Hogy
a Józsi -féle krónika teljes legyen.
Most
egyezzünk meg, ki ír még ezekről a Józsikról ilyen krónikákat?
Pedig írni kéne ezekről a Józsikról is, nemcsak az indiai
bölcseknek az élet hiábavalóságáról vallott bölcsességeiről.
Mert lehet egy fürj élete szar, akár az én növelt komfortos
ketreceimben is, ahol az étel a víz mindig bőséggel van tálalva,
de talán nem tudja a fürj, hogy élete lehet százszorta pokolibb
egy kisebb ketrecben, egy éppen akkora ketrecben, ahol csak úgy tud
megfordulni, ha vezényszóra fordul meg mind a negyven fürj
egyszerre, és ételt meg vizet csak rátióra kapnak, ezek az indiai
bölcsek számára a komfortos ketreces fürj élete nem különb a
vezényszóra fordulós fürjtől.
Ezeknek
a bölcseknek mindegy. Mert őket nem a fürj magánélete érdeklik,
hanem csak maga a tiszta bölcselet. A szent formula, ami első
hallásra nem oszt, nem szoroz, enni sem ad, nem is öl, jól
hangzik. A nesze semmi, fogd meg jól marketingje.
Ennek
a partikuláris Józsinak, aki valamiért úgy érezte ott a
hegyekben, hogy mégsem egy a sok Józsiból, valami megérintette,
hogy elkezdett fészkelődni. Ugyanis írt nekem a volt nevelőnője,
kivel volt nekem egy még plátóinak sem nevezhető balszerencsés
afférom, ami miatt nekem még szimpatizálni sem szabad velem
ellentétes nemű emberfajjal, miszerint a vád rám az, hogy mindent
intenzívebben élek meg, noha nekem nem kellene kardot helyezni az
ágyba éjszaka határátkelő hálótársnak, mert intenzitásos
megélésem nem kifejezetten fűzfavessző jellegű, szóval írt
nekem többezres kilométeres távlatból, hogy ez a Józsi ki akar
menni hozzá, és mit szólok hozzá? Én őszintén megírtam neki,
hogy ha nincs jódolga, akkor ezzel a Józsival még a lehetőségét
is elzárja a jódolgától, mert ez a Józsi nagyon munkaellenes egy
fickó. Mert egy az, hogy valaki bölcs és sok bölcseletet tud
mondani, de mikor meg kell fogni a munka végét, hirtelen semminek
sincs értelme. Mert a munka direkt eredménye a pénz, a pénz meg a
világ megrontója, emiatt egyenesen bűn eme pénzes mánia
üldözése. De mivel szaros gatyában leledzik az ilyen életbölcs,
úgy érzi a munkás gazdagoknak kutya kötelessége őket támogatni,
mert van honnan.
Mert
a Józsit ismerem régről. Volt vele egy pár köröm, ilyen ember
foglalkoztatásilag. Jó gyerek ez a Józsi, de a munka eredményben
van neki egy kis deformációja, azt hiszi magáról, hogy a
kézlengetése is aranyat ér, akár egy mérnök kézlengetése,
hisz mindketten kezet lengetnek, az egyik lapátot tart, a másik
pixet a kezében. És mondjuk a sebességet sem érzékeli jól,
mert van neki egy ilyen kiforrott paraszt lengetése, ahol az
egyensúly mindennél fontosabb, csak ehhez hozzá kell számítani
egy ötszörösen lassúbb tempót.
De
nem gondoltam, hogy ennek direkt következménye az lesz, hogy a
Józsi akkor engem fog felkeresni, mint potenciális túsz menekítőt.
Én két szóból megértettem, hogy ennek a Józsinak a
szabadságának a megvételéhez az a mocsok pénz kell, ami minden
bölcsnek a rémálma, mindaddig amíg nem ejtik túszul. És ki a
faszom az ebben a kemény, szívtelen világban, aki csak kiránt
hanyag, elegáns mozdulattal a belső zsebéből egy százast és
elküldi ennek a túszul ejtett munkavezérnek a váltsákdíjat: a
vonatjegyet és a hozzájáró csomag szivarat? Mert hogy ennek a
Józsinak a kalkulációját idézzem: „mikorra gyűl össze nekem
annyi pénz, hogy vonatra elegendő legyen, ha naponta kapok annyi
pénzt, hogy éppen egy pakk cigit vehetek rá?” Mert ugye egy
pakk cigi napjában jár, abból nem vehet el, mert életében
egyetlen egy jó dolog van, az a cigi, azt csak nem áldozhatja fel.
Tehát ments meg ha akarsz, de nekem az ne fájjon egy cseppet sem.
Azt
mondta egyszer egy asztalosmester, hogy a munkapad és a munkás
viszonya olyan, hogy az okosabb enged, a szamár szenved, azaz ha a
munkás egy vadszamár, a munkapad fog szétesni.
Így
vagyok én az okosabb Józsi szenvedése ügyében.
Feladatnak
tűztem ki ennek a Józsinak, hogy valahogy erőltesse meg magát és
jusson el Brassóig. Ha Brassóig eljut, hívjon fel. Csoda történt,
mert eljutott ez a Józsi Brassóig, felhívott, hogy akkor Brassóban
van. Megkapja a pénzt egy óra alatt, estére már be is ért
Dévára.
Mosdatlan,
büdös volt, mint egy igazi román tehenész.
Azt
mondta majdnem sírva, hogy végre lát blokkokat. Mert hogy ott a
hegyekben csak mind zöld, állat, házak, de se egy rendes blokk,
meghatódott ettől a sok blokk látványától.
Meg
is lepődött, mikor harmadnapra megmutattam neki a kertet s benne a
méteres gazt, még nem fehéredett ki teljesen, még mindig áradt
belőle a pisiszag, de nem kommentált, elkezdte azzal a józsisan
sajátos parasztlengetésben kihúzogatni a gazt.
Persze
adagolom neki közben a motivációs dumát, de úgy érzem sok lesz
ez neki, a napi ciginél tovább nem igényel több motivációt.
Annyira
kértem csak, könyörögve, hogy tudatosodjon benne az a dolog, hogy
ne többet, de amit megeszik, elszív, elfogyaszt, azt valahogy
dolgozza le, mert otthonról nem teszek többet a világ kasszába
pénzt.
Azt
mondta jó.
Persze
én sem hiszem.