Kovrig
mum. Azaz Perec mum. Illetve Perec anyó.
Álltunk
sorban perecért a perecesnél. A perecesnél van egy lépcsőfok,
annak a sarkán ült egy öreg néni. Nem hiszem, hogy hontalan, de
rémesen szegénynek látszó néni. Lehet, hogy valahol gyermekei
jómódban élnek és szégyenkeznek amiatt, hogy anyjuk meghibbant
és noha nincs rá szorulva, kéreget. De lehet, hogy nincs
meghibbanva és valóban rá van szorulva a kéregetésre.
A
sorban legalább tíz ember volt előttem, figyeltem a mummot és az
embereket. Az anyóka minden emberre úgy nézett, mint egy kutya.
Szabályosan kutya nézéssel nézett minden ember szemébe. Az én
szemembe is nézett. Mint egy kutya. Egy szemernyi vád sem volt a
szemeiben. Egy fia harag nem csillogott a nézésében. Közben
kapott egy perecet egy fiatal nőtől. Ha farka lett volna, csóválta
volna örömében, de csak a fejével bólogatott boldogan, mint a
kutya szokott. Adtam én is egy lejt neki. Ugyanúgy bólogatott.
Aztán
a bevásárlóba is befutottam. Éppen leárazták az energia
italomat. 2,29 ről 1,59 re. Vettem nyolcat. Jövő hétre kitart. Mi
van? Más kétszer ennyi sört iszik. És nem azért, hogy ereje
legyen dolgozni, hanem hogy elbolonduljon a feje elfelé.
Kiszámoltam, hogy kerestem az ügyön 5,6 lejt. És én hitetlen
csak egy lejt adtam az anyónak. Persze, biztos kikeresi a napi
adagját az anyó. Ha egyáltalán valóban rá van arra szorulva. De
tegyük fel, rá van szorulva.
Emlékezetből
visszaszámoltam, hogy akik előttem vásároltak a perecesnél,
minimum 30-40 lej áfát folyósítottak az államnak, ahol a
kasszából neccszámra sikkasztanak a jólétünkre irigy
felvigyázók, persze erre nem mondja senki, hogy rablás. De az
anyókára rögtön ráégetik a potenciálisan csaló bélyeget.
Nem
volt cigány az anyóka. Munkaképes cigánynak nem adok. Pozitív
diszkriminációként mondom ezt, a valóban rászorulók védelmének
érdekében.
Persze,
mit sem tudok én ezekkel az adatokkal mit kezdeni, mindenki tud
róluk, mindenki számára világosak ezek az adatok, mégsem
történik soha semmi.
Talán
a következőkor odaadom az öt lejes hasznomat az anyókának.
Befektetve a szegénység lottójába, hogy kell e az neki, vagy
egyszerűen csak szocializál ott a lépcső sarkán?
Egy
biztos, ha én ülnék ott a lépcső sarkán, ha egyáltalán volna
képem oda kucorogni, nem biztos, hogy úgy tudnék nézni, mint egy
kutya. Legfeljebb mint egy dühös farkas. De mint büszke dühös
farkas, valószínű a kanálisokban keresnék menedéket, vagy a
rengeteg sűrűjében, hogy ne kelljen nézésemmel az embereket
rémisztgessem.