Az elvek letisztulása

Elnézem a természetet. Hála Istennek az első amit látok reggel ahogy az ablakhoz támolygok, az a természet. Észrevettem, hogy éjjel nőnek a zöldek, reggelre mindig nagyobbak, mint este. És mintha nappal nem lenne növekedés, csak lubickolás az életben. Vajon a sötétség serkenti a növekedést? Egy eszeveszett nyulánkozás a fény reményében? Mert ha így van, én már egy nagyon nagy élőlény kéne legyek, mert irtóra nyulánkozok egy kis fény után.
Elnézem a természetet. Ha jó a föld, meleg van és van víz, minden fejlődik, növekedik, virágozik, gyümölcsöt terem. Ez a kölcsönhatásos rendszer maga az élet, a jólét, a természet boldogsága. Dúskál az élet a jóban. Felelőtlenül és mega mennyiségben termeli a bőséget. Emberi szemmel hatalmas pazarlással él a természet. Csak szórja és szórja a jólétet. Szórhatja, mert van napenergia , van víz és rengeteg a föld. Bőven van mindenből. És nem szenvedve él a természet, hanem örömmel. Nem úgy megy munkába mint az ember: fogcsikorgatva, hanem örömmel. Mohón kapkodja az energiákat, hogy minél többet teremjen, nőjön. Megteszi a tőle telhető legjobbat.
Azt is elgondoltam, hogy lám a természet mennyire hálás, minket embereket is éltetni akar. Az állatoknak is termelnek, nekünk is. Pláne ha még oda is figyelünk egy kicsit. Ad nekünk búzát, kukoricát, paradicsomot, paprikát. Krumplit. Cseresznyét. Körtét. Nekünk dolgozik minden.
Ebben a világban a legboldogtalanabb és legtökéletlenebb élőlény, az az ember. Az ember egy nagy balfasz. Ezt kell, hogy mondjam. Hiába neki napenergia, víz, föld, hiába a természet kincse, az embernek elvi kérdései vannak.
A minap ez az erdélyi magyar néppárt embere, a Tibi kitett a fészbukra egy cikket, valamit a görög balhéról és hogy ha a görögök elszállnak, könnyen szétmehet az európai unió. És mi legyen akkor? Hogy lehet ezeket az állapotokat elkerülni? Élve a nyilvános komment lehetőségével én leírtam, hogy meghúzom a nadrágszíjamat, ha kell még jobban, de amikor látom, hogy a vezetőink ugyancsak bort isznak és vizet prédikálnak, elmegy a kedvem az ilyen dolgoktól. Azt is írtam, hogy mindaddig, amíg nem látok egy olyan listát, hogy a nagy magyar gazdagok mennyi lóvét tesznek bele konkrétan a magyar gazdaságba, persze egy jól kidolgozott terv alapján, nem ilyen Mikó tervbe foglalt „mitől nem lehetne” álmodozásokkal, nem fogok senkire sem szavazni. Mert a dumák ideje nálam lejártak. Azt is írtam, hogy lassan nem látom sem értelmét sem hasznát annak, hogy én itt Erdélyben szívom a levegőt. (persze ez most megint egy csomó támadásra adna okot, de nem érdekel, mert úgysem támad senki, mert ezek a dolgok már rég egy más dimenzióban vannak).
Noha a Tibi, aki most már nyíltan az Orbán and jobbos via Tőkés tengelyen citerázik és még egyelőre csak sejtve a katolikus hatalmakkal is a szubbasszus zónában egy konkrét, elseprő cunámis koncertet gerjesztve, a cikket közmegtárgyalásra ítélte, nem válaszolt a hozzászólásokra. Olyan ez, mint amikor népgyűlést hirdetnek meg, aztán másnap meg kihirdetik, hogy megvolt a népgyűlés, nagyon nagy létszámban jelentek meg, már meg is alakult a negyventagú tanács, elnök s ezekhez hasonlók. Olyan ez, mint a kihirdetett állás, mely tulajdonképpen el van foglalva, de a törvény és etika szempontjából a látszat meg kell történjen. Szóval hogyne érdekelné a Tibit az európai gazdaság problémája, de arra már nem kíváncsi, hogy a szavazó polgárai mit gondolnak erről. Egy bácsi írt valamit a véleményemre, nem direkte, csak ráéreztem, mert másnak nem írhatta, csak nekem. Azt írta, hogy hiába tolják a nagy magyar pénzemberek a lovettát a gazdaságba, mert megfelelő szakértelem hiányában csak felfalják a nemtomkik. Persze nem ilyen hárlemi nyelvezetben írta, mint én, inkább olyan budapesti akcentussal, amiből még azt is értettem, hogy előbb le kell tisztázni az elveket, hogy aztán majd ha letisztulnak az elvek, akkor tudjunk tervezni, álmodozni.
Megint olyan ez, mint amikor jön a nagy magyar vállalkozó az anyaországból, ebbe a fantáziátlan erdélyi kócerájba és azt mondja, hogy jön vállalkozni Erdélybe. És jön és azt mondja, hogy oké itt a helyed, szerezz tőkét, én megmondom neked honnan vesszük a szajrét, te meg szépen eladod, ha ügyes vagy, és majd a lovettán osztózunk.
Tehát tisztel bácsi meg Tibiúr, mik azok az elvek, amiket tisztázni kéne? Vagy letisztítani? Hogy ki fogja ezentúl a török olajat behozni és az osztrák lisztet Erdélybe? Meg a festett piros tojást? Meg az angol marhát? Mert ha magyar pénzből mondjuk létrehozunk erdélyi olajat, lisztet, pirostojást, meg marhát, az kihatna az elvi tisztaságokra? Komolyan, a sötétben nyulánkozom egy kis fény után.
Azért tetszik nekem a természet, mert az nem akar tisztázni semmit. Főleg elveket nem. Viszont a természet sem lenne meg nap, víz és föld nélkül. Mint ahogy a gazdaság sem élhet lovetta nélkül. És ha már úgyis siránkozunk, hogy a rabló bankok kiszívják a vérünket, akkor mi lenne, ha a nagy hazafiak, akik tele vannak lóvéval, most visszatennék szépen a magyar gazdaságba? Hogy jó példával járjak elé, itt van a fele csarnokom, jertek tőkések használjuk fel, hozzunk létre munkahelyeket. Semmi nem kell nekem bérként érte fizetni, elég, ha kapok egy gyalupadot benne, hogy értelmes munkában leljem magam és tisztességes munkámért méltó bért kapjak. Itt van leteszem a magyarság asztalára az első konkrét dolgot. Ki követ engem? Melyik párt, melyik tagja tesz még le valamit a nagy közös asztalra?
Na vitézek! Gomboljátok be huszár mellényeteket, tűrjétek fel magyar ingeitek ujját, és gyertek elveket tisztázni, ha van olyanotok!