Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A dolgok értelméről


Na most én is úgy jártam, mint John Lennon a Let it Be számában, hogy: „When I find myself...”. Csak nem jött hozzám semmiféle mother Mary.


A dolgok értelméről.


Mire feleszméltem, már több órája görnyedek az elektro irodám asztala fölött és éppen a kibelezett 5.1es video lejátszó elektronikáját pásztázom az olvasó szemüvegemen át nagyítóval, keresem a hangszóró csatlakozásait. Nem tudom, mikor kerültem ebbe a transzos állapotba, mondom, csak feleszméltem benne, mint John Lennon a Let it be-ben. És kicsit csodálkoztam is magamon, hisz a dolgok értelméről már többszörösen is átrágtam magam, és mindahányszor rágtam magam, sosem jutottam eredményre.
Amint eszmélek és keresem a pontokat, ahova forraszthatom a hangszóró szálait, agyam elkalandozik valamerre, közben, hogy ne nyomasszon annyira az egyedüllét, az az egyedüllét, amikor mindenki elvan magával, csak én nem vagyok el magammal, mert a világot amit teremtettem abban a reményben teremtettem, hogy együtt vagyunk egymagunkban, nem külön-külön mindegyik egymagában, szóval ennek a szitunak a hátterében, az akadozó kis Acer laptopomról Puzsért hallgatom, amint elemzi az Amerikai helyzetet. Nem annyira az amerikánusok helyzete érdekel, hanem inkább szeretem, ahogy Puzsér annyira beleéli magát, kellemes a hangja, az az érzésem, hogy van még valaki mellettem. Ugyanúgy szeretem hallgatni Krisztinát, a szexuál pszichológust, kellemes a hangja, és imádom, ahogy a szexuális dolgokat milyen szépen fogalmazza meg. Érződik benne a politikai korrektség, de van a megfogalmazásában és hang hordozásában valami huncutság, amitől a kiművelt, kulturált beszéd modora nem zavaró.
A „find myself” folyamatban odáig emlékszem, hogy eszembe jutott, van nekem régről két video lejátszóm is, amit áldás gyűjtő szenvedélyemnek, szépen fóliába csomagoltan elraktároztam, tehát megfeledkeztem róluk. Most, hogy valamilyen kvázi értelem címen az analóg keverőmet monitorozásra is szeretném használni, kéne nekem legalább négy fülhallgató meghajtó, melyeknek le tudom választani a bemenetelét is, nemcsak a kimenetelét. Miért fontos ez a részletkérdés ebben a csuda nagy értelmetlenség tengerében? Azért, mert nem minden hangszeresnek kell ugyanaz a hangerő mindenben. Olyan ez, hogy a tál salátát mindenki másképp szereti. Van aki fűszeresebben, van aki az olíva olajat ki nem állhatja, van aki citromosan szereti. Például a dobosnak inkább kell a basszus és a vokál, semmint a gitárok. A vokál saját magát szeretné másképp hallani. A bőgős többnyire a dobra koncentrálna. Egy felvétel sikere sokat múlik azon, hogy mennyire hallja magát a zenész és a társai játékát. Amikor az ember fejére teszi a fülest, az egy zárt világot képez, és ebben a zárt világban csak az van, ami megszólal.
A kis analóg keverőmnek szerencsémre négy külön álló kimenetele is van, amit monitorozásra tudok felhasználni: van két „sub” hangerőm, és két „fx” kimenetem minden sávon, külön állítható potencióméterrel, ami nekem a „main” keverésen kívül négy féle hangképet tudok létrehozni, négy zenésznek. Ezen kívül van még két fő füles kimenet, ami a „main” részét adja vissza. Tehát hatan tudnánk fülesen keresztül interaktiválni. Csakhogy a keverő kimenetel jelei „line”, azaz vonal kimenetelek, azokhoz kellenek még a fülhallgatókat meghajtó erősítő fokozatok.
Első körben összeszedtem mindenféle kis megmaradt kütyü erősítő részeit, hogy azokból eszkabálok valamit. De volt egy megvilágosodásom, hogy vannak nekem ezek a video lejátszóim, amik jók, csak a távirányítók tönkre mentek, egy időben vettem hozzá másakat, de aztán nem lehetett újakat kapni, mert mint mondták, ezek régiek, nem kapni hozzájuk. És egy menűs Dvd filmet anélkül nem tudsz elindítani, a cuccokon levő gombok nem adnak erre lehetőséget. Az egyiknek van hat hangszóró kimenetele, gondoltam talán felhasználhatom füles végfokoknak.
Na így fájndingoltam magamself az akció közepében, és felettébb csodálkoztam magamon, mert az utóbbi időben semminek nem találom az értelmét. És ha semminek nincs értelme, akkor minek bütykölöm ezt? Talán mert nincs értelme?
Hogy értelmetlen az időtöltésem akkor jöttem rá, amikor már második este is görnyedek a kibelezett cucc fölött és immáron a netről leszedett végfok Icék rajzait böngészve próbálom a bemeneteleket elkapni, de annyira picik a forrasztott pontok, hogy nem látom esélyét annak, hogy rá tudjak amatőr szinten csatlakozni. Csupa ilyen processzoros százlábúak vannak a nyomtatott áramkörön, nem lehet fizikálisan rácsatlakozni. Rájöttem, nem tudom céljaimnak felhasználni. De azt mondtam, alszom rá egyet.
Ami jó az egészből mégis az, hogy szétszedve a video lejátszókat, felfedeztem az egyikben egy elveszettnek hitt kedvenc zongorás hanglemezt. Ez öröm volt számomra, mert azt hittem valaki ellopta. Ezek szerint a világ mégis egy szép hely, nem lopnak csak úgy el egy kedvenc zongorás cédét. Ez is úgy megnyugtatott, hogy minden a helyén van, csak lehet épp én nem találom őket.
Isti végül nálam kötött ki. Azt mondta, szeptemberben lesz 18, akkor ahogy megkapja a papírjait, hogy nagykorú, elhúz Németbe. Hogy addig ha adnék neki munkát. Persze. Kicsit nehéz lesz fizetni, de akkor elvégeztetem vele az erőmunkákat. Minden régi ablakot, bútort, kacatot lehordatok vele az emeletről, szétszedetem vele, segíteni fog festésben, csiszolásban. Szeptemberig elleszünk.
Telefonjáról idegen és román rappot hallgat, nem szereti a zenei ízlésemet, neki a rock, a blues nem jelent semmit, ha lehet a csarnok másik végében dolgozik egymagában. Ott cigizhet egyfolytában. Elnézem ezt a gyereket. Mit gondolhat magában? Konkrét bejövetel kell, hogy megalapozza életét. Aztán a pénzzel majd eldönti, hol vesz magának házat. És ha meglesz a házad, valahol itt, mert máshol kizárt, hogy házat vegyél, kérdeztem tőle egyszer, mihez kezdesz akkor? Ugyanaz a bullsitt lesz akkor is, ami neked most itt bullsitt.
Elnézem a tehenészt, ahogy elvan itt egyszerűségében, mondhatni bunkóságában, mert élete -nem is tudja felfogni- boldog lehetne. Itt van a családja, egymás nyakán csüngenek, életformájuk a munka köré tartja őket egyben, igaz egész nap veszekednek, isznak, káromkodnak (mondjuk ezt én is), mert nem tudják értékelni az együttlétet.
Mondjuk megértem Istit, hogy ha lenne is egy kedvese, az Istiért lenne a kedves, vagy azért, mert a közös háztartásban többre mennének együtt? Mert az az érzésem, hogy manapság a házasságnak nincs nagyobb eszmei értéke, mint a közös megegyezésen alapuló háztartás. Miért van az, hogy a felek elvárják egymástól ugyanazt a hozzáállást az anyagiak révén? Én hoztam ennyit, te mit hozol? A családi élet boldogsága azon múlik, hogy mennyire egyformán állnak hozzá a felek az élet körülmények megteremtésében, akár úgy is, hogy egész nap nincsenek együtt, világképük sem ugyanaz már rég, mint húsz évesen volt, a gondolatokra sem kíváncsiak, mert minek az, mit segít az a háztartásban?
Isti nagyon szépen kitanulhatná az asztalosságot, eladnék neki egy részt ahova lakást építsen, egy kedvesfélével beköltözhetne és élhetne a hobbijainak, a családjának, de Isti tudja, hogy jó csajhoz jó lakás kell, nem csarnokrész, ide Hamupipőke sem jönne ki neki, a világ végére, minimum egy garzón a városban, hogy a városi élet kulturális epicentrumába legyenek. Ha Nike cuccokban jár Isti és zselézi haját, azt hiszi így kívánatosabb, értelmibb, jobban oda figyelnek rá. Felfigyelnek értékeire. Azokra a vélt értékekre, amikből dőzsölésig tele vannak a hasonszőrű lányok is. Nike gendermentes cipő, bokazokni.
Nem tudom elítélni Istit. A nála sokkal tanultabb rétegek is ebben a perspektívában gondolkodnak. Értelmiséginek tünteti magát a korombeli, villogtatja mű fogsorát, ami bocsánat, de nem protézis! A csonkokhoz ragasztott mű fogsor mégsem egy szánalmasan klappoló protézis! Ha szignáturésan lehetne csak felragasztatni, biztos hogy nem a Hamvas szignáturést tétetnék fel ők sem, hanem a nájkost.
Legyen az ember tanulatlan, vagy bunkó, mind birtokolni vágyik, ha éppen Hamvast olvas, akkor is birtokolni és uralkodni vágyik, nem odaadni magát valakinek. Dehogy! Nehogy már valaki tulajdona legyen! De őhozzá bezzeg tulajdonként ragadjanak.
Úgyhogy hagyom Istit külön dolgozni, idegen és román rappot hallgatni, cigizni. Zörgetett, azt adjam neki, amiért zörgetett, ne akarjam megmenteni.
Eszembe jutott, hogy valamikor fiatalon elkezdtem zongorázni. Az első és egyben utolsó dal amit megtanultam, az a John Lennon Let it be száma volt. Megszereztem a kottáját és betanultam a zongorán, amíg már kivülről tudtam. Azt hiszem, hogy abban a félévben a szomszédaim teljesen megörültek, ahányszor eljátszódtam. De már elég szépen elzongoráztam a Let it be-t. Aztán megvilágosodtam, mert ezek a világosodások már elég fiatalon elkapták a frakkomat, hogy jó, jó, de mire jó? Mire jó, hogy eljátszom a Let it bít? És akkor minden áron dobolni akartam, hogy annak valószínű több értelme van.
Nosztalgiából letöltöttem az este a Let it be kottáját, de hirtelen megcsapott a világosodás árnyalata, és de minek is? Elbaszok vele pár délutánt, és minek?
Így a dolgok értelméről.
A nyugati civilizáció példaértékű embere vagyok, aki tele cuccokkal, de boldogtalan, céltalan. Megtehetném, hogy elmegyek Indiába, felfedezni az állítólagos spirituális életformát, melyből csupán egy elem hiányzik, de mindenki titkon rá vágyik: az értelmetlen, boldogtalan nyugati jólét és civilizáció. Visszamennék a dolgok gyökeréhez, nem az emberi megoldáshoz.
Az emberi megoldás az lenne, ha az ember egymásban lelné örömét és nemcsak önmagában keresné. Az anyagi világ csak alibi, hogy a kurva anyag miatt nem tudjuk egymást szeretni és egymásért élni. De valójában nem akarjuk egymást, csak egymás szkilljeinek a hasznával élni.
Ez borzalmasabb minden szegénységnél.
Még egyszer: így a dolgok értelméről.