Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Mégsem mozog a föld

Rámnéz az ember, azt mondja: te egy rém rendes srác vagy.
Magában pedig azt mondja: de nem szeretem, amit gondolsz.
Feleségem azt mondja: hiába hallgatsz, a képeden van minden.

Ma nem esik jól a kávé. Beleszagoltam mindenbe, hogy mi a baj. A kávénak nincs szaga. Hová lett az aroma? Eszembe jutott, hogy az idén a liliomoknak nem volt semmiféle illatuk. Vajon miért? A rózsába is nagyon bele kellett fúrjam az orrom, hogy valamiféle rózsa illatot odaképzeljek.
Mi történt? Mi történik?

Sanyi megint elment Angliába. Itt hagyott az andorrai házzal. Éppen a ragasztott gerendáknak fogtunk neki. Fáj a derekam, nem tudok emelni. Józsival itt fogunk tökéletlenkedni.

Hogy majd a ragasztott gerendákat hogy fogjuk legyalulni? Ez volt ama nagy dilemma bennem. Pláne ha Sanyi sincs.
Elgondoltam, na Mohamed is elment, nem jön a hegyhez, de a hegy sem moccan. Mégsem mozog a föld. Valaki másnak kell moccanni. Vagy valamit kitalálni. Mert ezek a Mohamedes és hegymozgásos földmozgások is csak ilyen költői legendák. A gerenda magától nem gyalulódik le.

Miközben fúrtam a legújabb deszkát gerendává préselő inovációm fa alkatrészeit, ezen a Mohamedes témán vergődtem elmémben. Hogy miképpen lehetne a gyalut a gerendához vinni, ha már a gerendát nem lehet a gyaluhoz vinni és mint egy deckát csak úgy simán legyalulni?

És lőn nagy világosság és remény, mert eszembe jutott az én kis kézi gyalugépem, mely öt éve egy dobozban szétszedve reménykedik erre a napra, ami bekövetkezett. Mert ez a Csabi olyan ember, hogy egy gépet addig nyuvaszt, amíg leég. Vagy besül. Vagy eltörik. Amíg leáll.
Hiába mondta az ember neki, hogy ne gyilkolja a gépeket, amíg teljesen tönkre mennek. Mindig azt mondta, hogy ez nem az ő problémája.
S akkor mint aki féltőn szerette a drága kis gyalugépét, egy dobozba tettem nyugodni a leblokkolt gyalugép tetemét. Több újraélesztés után sem tudtam életre kelteni, a Bosch szerviz nem vállalt javítást, csak ha garanciában van, más cég sem, hiába tudtak volna segíteni, azt mondták, az egyenesség nekik presztízs kérdés: a konkurrens cég dolgait nem javítják. Úgyhogy tiszta presztízsből a kis gyalugép reménytelenül várta a nagy feltámadás napját.

Abbahagytam hirtelen a fúrást-faragást és elővettem a kis gyalugép szétszedett alkatrészeit és ilyen csodaszerekkel elkezdtem spriccelni, hogy hátha mégsem sült bele annyira az a csapágy és csak makacs piszok nem engedi forogni a motor tengelyét.
Reményem bevált. Három órát dikicseltem, amíg megengedett. Váltogattam a karburátor tisztító sprayt a begyújtóval, aztán ilyen szilikonos olajjal is bespréjoltam neki, addig addig, amíg megengedett és fellazult a csapágy.
Egy másik baja is volt, a csapágy mögött volt közvetlenül a hűtő turbina és szerintem az olvadt el a gyiloktól, beszorította a csapágyat a tartójába. A sok dikicstől az is megengedett.
Most szépen megy a kis gyalugép.
Nem kellett se Mohamed, se a Föld, csak egy kis türelem.
Kétségbeesés, kétségbeesés türelmet terem.