"Ne keverjük a dolgokat!"

Arra gondoltam, hogy vissza kell fognom magam. Ne írjak annyit. Visszahúz az írás. Lefoglal. Mert nemcsak az a napi egy óráról van szó. Inkább hetente egyszer. Így okoskodtam. Nehéz volt az első napokban nem írni. Lám kitartottam elhatározásomban. Most, hogy egy hete nem írtam, majdhogy nem érzem hiányát az írásnak. Le tudnék szokni róla. Az állandó gondolkodásról nem. Arról nem. És biza voltak olyan gondolataim, amik elszálltak. Amiket nem írtam le. Egy kicsit bántam. De aztán elgondolkodtam, minek? Minek leírni őket? Arra gondoltam, amíg leírok valamit, aminek sok haszna nincs, inkább csináljak valamit. Javítsak meg valamit. Valami jelentéktelen dolgot. Talán több haszna van. Szeretek dolgozni. Meg néha írni. Meg kell találnom a középutat.
Az elmúlt héten azon gondolkodtam, hogy (és itt megint a zavaró regisztereket babrálom, de muszáj, mert magamban kell lezárnom dolgokat) ez a keresztény világszemlélet egy nagy átverés. A kereszténység azt mondja, hogy morálisan ad egy státust neked. A világi szerveződés, az állami felügyelet meg törvényekkel kordában akar tartani. Mindkettő az ember boldogulását szolgálja, azt mondja. Lehet valami benne. De csak egy feltétellel. Ha mindenkinek megadod azt, amit kér. Semmi többet. A kereszténység azt mondja hidd el, hogy van Isten és túlvilág, és bánd meg bűneidet. Ennyit kér. Add meg neki. Az állam azt mondja, fizess adót, hogy ne kerülj börtönbe. Ennyit kér. Add meg neki. Te ember, a gondolataiddal, kérdéseiddel ne fordulj senkihez. Mert ha fáj a fogad, hiába mész vele a szív átültetőhöz. Fogorvoshoz kell menni. Ez az egyetemes szabadság, szeretet, béke, és ezekhez hasonló idiótaságok, mind mind szemen szedett hazugságok. Arra vannak, hogy a magamfajta kretének bedőljenek nekik. Az úgymond jézusi tanokat beilleszteni az élet mindenféle területére a világ legbutább cselekedete egy ember részéről. Mert melyik keresztény egyház, gyülekezet, közösség tudott felmutatni egy életképes gazdasági formulát? Egyik sem. Azt mondja, menj dolgozni a farkasok közé, aztán vasárnap jer imádkozzunk együtt. Minek? Minek imádkozni együtt? Hogy én se tudjak majd egy életképes formulát átadni?
Vegyünk csak egy banális példát. Amikor a dolgok jól mentek, tombolt a gazdasági fejlődés, Béka kölcsön adott Halnak. Persze kamatra. Sem baráti, sem jézusi indulatból. Kamatra. Haszonra. A gazdasági összeomlás után Béka elkezdett aggodalmaskodni, hogy akkor Hal, mi lesz az adóssággal? Közben Béka annyi kamatot kapott, hogy simán fedné az alap adósságot. De hiába keresztény, mélyen vallásos ez a Béka, azt mondja a pénz az pénz, és a megállapodás az megállapodás. Hal még azt sem mondhatja, hogy Békának nincs igaza. Béka azt mondja, ne keverjük a kettőt. A vallást a pénzzel, ne keverjük. A vallás az hit kérdése, a pénz az üzlet. Ne keverjük. Azt mondta Béka.
Ez csak egy példa. De akár kaptafának is használhatjuk. A lényeg, hogy azé az igazság, akinek több kézzel fogható pénze van.
Találós kérdés. Egy városkában van három asztalos. Az egyik drágás, mellesleg szarházi, senki nem szereti. Mindig meg is jegyzik a másik két asztalosnak, hogy oda nem mennek, mert szarházi és drágás. Pedig templomban elől ülő. A pap kedvence. A másik asztalos világi. Leszar államot, templomot, neki a pénz a fontos. Szokásosan hazudik, de előbb utóbb leadja a munkát és nem túl drágán. Nincsenek jézusi gondolatoktól alvatlan éjszakái. A harmadik asztalos a hülye. Aki minden fában azt hiszi Jézus lakózik. Húsz centi magasra él a földtől, ha lehet ingyen dolgozik, csak szolgálhasson. Szeretik. De nem a jézusossága miatt, azért nem, mert bírálja a papokat. Azért szeretik, mert olcsón dolgozik. A kérdés, melyik vészeli át a válságot? Megmondom én. Mert úgysem válaszol senki. A szarházi vészeli át a válságot. A másik kettő tönkre megy. És jó, ha nem börtönbe. És nem a Jézus követés miatt mennek ketrecbe, hanem a pénz miatt. És még egy. Ha a másik két asztalos azt mondja, hogy nézd, nem annyiért, mint a szarházi, de megközelítőleg annyiért dolgozna, hogy akkor Isten s Császár szemében jó legyen, az egyébként keresztény és szarházit megvető megrendelők azt mondják, hogy akkor megyünk a szarházihoz.
Hogy akkor mire jutottam? Arra, hogy tényleg ne keverjük a dolgokat. Hogy akkor ez a továbbiakban hogy fog kinézni, nem tudom.
Volt egyszer egy ilyen dokumentum film, hogy egy sport cipőgyár bezárta az amerikai gyárát és elköltöztette valahova, ahol a munkadíj hat dollárról egy dollárra esett. A hat dolláros munkabérrel is kihozta a milliárdos profitot és ezt kérdezte egy ilyen nagyokos, hogy ha így is profitál, miért költözik? A tulaj azt mondta, hogy a még több profitért. És nem tudta meggyőzni a nagyokos a tulajt, hogy ne zárjon be, mert akkor többen munkanélkülivé válnak. Ez nem az ő dolga, azt mondta a tulaj. Neki a profit a dolga. Akkoriban hümmögtem ezen, közben az a sok néger elköltözött más városba, máshol találtak munkát, a gyár meg jobban profitál más országban. És akkor mi van? Érdemes keverni a dolgokat? Nem. Mert első látszatra sajnáltam az amerikai négert, hogy munkanélkülivé lett, de aztán belegondoltam, hogy milyen megváltás lehetett annak a sok ferdeszemünek a sport cipőgyár.
Úgyhogy ideje megtanulnom nem keverni a dolgokat.