Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Veled de Nélküled.


Azt mondják, hogy vannak szimbólumok, amik életünket meghatározzák. Én sokáig indián módra raktam meg a kandallónkat. Mint egy indián sátrat, a léceket lábra állítva, a vékonyakat belülre, a vastagabbakat kívülre. Középre meg az ingyen újságot vagy a reklám lapokat gyújtásnak. Jó módszer, de igényel egy kis kézügyességet, amíg megáll a rakás. Nemrég felfedeztem a máglya módszert. Egymásra és keresztbe kell rakni a fákat, egészen fel, aztán alája ugyancsak újságokkal begyújtani neki. Brutálisan ég. Az eredmény mindig biztos. Rögtön belekap a legkisebb láng is a máglyába és nincs visszaút, leég az utolsó forgácsig minden.
Elgondoltam, milyen jellemző ez is. Amíg az indián tüze szerénységet, bölcsességet, ügyességet követel, bármikor egy rúgással szétdobja a fákat, pillanatok alatt elalszik a tűz, a keresztény módszere a máglya. Nem kell sok értelem hozzá. Egy sült bunkó is egymásra, talán hitéből inspirálódva keresztbe teszi a fákat, és ha az a máglya lángra kap, azt a tüzet az Isten sem oltja ki. Amíg le nem ég minden, közeledni sem lehet hozzá.
Valószínű, hogy ez a szimbolika a tudat alattimból kérezkedett ki. Valamilyen közöm lehet ehhez a tűzrakáshoz. A keresztbe tevéshez. Szokták mondani, keresztbe tettek neki. Én folytatnám: és máglyán elégették.
Elismerem, hogy ezekben a napokban ezek az égéses dolgok nagyon szimbolizálják életemet. Úgy érzem magam, mint a máglyára tett eretnek, akinek még órákig prédikálnak és hozzák fel neki bűneit. Eszembe jutott az az indián, akit meg akartak téríteni, miközben kikötötték a máglyára, megkérdezte a térítő papot, hogy abban a mennyországban kik lesznek? Hát kik? Csodálkozott a pap. Hát mi, a megtértek. Akkor gyújtsatok be nekem, mondta az indián, nem akarok veletek ott is találkozni, inkább menjek az örök vadászmezőkre. Na így vagyok én is. Gyújtsatok már alá bazmeg, mert unom már a prédikációkat. Burn in hell.
Ez a keresztbe tevés is egy jó keresztény szokás. Ha magyar is a keresztény, ad egy plusz tulajdonságot és egy más értelmezést is ennek a keresztbe tevésnek. Ilyen a magyar. Bunkó, vad. Nincs meg benne az indián kifinomult érzékszerve. A magyar egyet tud: keresztbe tenni és máglyát gyújtani, istenes verselés közepette.
Emlékszem egy barátomra, aki mindenképpen újságot akart írni, szerkeszteni. Egy kis közösségben elkezdte önerőből, havonta egyszer lemásolt száz példányt és adogatta ingyen. Eljutott ez még Amerikába is, Ausztriából is kapott visszajelzést. Csak éppen a saját népe szarta le szó szerint a jelentéktelen lapot. A negyedik számot osztogatta éppen, amikor a közösség alapítója éppen arra járt. Elvett ő is egy példányt, vállon fogta a barátomat és meginvitálta a gyűlésre, amire éppen készült. Többek között azt is tárgyalásra bocsátotta az összegyűlteknek, hogy a közösségnek nincs újságja és kéne újság. Kineveztek egy újságszerkesztőt, aki majd foglalkozni fog az újsággal. A barátom megértette az üzenetet. Nincs újság, kell újság. Persze annak a közösségnek mai napig nincs újságja. Nem is volt sosem.
Elnézem ezt a mai politikát. Azt hiszem, hogy ilyen kurva és képmutató talán sosem volt a közélet. Olyan ez, mint azok a koncert plakátok, amiket két nappal a koncert előtt ragasztanak ki, nehogy valaki észre vegye, esetleg felkészülhetne rá. Ilyen a mi nagy magyar közösségünk. Jönnek a mi nagy vezéreink és piacra dobnak mindenféle nemzet mentő projekteket, ígéreteket, hogy esetleg együtt beszéljük meg a saját jövőnk érdekében. Aztán mire az ember összeszedné nagy naiv gondolatait, hogy netán lelkes véleményével és ajánlatával gazdagítaná nemzetét, kiderűl, hogy megtörtént már a magas fokú gyűlés, ahol már letették a nemzetmentő projektek alapjait, és a lakosságnak semmi más dolga nem maradt, mint ezt a projektet finanszírozni. Ilyenkor ez az újságos barátom esete jut eszembe és ez a máglya rakás. Mennyi szimbolika van ezekben? Ömlik kifele, annyi van. Olyan ez, mint István mondta volt: Veled Uram, de Nélküled. Na így van ez a mai királyainknál is: Veled nép, de nélküled.