A kör

A kör közepén állok. És nézem amint szépen bezárul ez a kör. Még én is rajzolom ezeket a bezáródó köröket. Hiába ágálok, a körök be szoktak zárulni. Mondjuk ez nem is gond, az ember tapasztalatból tudja, hogy egy körnek előbb utóbb be kell zárulnia, sőt, én szeretem látni ezeknek a köröknek a határait. Legalábbis remélem, hogy valamennyit belátok ebből a körhatárból.
Az ember akármennyit ágál, a körök csak bezáródnak, s ezeket a feszt záródásokat nevezzük mi ördögi köröknek. Hogy bármennyit rajzolunk, előbb utóbb egy kört rajzolunk magunk köré. Egy zárt kört.
Mert nézem én azt a fillungot, a betétet, vagy a töbliát, ahogy románosan keverjük és elgondolkodom, hogy minek kell annak mind a két felén olyan mintásnak, bemartnak lennie? A szakma azt mondja, hogy azért, mert az ajtónak mind a két fele egyformán látszik. Ezért a fillung, betét vagy töblia mindkét felén a széleket egyformán be kell marni, sőt emiatt az ajtóba ezeket a betéteket nútosan kell betenni, amikor az ajtókeret össze jön szerelve, hogy mindkét felén a keret ugyanúgy nézzen ki. Azaz ne legyen belécezve, ahogy a gagyi asztalosok csinálják.
Nézem ezt a dolgot és elgondolkodom, hogy szakmai életem első éveiben ezt a formulát szentül betartottam én is. Hogy mindegy honnan nézi az ember, az ajtónak mindkét fele ugyanolyan kell legyen. Nincs olyan, hogy ajtó eleje és háta.
Nézem és elgondolkodom, hogy ha a szakma is ezt mondja, akkor én miért is kanyarodtam el ettől a szentségtől? Mi jogon döntöm én el, hogy melyik az ember arcrésze vagy a seggrésze? Hogy jövök én, hogy az ajtónak van eleje és háta? Mert van egy olyan szakmai követelmény, miszerint a szakma a megrendelőért van, nem önmagáért a szakmáért.
A betéteket én utólag teszem be a falcos keretbe, flájszra, pontosra bevágva és egyszerű léccel bezárva. Mintát ha marok, csakis az ajtó elejére eső éleibe marok, de ha nem kérik speciel, a betétet meghagyom olyan vastagon, minta nélkül. Azon az elven, hogy városi paraszt a megrendelő vagy nem városi paraszt, marok vagy nem marok mintát a töbliába.
Teszem azért, mert az ajtót én egy funkcionális dolognak tartom, amelyiknek igenis van eleje és háta, az eleje mindig a hidegre néz, a háta a meleget tartja. Ehhez viszonyulva veszem figyelembe a fa görbülési hajlamait. Mielőtt még elkezdem kifúrni, csapolni az ajtó elemeit, megnézem a fa mit akar, merre fog görbülni. Hogy a keret időben ne rogyadozzon, mondjuk nagytatáról unokára, a betéteket szorosan illesztem be a keretbe, hogy ezáltal a betét ne csak egy díszítő elem legyen, hanem összetartó ereje legyen. Szorosan kötődik az egységhez, átvesz a keret feszültségéből. Hogy vékony léccel zárom a táblát, olyan mikor egy gyülekezetben megbotránkoznak a hívek, ha valakit cigizni kapnak el, mintha az egyébként pótolhatatlan embernek ez lenne a kapitális bűne. Mert a bezáró betét lécnek az a pótolhatatlan fontos dolga, hogy ha valamiért kiöregszik a betét, egyszerűen ki lehet azt cserélni, nem kell az egész ajtót cserélni vagy trancsírozni azért.
Ezeket a hasznos dolgokat nehéz elmondani a kedves megrendelőnek, aki mikor meglát egy szakmai tökéletességben virító ajtót, egyértelműen azt mondja, hogy lehet van abban valami amit mondok, de a másik ajtó szebb, kellemesebb és akárhonnan nézi az ember, az: ajtó, nincs eleje se háta és olyan nincs, hogy egy jó ajtó görbül, mert egy jó ajtó nem görbül.
Azaz, az erdőben nincs kiszáradt fa.
És akkor ugyanoda jutok vissza, hogy szakmai ajtót kell csináljak, akkor is ha nem értem, miért nem értik, hogy az ajtónak van eleje és háta, attól még ajtó, ha nem mindkét fele ugyanolyan, mint ahogy az embernek sincs mindkét felén arc is, segg is, mégis ember.
Hiába nézem ezeket a kommersz fillungozásokat itt rosszallóan, mert az emberiség kizárólag a kommersz törvényeivel lát, viszont az is igaz, hogy a kommersz rájött, hogy mi kell az emberiségnek. Szó sincs arról, hogy a kommersz valamit rá akar erőltetni az emberiségre, hanem arról van szó, hogy a kommersz megtalálta az emberi ízlés anyaszentegyházát.
Ez ilyen egyszerű.
És így záródnak be a körök. Kommersz világnak kommersz ajtó. Hiába filózom körbe a dolgokat, mert ha kell papírból csinálják meg azt az egyformaoldalú ajtót, csakhogy ne legyen igazam. A Föld is hiába gömbölyű, mert az is csak egy kört zár be. Minden egy körben zajlik.
Nincs is ezzel baj. Így jó. Csak néha ezen elgondolkodom. Ennyi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése