Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Túszmentés a tehén farkától

Hogy a Józsi -féle krónika teljes legyen.
Most egyezzünk meg, ki ír még ezekről a Józsikról ilyen krónikákat? Pedig írni kéne ezekről a Józsikról is, nemcsak az indiai bölcseknek az élet hiábavalóságáról vallott bölcsességeiről. Mert lehet egy fürj élete szar, akár az én növelt komfortos ketreceimben is, ahol az étel a víz mindig bőséggel van tálalva, de talán nem tudja a fürj, hogy élete lehet százszorta pokolibb egy kisebb ketrecben, egy éppen akkora ketrecben, ahol csak úgy tud megfordulni, ha vezényszóra fordul meg mind a negyven fürj egyszerre, és ételt meg vizet csak rátióra kapnak, ezek az indiai bölcsek számára a komfortos ketreces fürj élete nem különb a vezényszóra fordulós fürjtől.
Ezeknek a bölcseknek mindegy. Mert őket nem a fürj magánélete érdeklik, hanem csak maga a tiszta bölcselet. A szent formula, ami első hallásra nem oszt, nem szoroz, enni sem ad, nem is öl, jól hangzik. A nesze semmi, fogd meg jól marketingje.
Ennek a partikuláris Józsinak, aki valamiért úgy érezte ott a hegyekben, hogy mégsem egy a sok Józsiból, valami megérintette, hogy elkezdett fészkelődni. Ugyanis írt nekem a volt nevelőnője, kivel volt nekem egy még plátóinak sem nevezhető balszerencsés afférom, ami miatt nekem még szimpatizálni sem szabad velem ellentétes nemű emberfajjal, miszerint a vád rám az, hogy mindent intenzívebben élek meg, noha nekem nem kellene kardot helyezni az ágyba éjszaka határátkelő hálótársnak, mert intenzitásos megélésem nem kifejezetten fűzfavessző jellegű, szóval írt nekem többezres kilométeres távlatból, hogy ez a Józsi ki akar menni hozzá, és mit szólok hozzá? Én őszintén megírtam neki, hogy ha nincs jódolga, akkor ezzel a Józsival még a lehetőségét is elzárja a jódolgától, mert ez a Józsi nagyon munkaellenes egy fickó. Mert egy az, hogy valaki bölcs és sok bölcseletet tud mondani, de mikor meg kell fogni a munka végét, hirtelen semminek sincs értelme. Mert a munka direkt eredménye a pénz, a pénz meg a világ megrontója, emiatt egyenesen bűn eme pénzes mánia üldözése. De mivel szaros gatyában leledzik az ilyen életbölcs, úgy érzi a munkás gazdagoknak kutya kötelessége őket támogatni, mert van honnan.
Mert a Józsit ismerem régről. Volt vele egy pár köröm, ilyen ember foglalkoztatásilag. Jó gyerek ez a Józsi, de a munka eredményben van neki egy kis deformációja, azt hiszi magáról, hogy a kézlengetése is aranyat ér, akár egy mérnök kézlengetése, hisz mindketten kezet lengetnek, az egyik lapátot tart, a másik pixet a kezében. És mondjuk a sebességet sem érzékeli jól, mert van neki egy ilyen kiforrott paraszt lengetése, ahol az egyensúly mindennél fontosabb, csak ehhez hozzá kell számítani egy ötszörösen lassúbb tempót.
De nem gondoltam, hogy ennek direkt következménye az lesz, hogy a Józsi akkor engem fog felkeresni, mint potenciális túsz menekítőt. Én két szóból megértettem, hogy ennek a Józsinak a szabadságának a megvételéhez az a mocsok pénz kell, ami minden bölcsnek a rémálma, mindaddig amíg nem ejtik túszul. És ki a faszom az ebben a kemény, szívtelen világban, aki csak kiránt hanyag, elegáns mozdulattal a belső zsebéből egy százast és elküldi ennek a túszul ejtett munkavezérnek a váltsákdíjat: a vonatjegyet és a hozzájáró csomag szivarat? Mert hogy ennek a Józsinak a kalkulációját idézzem: „mikorra gyűl össze nekem annyi pénz, hogy vonatra elegendő legyen, ha naponta kapok annyi pénzt, hogy éppen egy pakk cigit vehetek rá?” Mert ugye egy pakk cigi napjában jár, abból nem vehet el, mert életében egyetlen egy jó dolog van, az a cigi, azt csak nem áldozhatja fel. Tehát ments meg ha akarsz, de nekem az ne fájjon egy cseppet sem.
Azt mondta egyszer egy asztalosmester, hogy a munkapad és a munkás viszonya olyan, hogy az okosabb enged, a szamár szenved, azaz ha a munkás egy vadszamár, a munkapad fog szétesni.
Így vagyok én az okosabb Józsi szenvedése ügyében.
Feladatnak tűztem ki ennek a Józsinak, hogy valahogy erőltesse meg magát és jusson el Brassóig. Ha Brassóig eljut, hívjon fel. Csoda történt, mert eljutott ez a Józsi Brassóig, felhívott, hogy akkor Brassóban van. Megkapja a pénzt egy óra alatt, estére már be is ért Dévára.
Mosdatlan, büdös volt, mint egy igazi román tehenész.
Azt mondta majdnem sírva, hogy végre lát blokkokat. Mert hogy ott a hegyekben csak mind zöld, állat, házak, de se egy rendes blokk, meghatódott ettől a sok blokk látványától.
Meg is lepődött, mikor harmadnapra megmutattam neki a kertet s benne a méteres gazt, még nem fehéredett ki teljesen, még mindig áradt belőle a pisiszag, de nem kommentált, elkezdte azzal a józsisan sajátos parasztlengetésben kihúzogatni a gazt.
Persze adagolom neki közben a motivációs dumát, de úgy érzem sok lesz ez neki, a napi ciginél tovább nem igényel több motivációt.
Annyira kértem csak, könyörögve, hogy tudatosodjon benne az a dolog, hogy ne többet, de amit megeszik, elszív, elfogyaszt, azt valahogy dolgozza le, mert otthonról nem teszek többet a világ kasszába pénzt.
Azt mondta jó.
Persze én sem hiszem.