Elég sűrűn van nálam,
hogy megváltoztatom a dolgok sorrendjét. Átszervezem a
prioritásokat. Ezért nálam az előre tervezésnek semmi esélye
sincs. Mégis, néha az az érzésem, hogy a dolgok egyszer csak
össze kapcsolódnak.
Hosszú távúra terveztem
a mix szoba elkészítését, azt mondtam, majd tavaszra jó lesz. De
ahogy haladtam vele, eszembe jutott ez is meg az is. Kezembe akadt ez
meg az és rögtön megtaláltam a helyét, s hogy el ne szalasszam a
jó alkalmat s ötletet, gondolatot tett követett és így
gyorsabban haladtam, mint gondoltam a szobával.
Az igazság az, hogy mióta
bemikrofonoztam a dobokat és a keverési cuccokat is betettem a dob
bunkerbe, nem férek. Kényelmetlen nekem a szorulás. Csinálhattam
volna nagyobbra is a dob szobát, de pont az volt a lényeg, hogy
keveset költsek rá, meg ne is kelljen feleslegesen fűteni. Mert
ugye, hobbyról van szó, nem hoz pénzt csak visz, ezért
minimálisra kell húzzam a hobby fenntartását. A keverő szoba
pont jó lesz keverésre, orgonázni, gitározni, basszusozni benne.
Most már sínen van
nagyjából minden. A fűtést kell megoldjam még. A műhelyben évek
óta nem használok egy nagy fűtő testet, a volt munkás lakásból
felszámolom a két fűtőtestet és a lépcsőházunk fűtő testét
is lezártam három éve. Mindezek tökéletesen elegek a majdani
egész stúdió fűtésére. Mert ugye a jövőben meglehet
fejleszteni fogom. Zenekari teret akarok még ahova fogom tenni az
angol zongoránkat, persze felújítva, felhangolva. A vokálnak
akarok még süket szobát. S akkor miért ne lenne rendesen befűtve
az egész? Úgyis csak annyit fűtök majd ki, amennyit használok a
terekből.
Mellékesen megjegyzem,
hogy a lépcsőház fűtőtestet azért zártam le, mert ősszel a
legyek mind az ajtóra csimpaszkodtak, érezvén a kiszivárgó
meleget az előszobából és amikor nyitottuk az ajtót, berepültek.
Amíg be nem áll a fagy, addig a legyek nagyon erőszakosak. Mióta
megszüntettem az előszoba/lépcsőház fűtését, melynek semmi
értelme nem volt, a legyek csak nagyon elenyésző számban
reménykednek. Tehát ez bevált.
Úgyhogy elhalasztottam a
Thomas orgona restaurálást. Meg sok egyebet is. De lassan
visszatérek hozzájuk. Menet közben átrendeztem a prioritásokat.
De alíg várom, hogy lassan mindegyik sorra kerüljön.
Jó volt leszállni a
facebookról is. Megszűnt az a sok negatív ömlengés, ami nem tett
jót nekem. Túl öreg, fáradt vagyok a felesleges politikához,
társadalmi putypuruttyokhoz, nekem kertet kell művelni, néhány
akkordot megtanulni, meg egy egy rigmust, meg dolgozgatni az asztalos
műhelyemben. Nincs nekem már idegem a néphez. Hogy ki mit gondol.
Pláne mikor látom, hogy csöstől bolondul meg mindenki.
Imre elkezdett egy video
blogot is, ez is megihletett, hogy jó lenne az asztalos műhelyemben
végzett munkákat felvenni. Nem a nagy szakma miatt. Hagyatékképpen gondoltam a fiamnak, ha majd én nem leszek és valamikor
mégis ráfanyalódik az asztalosságra, mert vagy élete úgy
alakul, vagy a világ dolgai kényszerítik rá, legyen egy kiinduló
alapja. Bemutatnám a gépeket, a trükköket, a karbantartást, a
hogyan csináltamot. És bemutatnám a munkáimat. Gondolatokat is
hozzáfűzvén. Persze ha megjön a hangom, mert én többet
gondolkodom, mint beszélek. De mindenképpen érdekes lehet még
nekem is.
Csak meg kell oldjam, hogy
a kamerát, ami egy Nikon fényképezőgép, valahogy a homlokomra
erősítsem. Az a gondolatom, hogy azt lássa a kamera amit én, hogy
élethűbb legyen a történés. Mert a két kezemmel dolgoznom kell.
Na meglátom....