Életem
folyamán sokszor rám aggatták, hogy rendszer kritikus vagyok. Hogy
ez a Muzsi, mindegy milyen rendszert, de minden rendszert csak
kritizál.
Talán,
ha jól meggondolom, és ha emlékezetem nem csal, a tolvajokat,
gengsztereket, gyilkosokat, kiknek ez megélhetési szakma, nem
kritizáltam. Nem egyszer megloptak, átvertek, rosszul esett, de
tovább léptem, mert tudván tudtam, hogy tolvajokkal van dolgom,
nem voltam elég óvatos, elővigyázatos.
Más
az, amikor emberek, csoportok úgy lopnak, hogy általános emberi
értékekre hivatkozva teszik azt, mint nemzet, béke, szabadság,
demokrácia. Más az, amikor egyetemes értékekre hivatkozva
manipulálnak tömegeket, mint Isten, Jézus, hit.
Ilyenkor
az embernek kötelező a rendszer kritika. Egy dolog tévedni
valamiben, és más dolog valamit szánt szándékkal kihasználni.
Az,
aki általános és egyetemes értékekre hivatkozva kisajátítja a
közöst, tulajdonképpen ezen hatalmak árnyékában tolvaj, hazug
és csaló. Ezek nem alkalmi persely megfosztók, nem alkalmi
opportunisták, hanem ezek cinikus sorozatgyilkosok.
Én
ilyen formán voltam rendszer kritikus. Nem azért kritizáltam
rendszereket, mert nekem a rendszer kritizálása volt a
specialitásom.
Az
esetek többségében teljes jóindulattal közelítettem minden
rendszerhez. Soha nem én szúrtam ki magamnak a rendszert
kihasználókat, hanem ők szúrtak ki engem, megbélyegezvén azzal,
hogy rothadt alma vagyok a gyümölcsös tálban. Pedig nem tettem
mást, mint hogy azt csináltam, amire parancsoltak: “olvasd a
Bibliát!”
Olvasván
a Bibliát, rájöttem, hogy a papok lenyűgöző zöme hazudik és
szándékosan félre vezet. A nyáj szellemet felhasználja arra,
hogy élete kényelmes legyen, esetleg vagyont, a perverzebbje
szentséget harácsoljon össze.
Az
a pap, vagy politikus aki eszmékre építi a gyarapodását, annak
számolnia kell, hogy lesznek akik tükröt tartanak feléjük.
Én
néha előjöttem ezzel a tükörrel, hogy szembesítsem egyiket
másikat azzal, hogy vizet prédikálnak és bort isznak, és mindig
az lett a vége, hogy semmiféle intézmény nem fogadott magába.
Általában
egy intézményben nem egy emberen múlik a döntés, egész
testületek alakulnak ki, olyan emberekből, akik a fő górénak a
pozícióját védik, természetesen ugyanazért a haszonért,
ugyanazzal az eszközzel és motivációval. Általában nem
életszerű, hogy rendszer kritikusok csoportja alakuljon ki, a
fekete bárány is csak magányosan szokott jelen lenni egy adott
időben. Ezzel a fekete báránnyal a tucatnyi komaságban élő farkas csorda könnyen
elbánik. A nyáj, mindent látva, tovább béget és legel, nem
törődve semmivel. Sőt, megjegyzi csendben: lám így jár aki
pattog.
De
hát ezt mi mindnyájan tudjuk, hogy a rendszerek így működnek. És
ha egy rendszer kritikust kinyírnak valahol szó szerint, mindnyájan
megállapítjuk, hogy az is minek ártotta magát bele olyan
dolgokba, ami nem az övé volt?
Teljesen
jogos, hogy vannak a rendszerekből kiábrándultak, akik aztán úgy
vonulnak el, hogy csalódnak nemcsak az emberekben, hanem az
általános és egyetemes értékekben is, melyek ilyen mód csupán
mint mese, legenda, naiv álomként könyvelnek el. Ezek már nem
hisznek semmiben és keserűségbe fojtott önkéntes magányba
zárkóznak, mint jómagam.
Én
nem tudok két tolvaj közül egyikre sem szavazni, ezért nem élek
szavazati jogommal. Én egyik vallás istenét sem tudom elfogadni,
mert azok istenei hamisak és bálványok.
Megjegyzem,
ahogy öregszem, eluntam a sok rendszer kritikusságot. Nem láttam
be, hogy nincs igazam, azt sem láttam be, hogy esetleg mégis van
valami igazság az intézmények képviselőiben, nem ilyet nem
tettem, csupán belefáradtam.
Sokkalta
több embernek valamiért tetszik félrevezetve élni, azért annyi
ezer légy csak nem tévedhet, ha mind a szarra esküsznek.
Ha
valami az én hibám volt, az az volt, hogy sosem bíztam magamban
annyira, hogy saját intézményt építsek. Nem építettem saját
intézményt, mert hiába szerettem volna a Forrásból merítve
igazul élni, a jövendő tanítványoknak már más igényeik
lettek volna.
Egyetlen
intézményemben, az asztalos műhelyemben is csődöt mondtam, egy
adott pillanatban ráébredtem, hogy minden azért működik, hogy a
szivarozó, alkoholista, pókerező munkatársaimnak legyen elég
pénzük a szivarra, alkoholra és pokerre. Nem tudtam egy általános
és egyetemes értékekre hivatkozó opportunista lenni, aki
kihasználja a munkások szenvedélyeit és zsarolva harácsoljon.
Lehurboltak az általános és egyetemes értékek.
Ha
tetszik, ma magánzárkaként használom a műhelyemet, ahol az
általános és egyetemes értékek jegyében kritizálom önmagamat.
Itt a kör bezárul. Nem kell híveknek tetszem, nem kell
tanítványoknak megfelelnem. Nem kell senki ereit felvágja amiatt,
hogy igazság látásom túl magas neki, vagy nem olyan amiben
nyugodtan vétkezhet. Nekem sem kell megfelelnem más hatalmasságnak,
csupán annak az Istennek, akit én a Bibliát olvasva megismertem. Ő
nagyon jól ismeri gyengeségeimet, elesettségemet, szánalmas
gondolataimat és cselekedeteimet.
Az
eszmékből fakadó és kiépült intézményeknek egyetlen erényük,
hogy egy eszmére építettek, amit aztán nem követtek. Az eszme
mindig csak egy ürügy. Az építkezés folyamán változnak a célok
és szándékok. Az eszme csupán hivatkozás, de sosem igazság. A
rendszerek kiszolgálnak. Nem az igazság jegyében az általános és
egyetemes emberi értékeket gyarapítja. Emberi számú köröket
szolgálnak ki az intézmények.
A
fő tévedésem az volt ebben a viszonyulásban, hogy hittem az
általános és egyetemes értékekben. Azt hittem, hogy úgy érdemes
élni: igazságban, becsületben. De ez nem életszerű. Az intézmény
rendszerek ennek ellenkezőjére tanít. Sőt! Rávilágít arra, hogy
csakis így lehet nyugodtan élni, hogy fátylazzuk az igazságot. A
történelem arra tanít, hogy ezek képviselői viszik tovább az
igazságot, mindig csak a vezetőkről említ a történelem, az
igaz, életét ontó katonákról a legjobb esetben csak számok
emlékeznek meg. Elesett derék tízezer katona.
Valahogy
ez az arány.
Ezért
untam meg a rendszer kritikát. Mert nem visz sehova. Ha meg is
nyernék valamilyen pert bármely rendszer ellen, nem nyernék
semmit, se én se az egyetemes és általános érték.
Elérkeztünk
abba a korba, amikor mindenkinek lehet egy magán Jézusa. Elvégre
Jézus ezt nekünk facilitálta. Ő mondta, hogy ezentúl mehetünk
direkt Ő általa, nincs szükségünk közvetítőre.
És
ha Ő mondta, ígérte, nekünk miért nehéz ezt elfogadni?
Ezt
a kérdést is főleg magamnak tettem fel.