Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A zöld hagyma és a retek


A zöld hagyma és a retek


Egyszer Muskóczi részt vett egy kalákában. A kaláka az egy olyan tevékenység, ahol sok jó ismerős összeáll és segítik egymást. Együtt a munka élvezetesebb, hamarabb is megy, nem unja meg az ember hamar, mintha csak egyedül dolgozna.
Egy ilyen kaláka alkalmával egy háznak az alapját kellett kiásni. Nosza mindenki, kicsitől nagyig szerszámot ragadott, ki csákányt, ki ásót, ki lapátot, vagy kapát, attól függött kinek mihez volt kedve és ereje. Egymást közt viccelődtek, hogy ezek a szerszámok tulajdonképpen kézi meghajtású exkavátorok, aki viszont talicskázott, megkérdezték tőle, hogy van e sofőrkönyve a talicskához.
Azon versenyeztek, hogy ki tud szellemesebb viccet kitalálni a másik munkájára vagy szerszámjára. Jó nagyokat mulattak, nevettek, nem is érezték hogy telik az idő, csak a ház alapjának a gödre alakult szépen és a sok elhordott földhalmokon látszott, hogy derekas munkát végeztek közösen.
Igen ám, de dél felé aztán mindenki elfáradt és megéhezett.
Ilyenkor aztán a feleségek, a lányok jöttek elő remekelve az elkészült ebéddel, finom sütikkel, amiknek finom illata csak úgy terjengett a levegőben, és folytak össze a nyálak az elfáradt férfi emberek szájában.
Szó ami szó, Muskóczi is rendesen megéhezett, hisz kivette részét rendesen mindenből: csákányolásból, lapátolásból, talicskázásból, és még vizet is vitt a szomjas társainak, kik az alap gödrében ástak, hogy ne még másszanak onnan ki.
Az udvarra kitett asztalokhoz ültek a munkások, amíg tálaltak ott is folyton viccelődtek. Meg is kérdezte Muskóczit a vele szemben ülő István bácsi, hogy szereti e a zöld hagymát és a retket? Muskóczi kissé félénken, vonakodva válaszolt, azon lavírozott, hogy bevallja e vagy sem, hogy ő bíz nem szereti sem a zöld hagymát, sem a retket, és azt mondta, hogy nem nagyon szereti a zöld hagymát és a retket.
István bácsi rögtön rávágta, hogy látszik, hogy nem szereti a zöld hagymát és retket, mert hiányzanak a karjain a békák, azaz a dudorodó izmok. Erre persze mindenki jót derült.
Igenám, de ez elgondolkoztatta Muskóczit. Mert annyit már észrevett, hogy ezekben a népi szólás mondásokban azért rejlik némi igazság.
És láss csudát, az asztalon a kenyér és a szalonna közt ott virítottak a friss zöld hagymák és pirosló retkek. Kicsit csalódott is Muskóczi, mert azt hitte valami egyéb finomságok fognak előételnek felsorakozni.
Egy rövid imádságot mondott el az asztalfőn ülő, az az ember, akié lesz a ház, megköszönte, hogy ennyien összegyűltek a segítségre és hogy van mit tenni az asztalra. Ki összekulcsolt kézzel, ki behunyt szemmel, ki a cipője orrát nézve vett részt a rövid imában, Muskóczi az imádkozó embert figyelte.
Az ima alatt mindenki csendben volt.
Aztán újra felszabadultan viccelődtek evés közben.
Muskóczi figyelte ki mihez nyúl, mit pakol a tányérjára és latolta, miből is egyen. Vett egy szelet kenyeret, két fasírtot és azt majszolgatta, miközben István bácsit figyelte, ahogy eszik.
Hát kérem szépen, az az István bácsi mit sem hederített a sült húsokra és fasírtokra, szelt magának egy jókora szalonnát, azt mondta nincs az a hús, amiért a jó füstölt szalonnát adná, a kenyér mellé pedig a tányérjára tett pár retket és zöld hagymát és elkezdett olyan jóízűen falatozni, mintha három napja nem evett volna semmit. Viccelődött is, hogy a héten még nem evett és ő most nagyon éhes.
Muskóczi csak nézte, ahogy kézzel eszik István bácsi, a szalonnát a kés hegyére szúrva viszi a szájába, a hagymát sóba mártva jó nagyokat harap belőle és a retek is csak úgy ropog a szájában, hogy Muskóczi rögtön megkívánta a zöld hagymát és a retket.
Bizonytalanul elvesz egy zöld hagyma szálat és kóstolgatja, látván István bácsi a habozást, azt mondta Muskóczinak bizalmasan, félretéve a viccet, hogy az étellel is úgy kell csinálni, mint a pálinkával, egyből felhajtani, nem nyalogatni, mert nem cukorka. Jól bele kell harapni, határozottan rágni, hogy folyjon szét a szádban az íze, igazán csak úgy lehet élvezni.
Nosza Muskóczi nem sokat teketóriázott úgy tett ahogy István bácsinál látta, jó nagyot harapott a hagymából, egy fél retket is bekapott és elkezdte őrölni a szájában. Az igazság az, hogy a kenyér és a fasírt csak úgy üresen száraz, és nehezen megy le az ember torkán szárazon. Viszont hagymával és retekkel vegyítve, fenségessé válik az étel íze.
Rájött Muskóczi, ezennel megtanulta, hogy az ételt enni tudni kell. Ne csak piszmogja ott az ember egy kanállal vagy villával, ne csak kapirgálja mi tetszik mi nem tetszik belőle, hanem határozottan meg kell enni. Jóízűen neki kell látni. És persze ildomos előtte fizikai munkával kifáradni.
Úgyhogy így történt, hogy Muskóczi megszerette a zöld hagymát és a piros retket, noha azelőtt azt hitte nem szereti. De az igazság az, hogy nemcsak a munkát lehet mástól eltanulni, hanem az étvágyat is.
Megtanulván pedig az étvágyat, Muskóczi előtt már nem volt többé rossz étel vagy jó étel, mindet megette jó étvággyal.
Köztünk szólva, nem a pletyka miatt, de maradjon köztünk az a való igazság is, hogy noha Muskóczinak lett ereje a hagymától és a retektől, abban kétség nem merült fel, viszont a békái azoktól sem nőttek meg sosem. Ezek szerint a békák mástól nőhetnek.
De később már nem foglalkozott Muskóczi a békákkal, elég volt neki, ha ereje van, mert arra aztán sok szüksége volt. Mert azt is megtanulta később, hogy minek a béka, ha nincs benne erő? Nemde?