Amitől
féltem, be is igazolódott. Hiába, csak okos ember vagyok én.
Attól féltem, ha a facebookot megnyitom megint csak egy picit is,
az ordas bejönne csak a farkincájával melegedni hozzám, mint
Malacka házába. Odaragadtam egy csoport megosztásaiban, ahol
többek közt ezekkel a New Age szerű irányzatokkal negatívice
példáznak. Én marha mindig elmegyek a gyökérhez, amíg a gyomrom
és időm engedi, de legtöbbször rájövök, hogy nagy marhaság.
Mert ugyanarra a dologra jövök rá, hogy az ami a keleti embernek
az út, a kereszténynek nem út, és fordítva. Sőt, ezeknek a
keverése tévelygés, mint ahogy önmagukban is mindegyiknek az
úgynevezett (bebeszélt) hitrendszere lehet egy nagy tévelygés. Az
egészben mi járunk rosszul, akik örökké keresünk, mert sosem
fogunk emiatt találni. És minél szélesebben keres az ember,
rájön, hogy végeérhetetlenek a világ és az elme dolgai, és
végül az ember csak arra szorul, amire a sorsa vitte rá. Ez ellen
lehet háborogni, kibújni előle, vagy elhitetheti magával, hogy
amiben él az nem is létezik.
Azon
gondolkodtam a héten, hogy lázadhatok én a munkám révén a
klienseim ellen, viszont tény, hogy ők éltettek ezidáig. Az én
hozzáállásom volt kényszerű, mert a munkáim a kényszer hatása
alatt keletkeztek. Rá voltam szorulva mindenkit hamar kielégíteni.
Ez az idők folyamán annyira belém idegződött, hogy lelkiismereti
dolgot csináltam abból, ha nem tudtam időre elkészülni
valamivel. És ez a lelkiismeretes önostorozás vitt aztán az
elkeseredés őrületébe.
Van
két út előttem. A bejárt utat átgondolva, átszervezve tovább
járni, a rendeléses munkák folyamán. Például ha létfontos a
kezem jegye egy egy munkán, a kliens legyen szíves oldja meg az
infrastruktúrát: Jöjjön a kész termék után, vigye fel a
lakásába, azután megyek és beszerelem. És természetesen mindent
rendesen átszámolva a piaci trendekhez képest. Ez ki tudná
termelni nekem azt a természetes szelekciót, ami leépíti a
kóklereket, akik olcsón full szolgáltatásra áhítoznak,
anélkül, hogy megbecsüljenek.
A
másik út ha valami kész terméket kitalálok és azt a neten
osztogatnám. Van ehhez több elképzelésem is. Ennek az lenne az
előnye, hogy az intimitásom és alkotó terem lényegesen
megjavulna. Ehhez viszont tőkére lenne szükség, ami nincs, de nem
is akarok újabb kölcsönökbe hajszolódni.
Valószínű
a középutat fog kelleni kiépítsem. Ebből is egy picit, abból
is egy picit.
A
kipufogó csere alkalmával megfáztam. Két órányit álltam a
hidegben a szerelő mellett. Nem ajánlotta fel, hogy nézzek addig
egy videót az irodájában. De valószínű nem is mentem volna.
Ahhoz túl kíváncsi voltam, hogy miként szereli fel az új
csöveket.
Erre
szerdán fát vágtam a cirkulán, meg Cézárral takarítottunk,
régi bútorokat aprítottam, amik már tényleg semmire sem jók,
ilyen hatvanas évek préselt lemezes bútorok, legtöbbjük
feldagadva, anyagjuk használhatatlan.
Csütörtökön
amint festettem a Tordai ajtóit, éreztem, hogy a hátamba lyuk
keletkezik, délutánra már úgy fájt, hogy lélegzet vételkor is
berándult az ideg, szinte összeestem. Péntek reggel elvittem a
fiam iskolába és szégyen ide, szégyen oda, azt mondtam, hogy
péntek fejében nem fogok dolgozni, muszáj lepihennem, mert nem
vagyok jól. Aludtam majdnem délig. A hátam még fájt, de már fel
tudtam állni és mivel hideg volt, lementem a műhelybe tüzelni.
Igen
ám, de tudtam, hogy előbb kazánt kell takarítani, így
munkaruhába mentem le. Miután nagy nehezen kitakarítom a kályhát,
elhordom a hamut, begyújtok, még helyre rakom ezt is, meg azt is.
Aztán nézem Kati mosógép maszkját, hogy hol hagytam abba, mert
előző este úgy fájt a hátam. Gondoltam nem más, de azt a
mosószeres kutulyát rá szabjam ki, így okoskodtam. Mert hirtelen
megjött rá a fengshuj. És ez biza nagy dolog. Lehet, hogy fura egy
kívülállónak és most engem bolond ezotérikusnak néz, de
mindenre meg kell legyen az ihlet. És ilyen múzsaszegény
környezetben elég nehezen jön meg az ihlet. De abban a
kályharopogós médiumban, ahogy elkezdte a hátamat nyaldosni a
meleg, mintha kiszállt volna belőlem a rossz csi. Hirtelen
megvilágosodtam, hogy miként is kéne az kinézzen, és miből
alakítsam ki, hogy energiaszegény és környezetbarát legyen a
kivitelezése. Lehetőleg ne kelljen beindítani a gyalugépet. És
nehogy elszálljon a lélek ajándéka, tüstént előkotortam az
anyagokat rá, hamar felvágtam, és látám, hogy amit elképzeltem
igen jó. És ez öngerjesztett engem, úgyhogy befejeztem a Kati
maszk átalakítás fizikai részét, ahogy én mondom, marad a
gittelés csiszolása és a festés.
Talán
megérné ezeket videóra venni, mert érdekes volt a kiindulás, és
még érdekesebb lett a végtermék.
Este
megmutattam a fiamnak a szivarfa filmemet a jutubról. Elmeséltem
neki a szivarfa elméletemet, utalva a szivarozására. Nagyon
élvezte a filmet, bátorított rá. Lehet, hogy ez elindítja bennem
ezt a dolgot, hogy elkezdjem felvenni a munkáimat és suta
kommentjeimmel fűszerezzem.
Lehet,
hogy neheztel rám amiért annyira és minden oldalról támadom a
szivarozása miatt. Lehet, hogy túlzásba viszem, meg is kértem,
bocsásson meg nekem, de el nem tudja képzelni mennyire kétségbe
vagyok emiatt esve. Elmondtam neki, hogy nekem el kell jutni arra a
lelki megbékélésre, hogy mindent megtettem ami tőlem telik.
Elmondtam neki, hogy hogy van egy barátom, aki meggyőződése miatt
szemmel láthatóan betegszik le, rombolódik le, minden baráti
jószavam lepereg róla, már nem tehetek egyebet, mint sajnálni, ha
majd összeesik, mert mondhatnám nagy bölcsen: az ő választása
volt. De elgondoltam, hogy majd a sírfejénél azt mondanám
magamnak: lehet, hogy erőszakosabb kellett volna legyek, ma talán
megsértve, de élhetne.
Így
érveltem a fiamnak, hogy ha meg is haragszik rám, nekem kutya
kötelességem mindent megtenni érte. Ma el is mondtam neki újabb,
kétségbeesett döntésemet, miszerint hétfőtől nem adok neki
zsebpénzt. Eleve az volt, hogy rábíztam, a zsebpénzén
gazdálkodjon, mert a gép fejlesztésekre nem adok több pénzt.
Csak éppen hozzányúlt, és egyértelműen szivarra költötte.
Rájöttem, hogy ez nem megoldás, mert az élet minden napja, a
társasági élet lassan kiszívja minden zsebpénzéből és
beállhat nála is az istváni filozófia, hogy minek gyűjteni,
úgysem gyűl össze annyi. Hát amíg Istvánka nem állt neki
cigizni, addig volt elég szép pénze összegyűlve, mihelyt
nekiállt, pár hónap alatt elszívta azt és a továbbiakban azért
ment fusimunkára, hogy legyen mit szívjon, mert félre többet soha
nem tett. És így áll be a fatalizmus az ember életébe. Hogy
sosem fog semmire se menni, és ehhez hozzászokik, elfogadja, sőt
egy idő után vallja is, hisz életmódja nem lehet vele szemben
ellentmondó. Azt hazudja magának, hogy ez a hitvallása.
Újabb
tervem az, hogy megnöveltem a heti zsebpénz összegét, amit
magamnál tartok és nem adom ki neki, és ha az iskolai év végére
nem bukik semmiből, megpótolom az összeget, hogy megvehesse amit
magának kiszemelt. Amit egyébként nem tudna összespórolni, ha
ugyanígy folytatjuk. Elfogadta.
Nem
tudom, hogy mi lesz tovább. De elgondoltam, hogy az egész életem
egy dac volt a fatalizmussal. Hogy az ember nem születik vesztesnek,
de azzá válhat.
Leszarom
én, hogy ki miben látja a megváltást. Az én fő tézisem az,
hogy az ember nem születik vesztesnek. Ezért mindent megteszek.
Mondtam
a fiamnak, hogy nem erőszakkal akarok egy harcot megnyerni. Azt
szeretném, ha ő nyerné meg a harcot a meggyőződésével.
És
itt kérem Isten beavatkozását is. Ritkán kérem.
Két
hete pakoltam valami bútort szerelés végett és hirtelen kijött
belőlem ez a fohász, hamar papírra vetettem, éppen egy rajzra
írtam rá, mert nem volt kezem ügyében más.
Íme
a fohász:
Oh
Lord!
Ha
akarod, csak ha akarod,
Tárd
fel Magad a Fiam előtt,
Tedd
Magad nyilvánvalóvá
Az
Életben!
Hagytam
Neked is egy csodarést.
Hagyom,
hogy dolgozz benne,
mint
egykor bennem is
csodálatosan
dolgoztál.
Ha
nem akarod mégse,
Bűnömmel
elkárhozom,
Hogy
Rólad
Nem
meséltem Neki.
Bíztam
Benned!
Ha
nem akarod mégse,
Menj
a kolostorok falai közé,
Vigasztald
híveidet, mert rettegnek
És
félnek Tőled!
Tárulkozz
ki akkor nekik,
Mert
irtóznak a haláltól,
Bocsánatodért
sóvárognak,
Könyörért
sír az ajkuk.
Én
nem esdeklek bocsánatért,
Csak
arra kérlek, nyílj meg a Fiamnak.
Mutasd
meg az Életet úgy,
Ahogy
senki más nem tudja.
Ennyit
kérek.
Ma
reggel tudatosan nem dolgoztam.
Kicsit
elkeseredtem, hogy a stúdióval sem haladok. De tulajdonképpen
annyi mindent kell csináljak rajta, hogy azt sem tudom honnan
kezdjem el. Megvettem a második Video erősítőt, ezennel egy
Yamaha 5x80w-os gépet vettem. Egy dévai pacáktól vettem, aki
ezzel foglalkozik, hogy vintázs dolgokat hoz külföldről.
Eszméletlen jó állapotban van ez is, és botrányosan olcsón
vettem meg. Gyönyörű elektronika van benne. Nem győzöm
csodálni.
Megjöttek
aztán a tda2030as végfok panelkék is, de mostanra teljesen
érvénytelenné vált a végfok csinálás. Majd egy másik
projektben talán felhasználom. De egyértelműen a használt gépek
árai arra utalnak, hogy nem érdemes újakkal vacakolni. Csak a táp
annyiba kerülne, mint ez a teljes Yamaha cucc. És hova teszem, hogy
ami a csúcs az egészben, ami egyik probléma köröm volt, hogy a
tíz végfok hangerejét hogyan fogom egyszerre szabályozni? Nos a
két 5.1-es rendszer két potméterével megoldom.
Így
alakult, hogy ma megvilágosodtam stúdióilag is. A jelen szerkót
át kell költöztessem egy kisebb asztalra, az átalakítandó hely
átellenébe, hogy ott nyugodtan tudjak dolgozni. Ezzel
foglalatoskodtam ma délelőtt. Így egy nagy löketet adtam a
stúdiónak. Így legalább lebontódtak a konkrét tennivalók.
Először a bútorzat átalakítása kell megvalósuljon, mert 90
fokban elköltöztetem az asztalt, így nagyobb hangszóró teret
nyerek, ami a 3D-hez jól jön. Azután a gépeknek kell egy
elforgatható polcrendszert létrehozzak, hogy a kábelezéshez is
könnyen hozzáférjek, megfelelő megvilágítással. Mert eddig
kész kálvária volt a dugaszokhoz hozzáférni. Az ember azt hiszi,
hogy egyszer bedugja oszt kész. De aztán mindenféle ürüggyel
kellett ott piszkáljak és mindent ki kellett rámoljak, hogy egy
szart bedugjak, és közben elemlámpával világítottam, bénáztam
ott a sötét lyukban.
Most
két képernyőm is lesz, mert a fiamnak megvettem volt a görbített
monitorját, igen, a nyolcvan centiset, és így nekem adta a kis
ötvenöt centisét, amin már ki tudom nyitni majd a keverőpultot
rendesen. Kettőn könnyebb lesz majd kibontani a virtuális
paneleket. A képernyő polcozatát függetlenítem az asztaltól. Az
asztalon nem lesz rajta továbbá az erősítő sem. Szóval teljes
átalakítás lesz.
Viszont!
Bármikor keverhetek majd sztereóban is! Úgy gondoltam ki, hogy a
3D stúdió semmiben sem fogja gátolni a sima sztereó mixinget.
Mert nem akarok mégsem lemondani a sztereóról. Mióta elkezdtem
ezeken agyalni, mintha a sztereóban is felgyülemlettek ilyen olyan
ötleteim. Még a régi mixeimre is némelyikre vissza akarok menni.
Tudom, hogy van az az elengedés mondása, nem szabad leragadni a
múltba. De ha van amit újat mondhatok a régiről? Miért ne
mondanám el? Miért kell minden áron megszabadulni mindentől, ami
még jó is? Nem kell. Lám, nekem ez a Sony és Yamaha cucc, noha
régiek, nekem újak.
És
ha elnézem, hogy mit tartanak a tíz leglátogatottabb jutub zenés
videónak, úgy érzem, hogy rengeteg dolgom van és jó úton
haladok. Mert ha másfél milliárd ember a szart tartja értéknek,
éppen ideje az igazi értékeket csak azért is nem hagyni
kinyuvadni.
kirámolt stúdióasztal |
ideiglenes stúdió, eltarthat az új beszerelése |
Yamaha cucc |
Sony cucc |
Alap elképzelés, lesz majd tisztább rajz is |