A sorrendek megváltoztatása

Elég sűrűn van nálam, hogy megváltoztatom a dolgok sorrendjét. Átszervezem a prioritásokat. Ezért nálam az előre tervezésnek semmi esélye sincs. Mégis, néha az az érzésem, hogy a dolgok egyszer csak össze kapcsolódnak.
Hosszú távúra terveztem a mix szoba elkészítését, azt mondtam, majd tavaszra jó lesz. De ahogy haladtam vele, eszembe jutott ez is meg az is. Kezembe akadt ez meg az és rögtön megtaláltam a helyét, s hogy el ne szalasszam a jó alkalmat s ötletet, gondolatot tett követett és így gyorsabban haladtam, mint gondoltam a szobával.
Az igazság az, hogy mióta bemikrofonoztam a dobokat és a keverési cuccokat is betettem a dob bunkerbe, nem férek. Kényelmetlen nekem a szorulás. Csinálhattam volna nagyobbra is a dob szobát, de pont az volt a lényeg, hogy keveset költsek rá, meg ne is kelljen feleslegesen fűteni. Mert ugye, hobbyról van szó, nem hoz pénzt csak visz, ezért minimálisra kell húzzam a hobby fenntartását. A keverő szoba pont jó lesz keverésre, orgonázni, gitározni, basszusozni benne.
Most már sínen van nagyjából minden. A fűtést kell megoldjam még. A műhelyben évek óta nem használok egy nagy fűtő testet, a volt munkás lakásból felszámolom a két fűtőtestet és a lépcsőházunk fűtő testét is lezártam három éve. Mindezek tökéletesen elegek a majdani egész stúdió fűtésére. Mert ugye a jövőben meglehet fejleszteni fogom. Zenekari teret akarok még ahova fogom tenni az angol zongoránkat, persze felújítva, felhangolva. A vokálnak akarok még süket szobát. S akkor miért ne lenne rendesen befűtve az egész? Úgyis csak annyit fűtök majd ki, amennyit használok a terekből.
Mellékesen megjegyzem, hogy a lépcsőház fűtőtestet azért zártam le, mert ősszel a legyek mind az ajtóra csimpaszkodtak, érezvén a kiszivárgó meleget az előszobából és amikor nyitottuk az ajtót, berepültek. Amíg be nem áll a fagy, addig a legyek nagyon erőszakosak. Mióta megszüntettem az előszoba/lépcsőház fűtését, melynek semmi értelme nem volt, a legyek csak nagyon elenyésző számban reménykednek. Tehát ez bevált.
Úgyhogy elhalasztottam a Thomas orgona restaurálást. Meg sok egyebet is. De lassan visszatérek hozzájuk. Menet közben átrendeztem a prioritásokat. De alíg várom, hogy lassan mindegyik sorra kerüljön.

Jó volt leszállni a facebookról is. Megszűnt az a sok negatív ömlengés, ami nem tett jót nekem. Túl öreg, fáradt vagyok a felesleges politikához, társadalmi putypuruttyokhoz, nekem kertet kell művelni, néhány akkordot megtanulni, meg egy egy rigmust, meg dolgozgatni az asztalos műhelyemben. Nincs nekem már idegem a néphez. Hogy ki mit gondol. Pláne mikor látom, hogy csöstől bolondul meg mindenki.

Imre elkezdett egy video blogot is, ez is megihletett, hogy jó lenne az asztalos műhelyemben végzett munkákat felvenni. Nem a nagy szakma miatt. Hagyatékképpen gondoltam a fiamnak, ha majd én nem leszek és valamikor mégis ráfanyalódik az asztalosságra, mert vagy élete úgy alakul, vagy a világ dolgai kényszerítik rá, legyen egy kiinduló alapja. Bemutatnám a gépeket, a trükköket, a karbantartást, a hogyan csináltamot. És bemutatnám a munkáimat. Gondolatokat is hozzáfűzvén. Persze ha megjön a hangom, mert én többet gondolkodom, mint beszélek. De mindenképpen érdekes lehet még nekem is.
Csak meg kell oldjam, hogy a kamerát, ami egy Nikon fényképezőgép, valahogy a homlokomra erősítsem. Az a gondolatom, hogy azt lássa a kamera amit én, hogy élethűbb legyen a történés. Mert a két kezemmel dolgoznom kell.

Na meglátom....