látni is már homályosan látok.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Na jó, ez a bekezdés egy kicsit hosszúra és bő nyálra ereszkedett.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Nem is emlékszem, hogyan pattant ki a fejemből a bélyeggyűjtős Muskoczi? Egyszer csak eszembe jutott és leírtam, amire még emlékeztem. Ahogy újra átéltem, napokra rá több és több részlet elevenedett meg előttem, amit őszintén leírok, hogy elfelejtettem. De ezzel az alkalommal, valahogy előidéztem, mint valami szellemet.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hogyan is kezdtem el bélyeget gyűjteni? Nem tudom, erre már nem emlékszem.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A bélyeges Muskóczi publikálása után pár napra, Istvánka unokabátyám két bélyeg albumot küldött nekem postán. Csupa magyar bélyegekkel. Nagy volt a meglepetés. Miközben az albumok lapjait hajtottam, újra Muskócziként kezdtem érezni magam. De mintha ez nem lett volna elég, barátaim egy nagyobb tétel könyvtől akartak megszabadulni, mondván elviszik az ingyenes könyvtárakba, amiket az utca tereken tettek közszolgálatba. Felajánlottam, hogy az építendő stúdiómba úgyis sok könyv kell, adják nekem, és bármikor visszavehetik, ha meggondolták magukat. Igenám, de köztük volt egy tucatnál több bélyegalbum is, tele román bélyegekkel, és azt is nekem adták.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hirtelen eszembe jutott, hogy megvalósult egy Muskóczis álmom, hogy sok bélyegem legyen. Mondjuk röpke negyven év kellett hozzá, de nem idegen műfaj nálam a nagyvonalúság és a hosszú távra való berendezkedés.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Úgyhogy esténként nem a világ szörnyű dolgaival foglalkozom, hanem lapozgatom a bélyegalbumokat és csodálom azokat a kis recézett mintájú ablakokat egy békésebb Világba.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Rájöttem, hogy valószínű a bélyegek grafikai minősége miatt nyűgöznek le. A grafika műfajilag is inkább a vázlathoz húz, néhány vonal, ami meghúzza a sík vagy a tér határait, kialakítja a formákat, pont mint az életem. Folytonos vázlat vonalak mentén haladtam, se túl kidolgozva, de eléggé körülhatároltan. Talán én is vágtam ide-oda pár kis recézett ablakot a Világba.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Az is jellemző, hogy a bélyegeknek, akár a könyveknek, ma nincs pénzértéke. Első benyomásra szomorúnak hathat, de ha jól meggondolom, így lettem tele sok sok könyvvel és bélyeggel. Talán nem is rossz a gondolat, hogy a kultúra legyen ingyenes. Ahogy Jézus megváltása is ingyenes. Az út Istenhez is lehet direkt, nem kell közvetítő, csak némi bátorság szembe nézni Istennel.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Miért nem gyűjtöttem például érméket? Ez is érdekes. Lehet, hogy ez is előre jelezte életemet, hogy túl sok közöm nem lesz pénzérmekhez. De tényleg, sosem éreztem elhívatást érmék gyűjtésére. Egy másik barátom, aki érméket gyűjt, azt mondta, hogy a bélyegnek nincs értéke, bezzeg az érméknek van. Nekem már ezért is szimpatikus a bélyeggyűjtés, mert nincs értéke.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A bélyegeknek van katalógus értékük, de ezek az értékek manapság inkább eszmeiek. De ez sincs távol tőlem, mert életemben azok az értékek, amik szerint éltem, leginkább eszmeiek voltak, minthogy érmékben ki lehetett volna fejezni.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Tehát, hogy mennyire illik hozzám ez is. </span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mennyire ésszerű manapság olyan dolgokkal foglalkozni, amiknek csak eszmei értékük van? Felteszem a kérdést főleg magamnak, mert úton útfélen úgymond haszontalanságokkal foglalkozom. Mit hagyok ebből örökbe? Mit kezd a jövő haszontalan dolgaimmal, amiket nemcsak nehéz eladni, de kidobni is fáradságos?</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Jogos így gondolkodni, amikor manapság csak annak van értéke, amit kifizetnek.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Viszont, ha meg akarom magam győzni, hogy mégsem vagyok éppen olyan vesztes, ha belegondolok, hogy engem ezek az eszmei értékek éltetnek, mert mi más éltetne, akkor csak van értelmük.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Észrevettem, hogy ugyanazok a dolgok érdekelnek ma is, mint gyermek koromban. Talán a lelkem, ami felvette ezt az alakomat, ezekkel a feladatokkal jött a Földre. Mert hiába sodort az élet ide vagy oda, ezek a grafikai vonalak előrejelezték az utat és visszanézve nem tűntek el a ceruzavonások, hanem igenis ott vannak, látszanak.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">A ceruza. Fából és grafitból van. Ősi anyagok, eszmei tartalmak.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Mert azért jött a Fiú, hogy az Ige megszülessen.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Tehát, hogy mennyire összefügg minden.</span></div></div><div class="cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql o9v6fnle ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">Hát igen. Megint elragadtattam magam.</span></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-size: large;">De ez kikívánkozott belőlem.</span></div></div>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5530477317283717936.post-53836367016106132872022-06-01T07:06:00.002+03:002022-06-02T07:21:54.781+03:00A bélyegek<p> </p><p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">A
bélyegek</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Muskóczinál
mindig úgy volt, hogy valahol elkezdte. Bármihez kezdett, mindenben
kezdő volt és a semmiből indult. Így volt a bélyegekkel is.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Valakitől
hallotta, hogy a levelező lapokról le lehet áztatni a
postabélyegeket, és azoknak van egy katalógus áruk. A
pecsételetlen bélyegeknek sokkal nagyobb az értékük, mint a már
pecsételt bélyegeknek.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Amikor
valaki levelet írt és borítékba tette, ha el akarta küldeni azt
valakinek, aki más városban élt, vagy netán más országban,
vásárolt a postán a megadott távolságra érvényes értékű
bélyeget, azt rá ragasztotta és bedobta a levelet a postaládába.
A postahivatal pedig, mielőtt átadta volna a levelet a címzettnek,
nyomott a bélyegre egy pecsétet, így azt a bélyeget már nem
lehetett újra használni egy másik levélnél.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Muskóczi
nagyon szerette nézni a bélyegeket. Olyanok voltak, mint valami kis
színes műremekek. Még az a fogazatos keret is lenyűgözte
Muskóczit, ami a bélyegekre jellemző. Sokáig nem tudta miért van
a bélyegeknek fogazatos szélük, de aztán egyszer észrevette,
amint a postán a pultos néni egy nagy lapról, ahol rengeteg bélyeg
volt egyben, csak úgy könnyedén leszakított annyi bélyeget,
ahányat kértek. A bélyegek úgy voltak elválasztva egymástól,
hogy a széleken lyukak voltak, és ezzel magyarázható, hogy
könnyen le lehetett tépni a tömbből akár egyenként is, de egész
sorokat is, ha több bélyeg kellett valakinek. Ez a dolog annyira
lenyűgözte Muskóczit, hogy beállt volna szívesen bélyegárusnak.
Csak úgy elképzelte magát, ahogy mindenféle bélyegeket nézhet
egész nap. Irigyelte a postás nénit Muskóczi. Nem is értette,
hogyan lehet megunni egy ilyen munkahelyet?</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Muskóczi,
mikor éppen unta magát, régi levelek borítékairól leáztatta a
bélyegeket. Kis ollóval szépen kivágta a bélyeget a borítékról,
de úgy, hogy ne sértse meg a bélyeg fogazatát. Egy tányérkába
vizet tett és abba áztatta szépen a papírra ragadt bélyeget, míg
egyszer csak a bélyeg levált a papírról. A legmakacsabb ragasztó
is másnapra kiengedett. Nagyon fontos volt, hogy áztatás közben
ne próbálja letépni a bélyeget mielőtt az teljesen le nem vált.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Aztán
egy száraz rongy darabra tette Muskóczi a vizes bélyegeket és
másnapig száradni hagyta őket. Miután megszáradtak a bélyegek,
régi könyvekbe tette őket, hogy ott szépen laposra préselődjenek
idővel. Így kezdett gyarapodni Muskóczi bélyeg gyűjteménye
időről időre.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Azt
is csinálta Muskóczi, hogy mindenkinek szólt, ha van olyan
borítéka, ami már nem kell és van rajta bélyeg, ő szívesen
elfogadja, ha már úgyis csak eldobják a szemétbe.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Lassan
már annyi bélyege lett, hogy nem volt elég az asztal kiteregetni
őket, ha Muskóczinak éppen arra volt kedve, hogy vagyonát
szemügyre vegye és vizsgálgassa őket. Mert volt, hogy időrendben
tette sorba őket, volt, hogy értékük szerint, volt, hogy külön
választotta az állatos bélyegeket az emberesektől, de volt, hogy
szín szerint is külön választotta őket, és egy alkalommal
Muskóczi anyukája azt mondta, hogy talán jó lenne egy bélyeges
füzetbe tenni őket, mert akkor azt rendezni és lapozni lehet
anélkül, hogy folyton elfoglalja a konyhaasztalt.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Vett
is aztán Muskóczi egy nagyon olcsó kis bélyegalbumos füzetet, de
annak az volt a baja, hogy mind hulltak ki a bélyegek, mert nem
voltak kemény kartonból a lapok, hanem csak vékony lapokból és
nem tartották meg rendesen a bélyegeket. Így csak nagyon óvatosan
hajtogatta az album lapjait, amikor éppen bélyegezett.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Kolozsvár
főterén volt a „Filatelia” üzlet, ahol más bélyegeket is
lehetett kapni, nemcsak azokat, amikkel leveleket vagy képeslapokat
küldtek postán. A Filatelia üzlet előtt volt egy pult, azt arra a
célra tették ki, hogy napközben a bélyeggyűjtők ott
csereberélhettek egymás közt. Nem is kell azt mondani, hogy
Muskóczi szinte minden nap elment oda és csak nézegette mások
mögül, amint bélyegek gazdát cserélnek. Nagyon szerette a távoli
országok bélyegeit nézegetni, olyanok voltak mint valami kis
ablakok melyek ismeretlen világokra nyílnak. Afrikai állatos
sorozatok, vagy festményesek, dolgozó embereket ábrázoló
bélyegek, még a Holdraszállásról is volt sorozat, szóval
mindegyik tetszett Muskóczinak és legszívesebben mindegyiket
elfogadta volna gyűjteményébe.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">A
Brassai iskolában, ahova Muskóczi járt, az alagsorban volt egy
pereces bácsi, aki szünetekben pereceket árult egy ablakon át. Ez
a bácsi, mivel fülébe jutott, hogy Muskóczit érdekli a
bélyeggyűjtés, minden nap a perec mellé adott neki egy bélyeget,
vagy ha nem is, de egy leáztatni való bélyeget mindenképp. Nem is
kell mondani, hogy Muskóczi mennyire szerette a perecet.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Az
érdekessége a pereces bácsi bélyegeinek az volt, hogy régi
magyar bélyegek voltak. Egészen régiek, a Filléres bélyegek, a
Magyar királyi posta bélyegei voltak. Hát ezek a bélyegek is
helyet kaptak Muskóczi gyűjteményébe.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Hogy,
hogy nem, de pár év alatt Muskóczinak szép kis bélyeggyűjteménye
lett. Hol csereberélt, hol vásárolt bélyeget, sokat áztatott is
régi levelekről, de már ott tartott, hogy két keménykötésű
nagy bélyegalbuma is volt, amit mindenkinek büszkén mutatott.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">A
román vasutasok klubjában, amelybe vasárnaponként szinte
szertartásszerűen elment Muskóczi, ott tartották a bélyeggyűjtők
a találkozásaikat. Ott ismerkedtek, nézegették egymás
gyűjteményét, csereberéltek, vásároltak egymástól. Hát ott
inkább felnőttek voltak, öregek főleg, eléggé fenntartással
nézték Muskóczit, nekik furcsa volt, hogy egy gyereket ennyire
érdeklik a bélyegek. Mert tudni kell azért azt, hogy a klubba csak
olyanok jártak, akik régi bélyegeket gyűjtöttek. De hát pont ez
az, hogy Muskóczit már érdekelték a régi bélyegek.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Egy
idő után elnyerte a klubtagok tiszteletét Muskóczi azzal, hogy
nemcsak a régi magyar bélyegek érdekelték, hanem különösen
azok, amelyek Kolozsvár pecsétesek voltak. Már mindenki tudta,
hogy ha Kolozsvár pecsétes bélyeggel találkoznak, az Muskóczit
biztos érdekli és elhozták neki.</span></span></p><p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir2hkUb_Yfu7CCVQk1MxN_cxyzpmIAmDPi7vEC6yf-kK5LxsASNaM-ZgrDB3DdU_mZmY6wLpmyDqnFGq_g8B57lXtod2vuRBVZs6sLLplN2KQDaM-BtzTGK0o2mGuGL8tVngJoNMFoG1Big9XBocdlNagVVpm9Hyw0KzHWnfKNj2PGCpCrWwdtp2QHOQ/s1517/img20220531_07350969.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1517" data-original-width="1325" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir2hkUb_Yfu7CCVQk1MxN_cxyzpmIAmDPi7vEC6yf-kK5LxsASNaM-ZgrDB3DdU_mZmY6wLpmyDqnFGq_g8B57lXtod2vuRBVZs6sLLplN2KQDaM-BtzTGK0o2mGuGL8tVngJoNMFoG1Big9XBocdlNagVVpm9Hyw0KzHWnfKNj2PGCpCrWwdtp2QHOQ/s320/img20220531_07350969.jpg" width="279" /></a></span></span></div><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><br /><br /></span></span><p></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="font-size: large;"><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Egyszer,
Kiss Lajos az osztályfőnöke azt a felhívást tette közzé az
osztályban, hogy egy nap, mindenki elhozhatja otthonról a kedvenc
elfoglaltságát és bemutathatja a többiek előtt. Azon a napon
Muskóczi egy szatyorba tette a bélyegalbumait és már várta, hogy
bemutathassa az osztálytársainak. </span></span>
</span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Kitette
a padjára Muskóczi az albumokat. Az Oszi beléjük lapozott és
elismerően megdicsérte Muskóczit, bemutatván az osztálynak, hogy
látszik, hogy mit jelent valamit szenvedéllyel csinálni és
foglalkozni vele.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Csodabogárként
tekintettek Muskóczira, Lajin és Ecin kívül senki más nem nézett
bele Muskóczi albumaiba, de nagyon rájuk kellett nézzen Muskóczi,
mert tudvalevő volt, hogy Laji is meg Eci is enyves kezűek voltak,
azaz nagyon könnyen a kezükhöz ragadt bármi pillanatok alatt és
teljesen észrevehetetlenül. Végül mindketten kicsit gúnyolódva
hagyták abba a nézelődést, hangosan mondva, hogy lehetőleg
mindenki hallja, hogy az egész gyűjtemény értéktelen, talán az
album ér valamit, mondták kárörvendve. Az ítélkező
tekintetekből Muskóczi úgy vette észre, hogy hisznek Lajinak és
Ecinek.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Nem
igazán volt ott senkinek amit kedvenc időtöltésnek bemutathatott
volna. Néhány lány bemutatta varrásait, volt egy lány, aki
gobelint varrt, Muskóczinak nagyon tetszettek azok az apró
öltésekből kialakított képek. A többiek csak dicsekedtek, hogy
így, meg úgy, hivatkoztak arra, hogy annyira értékes az amit
csinálnak, hogy nem lehet csak úgy elhozni az iskolába, de mikor
mondta az osztályfőnök, hogy meséljenek akkor róluk, hát nem
tudott senki semmit se mesélni róla.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Aztán
otthon Muskóczi újból szemügyre vette elejétől a végéig, ha
nem e hiányzik egy bélyege, és megnyugodva vette számba, hogy
minden a helyén van. Gyönyörködött bennük, és talán
egyetlenegy bélyegre sem mondhatta, hogy csúnya vagy nem tetszik,
sőt, még a sérült bélyegeket is külön osztályozta és nem
számított neki, hogy értéktelenek, mert azokon is volt mindig egy
szín, vagy egy minta vagy egy téma, amit lenyűgözőnek tartott.</span></span></p>
<p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;">Szerette
Muskóczi a bélyegeket is.</span></span></p><p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; margin-bottom: 0cm; orphans: 2; widows: 2;"><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLdE9b5Hh5334BlcEfdOOGL2ElB-MuCvp9Mlt-lpue40GrXyDXTk5bO0jqXQr6uJxLkYQyt7Mod9lIE0w3-Rl-tz72ERe4HRRRhrgST8irKV1KwHpBJ4B3gKubhxUWIxKXZ15U48FyWCWCaxB5dkI9xRxPVZPTvfrUiGE5_lhMFjiSnVBVSBbnDnwn1g/s1517/img20220531_07213514.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-size: large;"><img border="0" data-original-height="1517" data-original-width="1325" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLdE9b5Hh5334BlcEfdOOGL2ElB-MuCvp9Mlt-lpue40GrXyDXTk5bO0jqXQr6uJxLkYQyt7Mod9lIE0w3-Rl-tz72ERe4HRRRhrgST8irKV1KwHpBJ4B3gKubhxUWIxKXZ15U48FyWCWCaxB5dkI9xRxPVZPTvfrUiGE5_lhMFjiSnVBVSBbnDnwn1g/s320/img20220531_07213514.jpg" width="279" /></span></a></span></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #050505;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #050505; font-size: medium;"><p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Ami
nem lesz a hivatalos kiadásban, Muskóczi rajongóknak csupán:</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Muskóczi
bélyeggyűjtési szenvedélyébe két kataklizma szólt bele.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Előzmény,
hogy Muskóczi teljesen más szemszögből nézte és értékelte a
világot, mint kora szellemi és erkölcsi elvárásai. Apukája meg
-mint utólag kiderült- teljesen más társadalmi neveltetésben
részesült, ami még annál is szigorúbb volt. Muskócziban viszont
eléggé elszaporodtak a szabadság jelei és nagyon könnyen a saját
értékrendje szerint ítélt mindent, ami még az akkori „hígabb”
társadalmi normák szerint is önfejűségnek számított, nem
ismerve el a tekintélyt, mintha Muskóczinak a Világ tengelye nem
az emberiség lett volna, benne a társadalmi normák szerint, hanem
valahol egy messze messze, képzeleti világban lett volna
lehorgonyozva, mintha rá nem az emberi törvények lettek volna
érvényesek, hanem valami más.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Úgy
adódott, hogy egyszer Muskóczi apukája adott tíz lejt neki, hogy
menjenek szépen az öccsével nyiratkozni, és utána Ilona
nagymamához fürödni, mert ott ebéddel is vár.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Hát
Muskóczi fejében mindjárt elkezdtek forogni a fogaskerekek, hogy
talán mindent el lehet intézni, anélkül, hogy azt a tíz lejt
nyiratkozásra költsék. Mert van sokkalta több jó ötlete, hogy
mire lehet azt költeni.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Hiába
mondta öccse, hogy baj lesz belőle, Muskóczi lázba jött. Azt
találta ki, hogy a másik nagymamához mennek, Margithoz, mert ott
Géza bácsi ingyen megnyírja őket, hisz egész életében borbély
volt, ott meg is fürödhetnek és meg is ebédelhetnek.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Így
is lett. Géza bácsi bár morgolódva, de megnyírta Muskóczit és
öccsét, Margit nagymama egyet szitkozódva, de vizet engedett a
kádba, megfürödtek és valami levest is adott nekik, mondom,
szitkozódva, lemucskoskölyközve Muskócziékat.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>A
baj délután volt, amikor az apuka mindezt megtudta, mert mindenik
nagymama teljesen kiborulva telefonált, Margit, hogy oda többet ne
küldje őket senki, Ilona meg, hogy tiszta hiába várta őket,
pedig hogy felkészült. (Muskóczit az idegesítette Ilona
nagymamánál, hogy a budira csak úgy lehetett ülni, hogy papírokat
kellett tenni a fedő peremére, és oda is, ahova pottyan a baki,
hogy ne ragadjon a csempére az, emiatt a Földet megkerülte volna,
csak ne kelljen oda menni, és mindig olyan leveseket főzött,
amiktől csak jobban megéhezett és mindig olyanokat mondott ez a
nagymama, amitől Muskóczi mindig szarul érezte magát, kicsinek,
senkinek, szánalmasnak, butának, stb.)</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Az
apuka elszomorodott és azt mondta Muskóczinak, ha ilyen kevésre
bízta és azt sem csinálta meg úgy, ahogy kérte, mi lesz belőle,
ha nagy lesz? Tolvaj?</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>A
következőképpen büntette meg Muskóczit és öccsét: hogy minden
ami kedves nekik, ott előtte tépjék szét saját kezükkel, vágják
szét, törjék össze és dobják a kukába. Hiába mondta Muskóczi,
hogy öccsének semmi hibája nincs, mert ő mondta, hogy inkább
engedelmeskedjenek, de neki is elő kellett hoznia az összes
játékait és minden ami kedves neki és azt összetépni,
összetörni és eldobni kellett.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Hát
jócskán belefáradtak a törés zúzásba, keserves sírások
közepette.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Muskócziban
ez abban a pillanatban egy olyan daccá fajult, hogy még azt is
előhozta, amit az apja elfelejtett, a bélyeg gyűjteményét és
azt is egyenként összetépte és eldobta. Ekkor már nem sírt
Muskóczi. Hősies lemondással végzett saját kezével a bélyeg
gyűjteményével.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Valószínű
ezt az apját is meglepte, ez az önként vállalt pusztítás, de
már késő volt. Valószínű, hogy a saját értékrendjét nem
akarta meghazudtolni, mert akkor sutba kellett volna dobnia az egész
neveltetésének a világát, amit ott és akkor Muskóczi hősiesen
megtett.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Nehezen
vészelte át Muskóczi a veszteséget. És ha valaki azt hinné,
hogy ez valami tanulságot vont maga után, az végzetesen téved.
Muskóczi azóta sem látta be, hogy hibás volt tette, ő úgy fogta
fel, hogy adott helyzetben másként akart gazdálkodni a
lehetőségeivel.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Az
apa mentalitása a tisztesség körül forgott és az az aggodalom
miatt cselekedett úgy, mert azt hitte valamire tanítja gyerekét,
hogy most és csak így érti meg mi a tisztesség. De ne kerüljük
a forró kását, Muskóczi nagyon is tisztán látta a felnőtti
tisztesség valóságát, hogy mindenki hazudik, ott lop ahol tud,
ott csal ahol csak lehet, és senki, de senki nem mond igazat. Fájt
Muskóczinak, hogy a Világ igazságtalanságát rajta verik el. A
harc számára más dimenzióban zajlott és ezért hagyta abba a
sírást és lett úgymond cinikus öngyilkos.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Nagyon
érdekes, hogy Muskócziban nem született gyűlölet az apja iránt.
Az fájt neki, hogy megsértette az apját, mindennél jobban fájt,
az sem érdekelte, ha mindenét a szemétbe dobja, ha ez megváltja
az apja haragját.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Ez
volt az egyik kataklizmája a bélyeggyűjtésnek.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>A
másik pedig akkor volt, amikor Muskóczi apját elzárták a
kommunisták.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Ekkor
már 16 éves volt Muskóczi, és természetesen már új
bélyeggyűjteménye volt, amit eldöntött, hogy soha többé
senkinek semmiféle eszmei morális rohama miatt nem fog
megsemmisíteni, viszont amikor szembesült azzal a ténnyel, hogy
gyakorlatilag öccsével és anyjával éheznek, eladta Lajinak a
gyűjteményét az értékének töredékéért. Mert szégyellt
Muskóczi a klubba menni és ott magyarázkodni, hogy miért kell
neki eladnia a gyűjteményét.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Természetesen,
mint minden történet ez is hosszú lenne, ha mindent részletében
kéne megírni. Talán érdekes lenne, jó lenne, de sajnos erre
nincs idő és valószínű érdeklődés sem. Mert Eci és Laji
jelenléte ennél bonyolultabb a Muskóczi bélyeggyűjtési
történeteiben, talán érdemes lenne minden bélyegről külön
leírni, hogyan jutott Muskóczihoz, mert az életben mindennek van
története és főleg értelme. Még a leghétköznapibb eseményben
is van valami, ami a Világot mozgatja.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>És
minél nagyobb a Világ sugárközpontja, annál több értelme van
mindennek.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>És
ha valamiben bővelkedett Muskóczi, akkor az nem a Világ emberhez
kötött korlátai azok, hanem egy teljesen más Világ, ahol a
korlátok nagyon, nagyon messze vannak.</i></span></span></span></p>
<p align="LEFT" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span><i>Azóta
Muskóczi nem gyűjtött több bélyeget.</i></span></span></span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p></span></div><span style="color: #050505;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: medium;"><br /></span><span style="font-size: small;"><br /></span></span></span><p></p>Muzsi Attilahttp://www.blogger.com/profile/17296827302740272187noreply@blogger.com9