Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Identitás keresés

Többször megfogadtam magamnak, hogy nem érdekel sem politika, sem a hatalmasok mit csinálása, meg hogy kinek mi a véleménye valamiről. Alapjában nem is igazán érdekel. Ha nem lennék ebben az örökös identitás zavarban, soha rájuk se néznék. Csak hát az élet mindennapjaiban az ember beleakad dolgokba, amik akarva akaratlanul beavatják a közéletbe.
Például, itt van nekem ez a természeti katasztrófa. Amikor a szeszélyes sors hozta azt a lehetőséget, hogy mint a vadnyugaton választani lehetett a parcellák közül, nekem pont a legutolsóra esett a választásom, mert a legelhagyatottabbnak nézett ki, a legkilátástalanabbnak. Véremben vannak ezek a szituk. A történelem szólal meg bennem ilyenkor. Emlékszem, a beton út nem látszott. Nem tudtam,hogy ott beton út van. Vastagon benőtte a gaz nemcsak az utat, hanem mindent. Mint Serious Sam – ban druzsbával kellett behatolnom a rengetegbe. Hónapokat dolgoztunk, hogy a csarnok keleti oldalát felszabadítsuk a benőtt gazoktól, fene tudja milyen fáktól. Hogy aztán felfedezzem a beton utat a vastagon benőtt gyökerek alatt. Emlékszem tisztán a dombra, ami a csarnokom bejárata előtt volt, még ilyen nyálkás tavacska is volt ott békákkal. Úgy tűnt, soha nem lehet befejezni az elhordást. Akkoriban nem törődtem az okokkal, hogy vajon minek a következtében
lett mindaz oda? Ahogy telt az idő, figyelmes lettem a természeti
jelenségekre, amik azokat a dombokat oda varázsolhatták. Olvasom ennek a Szent István tervnek a fejleményeit, nézem a képeket, ahogyan összegyűlnek emberek, fiatalok, miegymás és összeszedik a másoktól eldobált szemeteket. Tündérkert címen takarítanak. Valamennyire elgondolkodtatott, hogy valójában én is kivehetném a részemet a takarításból. Mert ejsze valami nemzeti fellobanásféle akar ez lenni. Az sosem jutott eszembe, hogy netán én már rég végzem ezt a munkát mindenféle Szent István projekt nélkül. Sem Föld napja, sem a zöldek megmozdulása címén gyűjtöm mások szemetét. Viszont jók ezek a projektek, mert felvilágosítottak arról, hogy mások mocskát takarítom, ami nem normális, de keresztény dolog. Nemzeti ügy. És talán ebből eredhet az én identitás zavarom is. Mert nem tudom az úgynevezett közéletben hol a helyem, mi a szerepem? Mitől nem leszek hazaáruló, ócska libcsi, kommunista, zsidó, nemzetgyilkos, román, cigány, lefizetett „író”, rohadt janicsár és ilyenek? Ha jól értem, ma az az igazi magyar, aki véres autonómiára voksol, akinek
szüksége van mindenféle igazoló papírokra, hogy bizonyítsa magyarságát, aki, noha nem értem lényegét valami Nagy Magyarországban gondolkodik, és aki szemetet gyűjt a nagy nemzeti projektben? Ez az én nagy identitás gondom. Mert szemetet gyűjtök nemzeti projekt nélkül és ez bizonyítja, hogy nem vagyok magyar.
Szóval, az van az én természeti katasztrófámmal, hogy a szél és az eső az én csarnokom felé fújja, mossa a nagymagyar szomszédaim szemeteit. Ha ezt mennyiségben kéne kifejeznem, ez lenne egy olyan heti egy taligányi. Mindenféle szemét. Kezdve halkonzervtől, üvegig, műanyag palackoktól a szénáig, trágyalétől a
kutyaszarig minden. Chipszek színes zacskóitól az összes másféle szatyorig, minden színből és márkából. Egyszer valamiféle lázadásból azt csináltam, hogy szépen az összeszedett szemetet kupacba tettem a szomszéd telek részére, hátha megérzi magát a vitéz magyarunk és elszégyellvén a dolgot, más hozzáállást
választ ebben az ügyben. Hogy ő mit vett észre ebből nem tudom, de én észre vettem, hogy attól a pillanattól nemcsak ő hordta oda a szemetét, hanem mindenki azt hitte, hogy az valamiféle közös szemétdomb. Persze mindezekkel nem mentesültem a heti taligától, hanem az lett, hogy a környék kutyái egész nap vájkáltak a szemétdombon, az szépen kiterjedt lassan a száz négyzetméterre és ki tudja meddig ment volna ez tovább, ha nem fizetek egy szekeres cigánynak, hogy elhordja onnan az egész szemetet. Pár hónap alatt tucat szekérnyi szemét gyűlt így össze.
Így lettem én be nem jegyzett, mintiai Szent István projekt manager. Szart, szemetet és sárt lapátoló. Persze innen és a magyar státusig valószínű igazolványt és állampolgárságot kéne kiváltsak. És rendesen gyűlölnöm kéne mindent mi idegen, mint ami más ….mint mi?