Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Iskolatáska mozgalom


Röhejesnek tartom, hogy mindannyian azt mondjuk, Isten előtt mind egyformák vagyunk. Az életben meg messze nem vagyunk egyformák. Olyan kicsinyességek választanak el bennünket, hogy az már csak röhejszámba mehet. Viszont igenis azok a kicsinyességek elválasztanak minket. És a sok kicsinyesség annyira feloszt minket, hogy ketten vagyunk egy dologban és nem tudunk egymás kicsinyességétől közösen egy lépést előre tenni. Ha netán volna egy dolog, amiben egyet gondolunk, a következő lépésben már rájövünk, hogy igenám, de azért mégis bibi van a kapcsolatunkban. Mert egyikünk tegyük fel református, a másikunk tegyük fel katolikus. Egyikünk hisz abban, hogy a zsidók a hibásak, másikunk nem hisz abban, hogy a zsidók a hibásak. És így már alapokban megvan, hogy miért nem tehetünk mi együtt egy lépést tovább, hisz elviekben mások vagyunk, lelki és szellemi életünk más és más. Ugyanaz a dolog, amiért mi hisszük, hogy Isten előtt mindenki egyforma, kiderül, hogy mindenikünk szemében az mást és mást jelent. És elég ez a másképpen látás, hogy már az első beszélgetés után ne tudjunk tovább menni, holott egy két dologban egyet értettünk. Hogy kéne valamit tenni. Valamit tenni kéne a a máért, a jövőért. Tudjuk, hogy együtt kellene valamit tennünk, mert nem jó, hogy megoszlunk. Tudjuk, hogy amiatt nem tudunk lépni, mert megoszlanak nézeteink.
Gondolkodtam ezen.
Azon gondolkodtam, hogy talán mégis tehetnénk valamit, amihez nem kell sok egyetértés meg nem szükségesek a más és más világnézeteink.
Alapítsuk meg az „iskolatáska” mozgalmat. Hallom a rádióban, hogy csak Romániában több millió eurót költenek a szülők évente iskola felszerelésre. Kérem szépen, én már az első évben a fiamnak két iskolatáskát vettem, mert annyira szarok, mindkettő még az első félévben elszakadt, szétbomlott. Nem volt olcsó egyik sem, mert az egyik talán pókemberes volt. Neccel csak nem mehet a gyermek iskolába. Most azon filóztunk a fiammal, hogy mi legyen az iskola táskával? Próbálkoztam nála, mondtam, hogy mit szólna egy fasza cserkész iskola táskához? Mert a szupermenes táska az bébiknek való, nem cserkészeknek. Juhhéj, kiáltotta, az lenne az igazi. Igenám de olyat nem lehet sehol kapni. Aztán kaptunk mi itthon egy kék Nivea-s reklám táskát, és megállapítottuk, hogy nagyon fasza. Szerencsére a reklám cédula rajta kicsi, el tudjuk távolítani. Egyébként látszik rajta, hogy elnyűhetetlen.
Arra gondoltam, mi lenne, ha létrehoznánk egy pár iskolatáska modellt, és magyarként azokat hirdetnénk? Semmiféle jelvényt, céget nem kéne rárakjunk. Valami tartós, könnyű anyagból kéne azokat készíteni, hogy tetszetős legyen szemnek, léleknek. Legyen „tartós iskolatáska” a mozgalom neve. Elnéztem az írószereket, a tolltartókat, otrombák, csúnyák, agresszívek. Létre kéne hozni egy igazi magyar iskolaszer családot, és azokat ajánlani mindenhol.
Tiszta lelkesedésből létrehozhatunk pályázatokat, hogy régióként, akár egyedi elképzeléseket is beküldhetnek a ráérősök mindenféle elképzelést, aztán nem tudom kik, de valahányan, akár fészbukkos szavazatok alapján is eldönthetjük, melyik dizájn maradjon, mondjuk az első körben, aztán tiszta lelkesedésből kitaláljuk, hogyan tovább?
Azt hiszem, hogy az iskolatáska magyarosítása, a magyar iskolatáska legyártása magyar kézben maradása mindnyájunknak nagyon fontos dolog lenne. Nem? Vagy megint mondtam egy hülyeséget?