A
kör közepén állok. És nézem amint szépen bezárul ez a kör.
Még én is rajzolom ezeket a bezáródó köröket. Hiába ágálok,
a körök be szoktak zárulni. Mondjuk ez nem is gond, az ember
tapasztalatból tudja, hogy egy körnek előbb utóbb be kell
zárulnia, sőt, én szeretem látni ezeknek a köröknek a határait.
Legalábbis remélem, hogy valamennyit belátok ebből a körhatárból.
Az
ember akármennyit ágál, a körök csak bezáródnak, s ezeket a
feszt záródásokat nevezzük mi ördögi köröknek. Hogy
bármennyit rajzolunk, előbb utóbb egy kört rajzolunk magunk köré.
Egy zárt kört.
Mert
nézem én azt a fillungot, a betétet, vagy a töbliát, ahogy
románosan keverjük és elgondolkodom, hogy minek kell annak mind a
két felén olyan mintásnak, bemartnak lennie? A szakma azt mondja,
hogy azért, mert az ajtónak mind a két fele egyformán látszik.
Ezért a fillung, betét vagy töblia mindkét felén a széleket
egyformán be kell marni, sőt emiatt az ajtóba ezeket a betéteket
nútosan kell betenni, amikor az ajtókeret össze jön szerelve, hogy
mindkét felén a keret ugyanúgy nézzen ki. Azaz ne legyen
belécezve, ahogy a gagyi asztalosok csinálják.
Nézem
ezt a dolgot és elgondolkodom, hogy szakmai életem első éveiben
ezt a formulát szentül betartottam én is. Hogy mindegy honnan
nézi az ember, az ajtónak mindkét fele ugyanolyan kell legyen.
Nincs olyan, hogy ajtó eleje és háta.
Nézem
és elgondolkodom, hogy ha a szakma is ezt mondja, akkor én miért
is kanyarodtam el ettől a szentségtől? Mi jogon döntöm én el,
hogy melyik az ember arcrésze vagy a seggrésze? Hogy jövök én,
hogy az ajtónak van eleje és háta? Mert van egy olyan szakmai
követelmény, miszerint a szakma a megrendelőért van, nem
önmagáért a szakmáért.
A
betéteket én utólag teszem be a falcos keretbe, flájszra,
pontosra bevágva és egyszerű léccel bezárva. Mintát ha marok,
csakis az ajtó elejére eső éleibe marok, de ha nem kérik
speciel, a betétet meghagyom olyan vastagon, minta nélkül. Azon az
elven, hogy városi paraszt a megrendelő vagy nem városi paraszt,
marok vagy nem marok mintát a töbliába.
Teszem
azért, mert az ajtót én egy funkcionális dolognak tartom,
amelyiknek igenis van eleje és háta, az eleje mindig a hidegre néz,
a háta a meleget tartja. Ehhez viszonyulva veszem figyelembe a fa
görbülési hajlamait. Mielőtt még elkezdem kifúrni, csapolni az
ajtó elemeit, megnézem a fa mit akar, merre fog görbülni. Hogy a
keret időben ne rogyadozzon, mondjuk nagytatáról unokára, a
betéteket szorosan illesztem be a keretbe, hogy ezáltal a betét ne
csak egy díszítő elem legyen, hanem összetartó ereje legyen.
Szorosan kötődik az egységhez, átvesz a keret feszültségéből.
Hogy vékony léccel zárom a táblát, olyan mikor egy gyülekezetben
megbotránkoznak a hívek, ha valakit cigizni kapnak el, mintha az
egyébként pótolhatatlan embernek ez lenne a kapitális bűne. Mert
a bezáró betét lécnek az a pótolhatatlan fontos dolga, hogy ha
valamiért kiöregszik a betét, egyszerűen ki lehet azt cserélni,
nem kell az egész ajtót cserélni vagy trancsírozni azért.
Ezeket
a hasznos dolgokat nehéz elmondani a kedves megrendelőnek, aki
mikor meglát egy szakmai tökéletességben virító ajtót,
egyértelműen azt mondja, hogy lehet van abban valami amit mondok,
de a másik ajtó szebb, kellemesebb és akárhonnan nézi az ember,
az: ajtó, nincs eleje se háta és olyan nincs, hogy egy jó ajtó
görbül, mert egy jó ajtó nem görbül.
Azaz,
az erdőben nincs kiszáradt fa.
És
akkor ugyanoda jutok vissza, hogy szakmai ajtót kell csináljak,
akkor is ha nem értem, miért nem értik, hogy az ajtónak van eleje
és háta, attól még ajtó, ha nem mindkét fele ugyanolyan, mint
ahogy az embernek sincs mindkét felén arc is, segg is, mégis
ember.
Hiába
nézem ezeket a kommersz fillungozásokat itt rosszallóan, mert az
emberiség kizárólag a kommersz törvényeivel lát, viszont az is
igaz, hogy a kommersz rájött, hogy mi kell az emberiségnek. Szó
sincs arról, hogy a kommersz valamit rá akar erőltetni az
emberiségre, hanem arról van szó, hogy a kommersz megtalálta az
emberi ízlés anyaszentegyházát.
Ez
ilyen egyszerű.
És
így záródnak be a körök. Kommersz világnak kommersz ajtó.
Hiába filózom körbe a dolgokat, mert ha kell papírból csinálják
meg azt az egyformaoldalú ajtót, csakhogy ne legyen igazam. A Föld
is hiába gömbölyű, mert az is csak egy kört zár be. Minden egy
körben zajlik.
Nincs
is ezzel baj. Így jó. Csak néha ezen elgondolkodom. Ennyi.