Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A Föld szaga.

Sokszor elgondolom magamban, hogy milyen tökéletes ez a Föld. Az elmúlásával, átalakulásával együtt. Nekünk aszerint szép vagy nem ez a Föld, hogy kell e gumi csizmát húzni vagy sem. És azt hiszem, hogy a vallások is ilyen megfontolásból születtek meg. Valamilyen steril elgondolásból. Hogy a jó és a gonosz. S akkor mindjárt jogosságot kap a szakadás. Sőt, aki nincs velünk az ellenünk van. Két lépésből. Gumicsizma, nem gumicsizma, akkor jó vagy rossz.
Nem fér a fejembe (igaz, mi jó lehet egy asztalos fejben...ha valami tetszik nekem a Bibliából az az, hogy mi jó jöhet egy ácsmester fiától...ez nagy, ez fantasztikusan nagy), szóval nem fér a fejembe, hogy van ez a szép és tökéletes Föld, ahol minden nagyon nyíltan történik. Minden nyilvánosan élni akar és minden élőlény teljesen természetesnek veszi ezt az élni akarást, sőt az élettel együtt az elmúlást is. Nincs semmiféle félrebeszélés, semmi ködösítés ami a földi életet illeti. Mégis, az Isten és ember kapcsolata rémesen burkolt, ködös, nagyon könnyen félre érthető. Olyan, mintha az ember kitalálta volna a gumicsizmát, hogy a sárban tapicskolva, ne piszkolja be retkes lábát. Az élni akarásnak egy ilyen kidumált gyökere, mint az Avatárban, amivel egymásba kapaszkodva, egymáson uralkodva.
Én nem tudom. Az fix, hogy én nem ködösítenék annyit. Nem tartanám sakkban a fiaimat, hogy ki melyiknek veszi el az örökségét egy tál lencséért, vagy nem nézegetném az áldozati füstöket és nem kérném, hogy bárki is gyermekének a torkára szegezze a kését, vagy nem kezdenék el népeket kiirtatni a fiaimmal és nem hülyíteném a fiaimat ilyen mumás témákkal, csak azért, mert nekem van egy szikra az agyamban és azt be akarom bizonyítani.
Sokszor elgondolom magamban, hogy egy nap kiderül ez az egész kereszténységi félrevezetősdi. Meg egyáltalán mindenféle ember által kitalált istenkép egy nap kiderül, hogy micsa tévedésben éltünk néhány évezredet. Úgy járunk, mint a drótnélküli telefon játékban, ahol a gyerekek egymás fülébe súgnak valamit, amit neki is súgtak, aztán a végén kijön az, ami kijön. A nagy röhögés. És azt fogjuk mondani, bazmeg, és mi végig szorított seggekkel éltünk, egyet fostunk, gondolni sem mertünk a hatalmas bűnérzettől. Persze ez idő alatt ebben a lelki megszorításos időben másokban nem volt ilyen seggszorulós lelki putypurutty, sőt attól volt beteg ha nem harácsolhatott, ha nem vehette el ami a másé, ha nem tehetett hamis tanú vallomást és így tovább. És érdekes, ezeknek az oldalán volt mindig az isteni nagy igazság. Ezt sosem értettem, hogy van?
Ha megszagolod a Földet, és hirtelen a vallásokra gondolsz, szerintem rájössz, hogy valahogy semmi köze nincs egyiknek a másikhoz. Az egyikből árad az örök megújulás, a másikból árad a megrekedés szaga. A Föld adja az életet, a vallások a nem életet, a halált. A vallás adja az unalmat, a mű csendet holmi szobrok társaságában, adja az emberek közti szakadást, nem szeretést, megvetést és mindent mi utálatos ebben az életben. Egy marék földben ott van a frissesség szaga, a templomban ott van a penész szaga.
Persze, tudom, a dolgok nem ennyire egyszerűek. Legfeljebb csak az én fejemben. Azért szeretek néha akár egy pár percre is így elálmodozni, hogy elvégre az élet mennyire egyszerű és mi mennyire elkomplikáljuk.