Kovrig Mum

Kovrig mum. Azaz Perec mum. Illetve Perec anyó.
Álltunk sorban perecért a perecesnél. A perecesnél van egy lépcsőfok, annak a sarkán ült egy öreg néni. Nem hiszem, hogy hontalan, de rémesen szegénynek látszó néni. Lehet, hogy valahol gyermekei jómódban élnek és szégyenkeznek amiatt, hogy anyjuk meghibbant és noha nincs rá szorulva, kéreget. De lehet, hogy nincs meghibbanva és valóban rá van szorulva a kéregetésre.
A sorban legalább tíz ember volt előttem, figyeltem a mummot és az embereket. Az anyóka minden emberre úgy nézett, mint egy kutya. Szabályosan kutya nézéssel nézett minden ember szemébe. Az én szemembe is nézett. Mint egy kutya. Egy szemernyi vád sem volt a szemeiben. Egy fia harag nem csillogott a nézésében. Közben kapott egy perecet egy fiatal nőtől. Ha farka lett volna, csóválta volna örömében, de csak a fejével bólogatott boldogan, mint a kutya szokott. Adtam én is egy lejt neki. Ugyanúgy bólogatott.
Aztán a bevásárlóba is befutottam. Éppen leárazták az energia italomat. 2,29 ről 1,59 re. Vettem nyolcat. Jövő hétre kitart. Mi van? Más kétszer ennyi sört iszik. És nem azért, hogy ereje legyen dolgozni, hanem hogy elbolonduljon a feje elfelé. Kiszámoltam, hogy kerestem az ügyön 5,6 lejt. És én hitetlen csak egy lejt adtam az anyónak. Persze, biztos kikeresi a napi adagját az anyó. Ha egyáltalán valóban rá van arra szorulva. De tegyük fel, rá van szorulva.
Emlékezetből visszaszámoltam, hogy akik előttem vásároltak a perecesnél, minimum 30-40 lej áfát folyósítottak az államnak, ahol a kasszából neccszámra sikkasztanak a jólétünkre irigy felvigyázók, persze erre nem mondja senki, hogy rablás. De az anyókára rögtön ráégetik a potenciálisan csaló bélyeget.
Nem volt cigány az anyóka. Munkaképes cigánynak nem adok. Pozitív diszkriminációként mondom ezt, a valóban rászorulók védelmének érdekében.
Persze, mit sem tudok én ezekkel az adatokkal mit kezdeni, mindenki tud róluk, mindenki számára világosak ezek az adatok, mégsem történik soha semmi.
Talán a következőkor odaadom az öt lejes hasznomat az anyókának. Befektetve a szegénység lottójába, hogy kell e az neki, vagy egyszerűen csak szocializál ott a lépcső sarkán?
Egy biztos, ha én ülnék ott a lépcső sarkán, ha egyáltalán volna képem oda kucorogni, nem biztos, hogy úgy tudnék nézni, mint egy kutya. Legfeljebb mint egy dühös farkas. De mint büszke dühös farkas, valószínű a kanálisokban keresnék menedéket, vagy a rengeteg sűrűjében, hogy ne kelljen nézésemmel az embereket rémisztgessem.

1 megjegyzés:

  1. No igen. Megnézem én is, kinek adok? Vannak tanító tapasztalataim.
    Ámbár ha azt nézem, akár ha havi pár ezres is félrecsúszna adakozáskor, amikor az állam sokkal többel basz át ugyanakkor.

    VálaszTörlés