Rámnéz
az ember, azt mondja: te egy rém rendes srác vagy.
Magában
pedig azt mondja: de nem szeretem, amit gondolsz.
Feleségem
azt mondja: hiába hallgatsz, a képeden van minden.
Ma
nem esik jól a kávé. Beleszagoltam mindenbe, hogy mi a baj. A
kávénak nincs szaga. Hová lett az aroma? Eszembe jutott, hogy az
idén a liliomoknak nem volt semmiféle illatuk. Vajon miért? A
rózsába is nagyon bele kellett fúrjam az orrom, hogy valamiféle
rózsa illatot odaképzeljek.
Mi
történt? Mi történik?
Sanyi
megint elment Angliába. Itt hagyott az andorrai házzal. Éppen a
ragasztott gerendáknak fogtunk neki. Fáj a derekam, nem tudok
emelni. Józsival itt fogunk tökéletlenkedni.
Hogy
majd a ragasztott gerendákat hogy fogjuk legyalulni? Ez volt ama
nagy dilemma bennem. Pláne ha Sanyi sincs.
Elgondoltam,
na Mohamed is elment, nem jön a hegyhez, de a hegy sem moccan.
Mégsem mozog a föld. Valaki másnak kell moccanni. Vagy valamit
kitalálni. Mert ezek a Mohamedes és hegymozgásos földmozgások is
csak ilyen költői legendák. A gerenda magától nem gyalulódik
le.
Miközben
fúrtam a legújabb deszkát gerendává préselő inovációm fa
alkatrészeit, ezen a Mohamedes témán vergődtem elmémben. Hogy
miképpen lehetne a gyalut a gerendához vinni, ha már a gerendát
nem lehet a gyaluhoz vinni és mint egy deckát csak úgy simán
legyalulni?
És
lőn nagy világosság és remény, mert eszembe jutott az én kis
kézi gyalugépem, mely öt éve egy dobozban szétszedve reménykedik
erre a napra, ami bekövetkezett. Mert ez a Csabi olyan ember, hogy
egy gépet addig nyuvaszt, amíg leég. Vagy besül. Vagy eltörik.
Amíg leáll.
Hiába
mondta az ember neki, hogy ne gyilkolja a gépeket, amíg teljesen
tönkre mennek. Mindig azt mondta, hogy ez nem az ő problémája.
S
akkor mint aki féltőn szerette a drága kis gyalugépét, egy
dobozba tettem nyugodni a leblokkolt gyalugép tetemét. Több
újraélesztés után sem tudtam életre kelteni, a Bosch szerviz nem
vállalt javítást, csak ha garanciában van, más cég sem, hiába
tudtak volna segíteni, azt mondták, az egyenesség nekik presztízs
kérdés: a konkurrens cég dolgait nem javítják. Úgyhogy tiszta
presztízsből a kis gyalugép reménytelenül várta a nagy
feltámadás napját.
Abbahagytam
hirtelen a fúrást-faragást és elővettem a kis gyalugép
szétszedett alkatrészeit és ilyen csodaszerekkel elkezdtem
spriccelni, hogy hátha mégsem sült bele annyira az a csapágy és
csak makacs piszok nem engedi forogni a motor tengelyét.
Reményem
bevált. Három órát dikicseltem, amíg megengedett. Váltogattam
a karburátor tisztító sprayt a begyújtóval, aztán ilyen
szilikonos olajjal is bespréjoltam neki, addig addig, amíg
megengedett és fellazult a csapágy.
Egy
másik baja is volt, a csapágy mögött volt közvetlenül a hűtő
turbina és szerintem az olvadt el a gyiloktól, beszorította a
csapágyat a tartójába. A sok dikicstől az is megengedett.
Most
szépen megy a kis gyalugép.
Nem
kellett se Mohamed, se a Föld, csak egy kis türelem.
Kétségbeesés,
kétségbeesés türelmet terem.