Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Gatyába gumit


Az embert túl sok inger nem éri, ha csak a háza körül él, és gyakorlatilag nincs emberek közt. Mondanám, hogy elegem van az emberekből, de tulajdonképpen a szar emberekből van elegem. A jó emberekből nincs elegem.
A klienseim nem mondhatók szar embereknek, de sok kulturáltnak tűnő emberben annyi nyereségvágyás, trógerség és irigység lakozik, hogy valahogy előttem beszarósodtak. Az elmúlt évtizedeimben sokkal volt dolgom, de talán a jók közül sem volt, akivel bármiben rezonálhattam volna. Kellett nekik valami tőlem, oszt a tőlem telhető legkulturáltabb módon kiszolgáltam és a szocializálásunk nagyjából ezzel le is csengett.
Mivel sokat dolgoztam, nemigen volt alkalmam olyan emberek társaságát ápolni, akikkel talán rezgésben közelebb álltam volna.
Nem feltétlenül foghatom az időre, hogy mivel lefoglalt voltam, nem csináltam elég időt a barátkozgatásra, hanem inkább az volt, hogy nem volt aki miatt átszervezzem az idő készletemet.
Ez az online verzusz offline dilemmám is eléggé egy irányú. Ha lekapcsolom a gépeket, mi maradna nekem? Itt ülhetnék a pajta tetején és nem lenne kinek virtuálisan elmondanom, hogy éppen a fűzfát nyírom.
Nyírnom kell a fűzfát, mert útban van. Az útra hullajtja hosszú leveles ágait és ha erre téved egy kamionféle, beáll a dramaturgia, hogy szétkarcolja a pléhet. Ilyenkor látni, hogy lelassul és lépésben megy át a fa ágai alatt. Nosza időnként megnyírom. És mivel még van némi onlájn életem, ezt megírom, mint esemény.


Amint nyírom a fűzfát, látom a szomszéd angyalkát egy ollóval szaladgál a kutya után. A kutya meg káromkodós képpel szaladgál előle. Végül az autóm mögé bújik, oda nem merészkedik az ollós drágaság, mert közel voltam én is. De elgondolkodtam, mit akarhat azzal az ollóval az égből pottyant angyalka? Az álruhában bujdosó szárnyaslélek? Hogy a kutya előle szalad, valószínű az olló rossz dolgokra emlékezteti.
Nyírogatom a fűzfámat, úgy, hogy egy három méteres létrára kúszok nagy nehezen, és amíg elérem a kezeimmel, a nyeső ollóval levágom az ágakat. Alkalmanként két órába is bele telik, míg lenyírom a fát. Aztán szépen összeszedem az ágakat, rengeteg összegyűl. Felseprem az udvart képező előtért, elhordom komposztálás végett a termést. Még itt-ott kitépek egy egy búrjánt, ez is felvesz egy órát. A tűző reggeli napon ez kimerít engem.
Közben látom az angyalkám éppen egyik testvére után szalad és üvöltve fenyegetőzik. Eddig ezt az oldalát nem láttam.
Lehet az ember földreszált angyal, amikor szembesül a vadsággal, erőszakkal, önkéntelenül és védekezésből felveszi a stílust és ritmust. Visszavág előbb, aztán legközelebb óvatosságból elsőnek vág oda.
Ezt én nem tudtam megtanulni. Nem tudtam pofra poffal válaszolni. Inkább kussoltam és eliszkoltam amikor tudtam.
Úgyhogy jelentem az offlájnból az onlájnba: az angyalok is bediliztek. Hiába keressük a Világ bármely zugában a csendet és megbékélést, angyalok mindenhol szaladgálnak ollókkal a kezükben, hogy hátha kárt tehetnének.


Még mindig az elmúlt hétvége hatása alatt vagyok. Annyira, hogy nincs kedvem dolgozni.
Itt voltak a Stonecropsék, felvettünk hét új dalt. A kezdetlegesség és hiányosság ellenére most igazán el vagyok telve magammal, hogy jól sikerült a felvétel, és elképzeléseim is a monitorozásról beváltak. Egy adott pillanatban úgy éreztem, hogy ezt talán szeretném csinálni az idők végezetéig.
Nagyszerű volt az érzés, igaz az együttes tagjai is jó fejek. Hatalmas motiváció számomra a közös munka. Teljesen lényegtelen, hogy ebből egy szál fia kereslet sem születik. Örömmel nyugtázom, hogy a cselekvés vágy nem hal ki ezekből az emberekből, noha szinte semmiféle figyelmet nem kapnak. Sőt, elszántabbak mint valaha, azt mondták teszik a legjobban és a legtöbbet, amit maguktól tehetnek és nem érdekli őket, hogy senki nem értékeli. Hát én értékelem ezt.
Lelkesedésük akkora, hogy legközelebb videózni is akarnak. Hatalmas tervük van, és megtisztelő, hogy ezt a csarnokomban képzelik el. Már elkezdtek dolgozni bennem a gondolatok, hogy miként lehet a “scene”-t minél jobban kidolgozni. Sőt, egy magyarországi kis együttest is meghívnának, akik elvileg igent mondtak, attól függően, hogy ez a vírushiszti mit jelent a határátkelőnél.
Úgyhogy fel kell kössem a nadrágot, vagy legalább új gumit húzzak a szakadt tréningembe, ha ennek elébe akarok állni. De megmondom őszintén, ugyanaz a fíling van bennem, mint ami volt a forgácstábor (2004) szervezésénél. Akkor is milyen csodálatosan összejöttek a dolgok.
Most is összejöhet egy csipkebokor reszketés.
Nagy kihívás élőben felvenni a zenekarokat és azt majd videókhoz illeszteni. Díszleteket kitervezni, fényeket megalkotni.


Ehhez persze nem éppen jókor jön az árnyék: késik a magyar állampolgárság (úgy kell nekem, miért szaroztam évekig), úgy néz ki, hogy legalább egy fél évig fizetnünk kell a tanítást Szegeden, de ez nem elég, ha át akarunk menni, meg kell csináljuk a drága vírustesztet. És még nem tudjuk mindez mivel jár. Az iskola igazgató biztat, de úgy néz ki mindent az utolsó pillanatra hagynak.


Hajnalban úgy ébredtem, hogy eszembe jutott Ferenc barátom elmélete, miszerint a hangok mély tartományaiban sokkal gazdagabbak az információk a magas hangok értelmében, ha azokat elő lehet hívni, sokkal teltebben és szebben szólnak azok. Nagyon érdekes elmélet, viszont amiket kikever ebből kiindulva, tényleg szépen szól. Na jó, ez bonyolultabb, mint itt felvázolom, mert ez nem úgy történik, mintha egy sziringával mintát vennénk a mélyből, melyet aztán felhígitunk.
De ez nekem szöget vert a fejembe. Azt mondtam, hogy ennek az elméletnek a folyamán, mi lenne, ha a dobok hangjait az overheadokból, azaz a dobok fölötti térmikrofonokból vonnám ki és nem a direkt dobokra irányított mikrofonokról?
Miért érdekel ez engem? Mert a direkt ütést felvevő mikrofon akkora jelet kap, hogy a dob lecsengése alig hallatszik bekeverve. Az a mikrofon, ami kb másfél, két méterre van az egyes doboktól, az kénytelen felvenni nemcsak a dob saját testhangját is, hanem a többi testek rezonanciáját is, ami tulajdonképpen az összhangban megadják az egyed egymásra ható hangzását is. Amint a zongora húr sem szól jól egymagában, kell neki a fa, a láda, a tér, ami a húr hatására rezonál és kifejez, értelmez.
És tényleg. Kivágtam a felső mikrofon sávokból külön a pergőt és a tamokat, külön sávba helyeztem őket és megfelelően felerősítve valami eszméletlen tiszta és tökös hangokat eredményezett. Annyira szépek és érthetőek, hogy semmiféle mű beavatkozásra nem volt szükség, némi színezék és kis térhatás bőven elég.
Ez engem nagyon feldobott, mert ezután nem lesz szükség hét külön sávra a dobokra, hanem elég három. Mert a lábdobra csak kell tegyek egy külön mikit, mert azt a felső mikik halkan szedik fel. Úgyhogy két jó térmikire lesz szükségem a jövőben.
Az biztos, hogy a szakma felhördülne és nem lenne mit kezdjenek a tőlem kapott sávokkal, mert senki nem fogja órákig manuál kibogarászni a dobokat, de nem érdekel. Nem érdekel, mert ideje magam is megtanulnom a jó hangzást elérni.


Ezelőtt hét évvel csináltam valami ablakokat egy valakinek. Mivel az utolsó ablakok közt volt, direkt úgy csináltam, hogy agyon gumiztam minden részét, mondván ne ázzon be, szél ne fújjon be. Erre felhívott a kliens, hogy hét év után nagyon szar állapotban vannak az ablakok. Elmentem és igen elcsodálkoztam. Az alsó része elkorhadt, penész és gomba megölte a fát. Mutatta a műanyag ablakot, hogy azzal nincs semmi baj. Apropózva, hogy valószínű az én ablakom szar.
Igaz. Viszont az is igaz, hogy a tíz centis külső házszigetelése ezzel reagált, hogy lerohasztotta az ablakaimat. Nem is merek belegondolni mi fog történni a házzal, ha műanyag ablakokra cseréli a fát? Nem lesz ez a lecsapódó helye a befövésnek, a háza fog penészedni és gombásodni. De ezt persze nem mondhatom neki. Ő most a tünetet akarja kezelni, nem a betegséget. Én elérhető vagyok, a szigetelés Istenét nem lehet előkeríteni.
Hazajővén megnéztem az összes ablakaimat, amit az elmúlt 15 évben feltettem a csarnokba, a lakásunkba, némelyiket úgy veri az eső, hogy patakokban folyik rajta a frontális esővíz. Egyiknek sincs egy csepp rothadása sem. Pedig ugyancsak szar ablakokat csináltam magamnak, általában az anyagok legaljából.
Úgyhogy dilemmában vagyok. Menjek és vágjam ki a rothadt részt? Vagy ajánljam, hogy visszafizetek valamennyit? Nem vagyok elég okos. Tőlem várnak választ. Oldjam meg. Életemben nem jártam így. Nem tudom mi a megoldás.


Na ilyenkor van az, hogy valószínű szar asztalos vagyok. Minden esetre, ha asztalos olvassa most ezt a posztot, ajánlom, never ever ne csináljon fa ablakot kliensnek. Egy: nem tud versenyezni sem árban sem minőségben a műanyaggal. Kettő, hogy a kliensnek fából kell, az csupán két okból kell: a.) flancolni, ökoönámítás célból, b.) ha olcsóbb a műanyagnál. De ugyanolyan karakterisztikumokkal kell jöjjön a fa ablak, mint a műanyag: ha slaggal vizelnek rá, ne csorogjon a házba, és tartson kétszer annyit, mint a műanyag.



Na... megyek gumit szerezni a gatyámba...