Nem jó megfázni


Amitől féltem, be is igazolódott. Hiába, csak okos ember vagyok én. Attól féltem, ha a facebookot megnyitom megint csak egy picit is, az ordas bejönne csak a farkincájával melegedni hozzám, mint Malacka házába. Odaragadtam egy csoport megosztásaiban, ahol többek közt ezekkel a New Age szerű irányzatokkal negatívice példáznak. Én marha mindig elmegyek a gyökérhez, amíg a gyomrom és időm engedi, de legtöbbször rájövök, hogy nagy marhaság. Mert ugyanarra a dologra jövök rá, hogy az ami a keleti embernek az út, a kereszténynek nem út, és fordítva. Sőt, ezeknek a keverése tévelygés, mint ahogy önmagukban is mindegyiknek az úgynevezett (bebeszélt) hitrendszere lehet egy nagy tévelygés. Az egészben mi járunk rosszul, akik örökké keresünk, mert sosem fogunk emiatt találni. És minél szélesebben keres az ember, rájön, hogy végeérhetetlenek a világ és az elme dolgai, és végül az ember csak arra szorul, amire a sorsa vitte rá. Ez ellen lehet háborogni, kibújni előle, vagy elhitetheti magával, hogy amiben él az nem is létezik.
Azon gondolkodtam a héten, hogy lázadhatok én a munkám révén a klienseim ellen, viszont tény, hogy ők éltettek ezidáig. Az én hozzáállásom volt kényszerű, mert a munkáim a kényszer hatása alatt keletkeztek. Rá voltam szorulva mindenkit hamar kielégíteni. Ez az idők folyamán annyira belém idegződött, hogy lelkiismereti dolgot csináltam abból, ha nem tudtam időre elkészülni valamivel. És ez a lelkiismeretes önostorozás vitt aztán az elkeseredés őrületébe.
Van két út előttem. A bejárt utat átgondolva, átszervezve tovább járni, a rendeléses munkák folyamán. Például ha létfontos a kezem jegye egy egy munkán, a kliens legyen szíves oldja meg az infrastruktúrát: Jöjjön a kész termék után, vigye fel a lakásába, azután megyek és beszerelem. És természetesen mindent rendesen átszámolva a piaci trendekhez képest. Ez ki tudná termelni nekem azt a természetes szelekciót, ami leépíti a kóklereket, akik olcsón full szolgáltatásra áhítoznak, anélkül, hogy megbecsüljenek.
A másik út ha valami kész terméket kitalálok és azt a neten osztogatnám. Van ehhez több elképzelésem is. Ennek az lenne az előnye, hogy az intimitásom és alkotó terem lényegesen megjavulna. Ehhez viszont tőkére lenne szükség, ami nincs, de nem is akarok újabb kölcsönökbe hajszolódni.
Valószínű a középutat fog kelleni kiépítsem. Ebből is egy picit, abból is egy picit.
A kipufogó csere alkalmával megfáztam. Két órányit álltam a hidegben a szerelő mellett. Nem ajánlotta fel, hogy nézzek addig egy videót az irodájában. De valószínű nem is mentem volna. Ahhoz túl kíváncsi voltam, hogy miként szereli fel az új csöveket.
Erre szerdán fát vágtam a cirkulán, meg Cézárral takarítottunk, régi bútorokat aprítottam, amik már tényleg semmire sem jók, ilyen hatvanas évek préselt lemezes bútorok, legtöbbjük feldagadva, anyagjuk használhatatlan.
Csütörtökön amint festettem a Tordai ajtóit, éreztem, hogy a hátamba lyuk keletkezik, délutánra már úgy fájt, hogy lélegzet vételkor is berándult az ideg, szinte összeestem. Péntek reggel elvittem a fiam iskolába és szégyen ide, szégyen oda, azt mondtam, hogy péntek fejében nem fogok dolgozni, muszáj lepihennem, mert nem vagyok jól. Aludtam majdnem délig. A hátam még fájt, de már fel tudtam állni és mivel hideg volt, lementem a műhelybe tüzelni.
Igen ám, de tudtam, hogy előbb kazánt kell takarítani, így munkaruhába mentem le. Miután nagy nehezen kitakarítom a kályhát, elhordom a hamut, begyújtok, még helyre rakom ezt is, meg azt is. Aztán nézem Kati mosógép maszkját, hogy hol hagytam abba, mert előző este úgy fájt a hátam. Gondoltam nem más, de azt a mosószeres kutulyát rá szabjam ki, így okoskodtam. Mert hirtelen megjött rá a fengshuj. És ez biza nagy dolog. Lehet, hogy fura egy kívülállónak és most engem bolond ezotérikusnak néz, de mindenre meg kell legyen az ihlet. És ilyen múzsaszegény környezetben elég nehezen jön meg az ihlet. De abban a kályharopogós médiumban, ahogy elkezdte a hátamat nyaldosni a meleg, mintha kiszállt volna belőlem a rossz csi. Hirtelen megvilágosodtam, hogy miként is kéne az kinézzen, és miből alakítsam ki, hogy energiaszegény és környezetbarát legyen a kivitelezése. Lehetőleg ne kelljen beindítani a gyalugépet. És nehogy elszálljon a lélek ajándéka, tüstént előkotortam az anyagokat rá, hamar felvágtam, és látám, hogy amit elképzeltem igen jó. És ez öngerjesztett engem, úgyhogy befejeztem a Kati maszk átalakítás fizikai részét, ahogy én mondom, marad a gittelés csiszolása és a festés.
Talán megérné ezeket videóra venni, mert érdekes volt a kiindulás, és még érdekesebb lett a végtermék.
Este megmutattam a fiamnak a szivarfa filmemet a jutubról. Elmeséltem neki a szivarfa elméletemet, utalva a szivarozására. Nagyon élvezte a filmet, bátorított rá. Lehet, hogy ez elindítja bennem ezt a dolgot, hogy elkezdjem felvenni a munkáimat és suta kommentjeimmel fűszerezzem.
Lehet, hogy neheztel rám amiért annyira és minden oldalról támadom a szivarozása miatt. Lehet, hogy túlzásba viszem, meg is kértem, bocsásson meg nekem, de el nem tudja képzelni mennyire kétségbe vagyok emiatt esve. Elmondtam neki, hogy nekem el kell jutni arra a lelki megbékélésre, hogy mindent megtettem ami tőlem telik. Elmondtam neki, hogy hogy van egy barátom, aki meggyőződése miatt szemmel láthatóan betegszik le, rombolódik le, minden baráti jószavam lepereg róla, már nem tehetek egyebet, mint sajnálni, ha majd összeesik, mert mondhatnám nagy bölcsen: az ő választása volt. De elgondoltam, hogy majd a sírfejénél azt mondanám magamnak: lehet, hogy erőszakosabb kellett volna legyek, ma talán megsértve, de élhetne.
Így érveltem a fiamnak, hogy ha meg is haragszik rám, nekem kutya kötelességem mindent megtenni érte. Ma el is mondtam neki újabb, kétségbeesett döntésemet, miszerint hétfőtől nem adok neki zsebpénzt. Eleve az volt, hogy rábíztam, a zsebpénzén gazdálkodjon, mert a gép fejlesztésekre nem adok több pénzt. Csak éppen hozzányúlt, és egyértelműen szivarra költötte. Rájöttem, hogy ez nem megoldás, mert az élet minden napja, a társasági élet lassan kiszívja minden zsebpénzéből és beállhat nála is az istváni filozófia, hogy minek gyűjteni, úgysem gyűl össze annyi. Hát amíg Istvánka nem állt neki cigizni, addig volt elég szép pénze összegyűlve, mihelyt nekiállt, pár hónap alatt elszívta azt és a továbbiakban azért ment fusimunkára, hogy legyen mit szívjon, mert félre többet soha nem tett. És így áll be a fatalizmus az ember életébe. Hogy sosem fog semmire se menni, és ehhez hozzászokik, elfogadja, sőt egy idő után vallja is, hisz életmódja nem lehet vele szemben ellentmondó. Azt hazudja magának, hogy ez a hitvallása.
Újabb tervem az, hogy megnöveltem a heti zsebpénz összegét, amit magamnál tartok és nem adom ki neki, és ha az iskolai év végére nem bukik semmiből, megpótolom az összeget, hogy megvehesse amit magának kiszemelt. Amit egyébként nem tudna összespórolni, ha ugyanígy folytatjuk. Elfogadta.
Nem tudom, hogy mi lesz tovább. De elgondoltam, hogy az egész életem egy dac volt a fatalizmussal. Hogy az ember nem születik vesztesnek, de azzá válhat.
Leszarom én, hogy ki miben látja a megváltást. Az én fő tézisem az, hogy az ember nem születik vesztesnek. Ezért mindent megteszek.
Mondtam a fiamnak, hogy nem erőszakkal akarok egy harcot megnyerni. Azt szeretném, ha ő nyerné meg a harcot a meggyőződésével.
És itt kérem Isten beavatkozását is. Ritkán kérem.
Két hete pakoltam valami bútort szerelés végett és hirtelen kijött belőlem ez a fohász, hamar papírra vetettem, éppen egy rajzra írtam rá, mert nem volt kezem ügyében más.
Íme a fohász:


Oh Lord!


Ha akarod, csak ha akarod,
Tárd fel Magad a Fiam előtt,
Tedd Magad nyilvánvalóvá
Az Életben!


Hagytam Neked is egy csodarést.
Hagyom, hogy dolgozz benne,
mint egykor bennem is
csodálatosan dolgoztál.


Ha nem akarod mégse,
Bűnömmel elkárhozom,
Hogy Rólad
Nem meséltem Neki.


Bíztam Benned!


Ha nem akarod mégse,
Menj a kolostorok falai közé,
Vigasztald híveidet, mert rettegnek
És félnek Tőled!
Tárulkozz ki akkor nekik,
Mert irtóznak a haláltól,
Bocsánatodért sóvárognak,
Könyörért sír az ajkuk.


Én nem esdeklek bocsánatért,
Csak arra kérlek, nyílj meg a Fiamnak.
Mutasd meg az Életet úgy,
Ahogy senki más nem tudja.


Ennyit kérek.


Ma reggel tudatosan nem dolgoztam.
Kicsit elkeseredtem, hogy a stúdióval sem haladok. De tulajdonképpen annyi mindent kell csináljak rajta, hogy azt sem tudom honnan kezdjem el. Megvettem a második Video erősítőt, ezennel egy Yamaha 5x80w-os gépet vettem. Egy dévai pacáktól vettem, aki ezzel foglalkozik, hogy vintázs dolgokat hoz külföldről. Eszméletlen jó állapotban van ez is, és botrányosan olcsón vettem meg. Gyönyörű elektronika van benne. Nem győzöm csodálni.
Megjöttek aztán a tda2030as végfok panelkék is, de mostanra teljesen érvénytelenné vált a végfok csinálás. Majd egy másik projektben talán felhasználom. De egyértelműen a használt gépek árai arra utalnak, hogy nem érdemes újakkal vacakolni. Csak a táp annyiba kerülne, mint ez a teljes Yamaha cucc. És hova teszem, hogy ami a csúcs az egészben, ami egyik probléma köröm volt, hogy a tíz végfok hangerejét hogyan fogom egyszerre szabályozni? Nos a két 5.1-es rendszer két potméterével megoldom.
Így alakult, hogy ma megvilágosodtam stúdióilag is. A jelen szerkót át kell költöztessem egy kisebb asztalra, az átalakítandó hely átellenébe, hogy ott nyugodtan tudjak dolgozni. Ezzel foglalatoskodtam ma délelőtt. Így egy nagy löketet adtam a stúdiónak. Így legalább lebontódtak a konkrét tennivalók. Először a bútorzat átalakítása kell megvalósuljon, mert 90 fokban elköltöztetem az asztalt, így nagyobb hangszóró teret nyerek, ami a 3D-hez jól jön. Azután a gépeknek kell egy elforgatható polcrendszert létrehozzak, hogy a kábelezéshez is könnyen hozzáférjek, megfelelő megvilágítással. Mert eddig kész kálvária volt a dugaszokhoz hozzáférni. Az ember azt hiszi, hogy egyszer bedugja oszt kész. De aztán mindenféle ürüggyel kellett ott piszkáljak és mindent ki kellett rámoljak, hogy egy szart bedugjak, és közben elemlámpával világítottam, bénáztam ott a sötét lyukban.
Most két képernyőm is lesz, mert a fiamnak megvettem volt a görbített monitorját, igen, a nyolcvan centiset, és így nekem adta a kis ötvenöt centisét, amin már ki tudom nyitni majd a keverőpultot rendesen. Kettőn könnyebb lesz majd kibontani a virtuális paneleket. A képernyő polcozatát függetlenítem az asztaltól. Az asztalon nem lesz rajta továbbá az erősítő sem. Szóval teljes átalakítás lesz.
Viszont! Bármikor keverhetek majd sztereóban is! Úgy gondoltam ki, hogy a 3D stúdió semmiben sem fogja gátolni a sima sztereó mixinget. Mert nem akarok mégsem lemondani a sztereóról. Mióta elkezdtem ezeken agyalni, mintha a sztereóban is felgyülemlettek ilyen olyan ötleteim. Még a régi mixeimre is némelyikre vissza akarok menni. Tudom, hogy van az az elengedés mondása, nem szabad leragadni a múltba. De ha van amit újat mondhatok a régiről? Miért ne mondanám el? Miért kell minden áron megszabadulni mindentől, ami még jó is? Nem kell. Lám, nekem ez a Sony és Yamaha cucc, noha régiek, nekem újak.
És ha elnézem, hogy mit tartanak a tíz leglátogatottabb jutub zenés videónak, úgy érzem, hogy rengeteg dolgom van és jó úton haladok. Mert ha másfél milliárd ember a szart tartja értéknek, éppen ideje az igazi értékeket csak azért is nem hagyni kinyuvadni.
kirámolt stúdióasztal
ideiglenes stúdió, eltarthat az új beszerelése
Yamaha cucc
Sony cucc
Alap elképzelés, lesz majd tisztább rajz is