Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Hitkeresés

Átnéztem aztán a legtöbb Kassai filmet, gugliban is utánakerestem. Amikor valami érdekel, utána keresek a negatív oldalára is, mert olyankor előjönnek a buktatók, amikre általában rémes hiszékenységemben nem jövök rá. Kassai Lajosról komoly negatív dologra nem bukkantam. Ilyen olyan ironizáló írói vélemény akadt néhány, de egyik sem nyomott annyit a latba, amennyit Kassai munkássága jelent.
Mit csinált Kassai jól, nem igazán tudom felfogni, de azt gondolom megértettem, hogy gondolat világában következetes volt. Én szivacs vagyok, gondolkodó, Lajos emlékezőnek vallja magát. Megértettem mire gondol amikor emlékezésről illetve gondolkodásról beszél. Jó, azért egy kicsit olyan ebben a beszéd világban, hogy a dolgokat a maga javára irányítja. Ha nincs a kurva kapitalizmus, neki sincs amire keleti képeit kivetítse. Én is, mikor panót ragasztok hulladékból (szivarfa), mindent be tudok tenni: kemény fát, puha fát, a végén csak fa lap lesz. Lajos is körbebeszéli magát, saját gödrében botladozik, de azt hittel csinálja. Ezt a hitet irigylem tőle. Mert ha emlékezik is, azt gondolkodva teszi. De a furcsa az, hogy tulajdonképpen ő nem zárkózik el semmitől, csak mivel határozottan beszél mindenről, és a médiának megvan az a kurva hajlama, hogy oda is képzel dolgokat, ahova nem kéne, én a fogyasztó hajlamos vagyok megenni azt.
Nem fogom elemezni Lajost, nekem most az kell, amit tőle eltanulhatok. Hogy keressem meg a hitemet. Mert ezt elvesztettem. A hit pedig nem egy olyan, amit elő lehet teremteni. Van egy dolog, most akkor tessék hinni benne. Gyakorold a hitet erre és erre. Ez nem megy.
Nem hiszek már abban, hogy amit, ahogyan csinálok, az értelmes. Nem a munkámmal van baj. Azt szeretem. Azzal van bajom, hogy az emberek olcsó, luxus igényét elégítem ki. Nem akarok részt venni a piacgazdaság szellemű világban, nem akarok benne egy kis fogaskerék lenni, egy olcsó opció. Nem az olcsó fáj, nem a munkám értéktelensége, hanem a cél.
Nem hiszek abban, hogy nekem a Praktikerekkel, a Dedemanokkal kell vetekednem. De még ez is hagyján. Jön a kliens, és templomként emlegeti a praktikereket s dédémánokat. Az a kiindulópont. A minőség fogalma: az alacsony ár. Ezzel a szellemiséggel van nekem bajom. Hogy hajlandó a kliens olcsóban gondolkodni. Nem azért mert olcsó, hanem azért, mert már tetszik neki az. Elsajátította. Szereti.
Semmi gond, ne kelljen emiatt az asztalosoknak többet fizetni, mert lásduram tönkre mennek. Nem mennek tönkre, mert azok is lebutultak, elmentek inkább mosogatni, semmint olcsóbban dolgozni. Ez is olyan lett, mint az olcsó imádat: olcsón add magad.
Valószínű, amikor elmegy az ember Kassaihoz íjat vásárolni, nem alkudhat. Ha kell íj, ez az ára. És nem érdekli Kassait, hogy mennyi a Dedemanban a zsinór.
Ezt kell nekem megtalálni, hogy hitem legyen. Csináljam azt ami belőlem jön, vállaljam be, hogy akár tönkre is mehetek, de kezdjek el a hitem szerint élni.
Jelenleg a hitem az, hogy megtalálhatom azt amit szeretek csinálni. Érzem bennem ezt az erőt és alkotó vágyat, tehetséget.

Sajnos emlékezni nincs mire. Hacsak nincsenek bennem másvilági emlékek. Mint Lajosnak az íj. Ezt kell kiderítenem.