Kaalidzs

A napokban bókot kaptam. Hogy én milyen egy rendes fickó vagyok. Nincs is nálam rendesebb itt Déván. „Nem végeztél egyetemet, de nagyon rendes és megbízható ember vagy”. Ez fasza volt. Mert képzeld el, gondoltam magamban, micsa tehetséggel vagyok én megáldva, hogy mindamellett, hogy nem végeztem egyetemet, mégis rendes vagyok. És megbízható. Szerintem ritka az olyan egyetemet nem végzett ember, aki emellett még rendes is. Hiába, mindig is éreztem, hogy több ecet van bennem az átlagnál. Több mindennel zesztrált fel engem ez a Természet, hogy lám egyetem nélkül is boldogulok. Lehet, hogy pofátlanság egyébként egy embertől, hogy egyetem nélkül is mer rendes és megbízható lenni, mert valószínű eme jellemvonások inkább az egyetemet végzett embereknél jellemző, diplomás emberek kiváltsága.
By the way, olvastam is valamikor még fiatal koromban, hogy a szexuális élete is más egy egyetemet végzett, diplomás embernek, mint egy átlag munkásé. Ez is fasza, hogy átlag munkásé. Az ilyen átlag munkásé. Ezek az átlag munkások. Én ezen sokat töprengtem, hogy vajon miért? Mutatnak valami baszási stikákat az egyetemen, hogy jobb ezeknek az egyetemet végzett, diplomás embereknek a szexuális életük? Nem jöttem rá sosem. Igaz, nem volt hogy rájöjjek, mert nem végeztem egyetemet.
Volt nekem az első szerelmem, az is ezt mondta, hogy rém rendes fickó vagyok, meg sem érdemel engem, de sajnos nem élheti le mellettem az életet, mert nincs bennem jövő. Nem veszem észre, hogy milyen rongyosan járok? Hogy mindig ugyanabban a pulcsiban? Ez a fajta mentalitás sosem fog változni bennem, mondta az első nagy szerelmem. (pontosítás: az első nagy szerelmem, amely számba vett...mert volt azért több nagy szerelmem, akik nem vettek számba, azok nu szé punyé..) Hogy rendes vagyok, rém rendes, meg sem érdemelnek engem, annyira rendes vagyok, de ha nem akarok egyetemre menni, mi akarok lenni? Utcaseprő? Mit mondhattam volna egyebet akkor, mint hogy nem tudom? Honnan tudjam, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek? Az egy kicsit furcsának hangzott nekem, hogy nyix egyetem egyenlő utcaseprő. De nem volt ezen mit vitatkozni, mert úgy szokták mondani, hogy valaki azért erősebb kell legyen egy kapcsolatban, és az én első nagy szerelmem, aki számba vett, úgy döntött, hogy noha rendes vagyok, nem érdemel meg engem.
Egyébként igaza volt az én kedves Isabellémnek, aki többnyire plátói módon volt az én kedvesem -hja, én az a fajta vagyok, aki ilyen plátói kapcsolatokba bonyolódik...sajnos a pénzzel is- hogy sosem változom meg és nem fogok egyetemre menni, mert valóban nem mentem.
Röhej volt már számomra a társasági buli, ahova mindig úgy mentem, hogy azelőtt egy órával ragasztottam meg prenádezzel a szakadt cipőmet, és ha adekváltan tartottam a lépést, ki is bírta a buli végéig, egyébként nem voltam egy táncos fickó, hamarább belemerültem ilyen ufós társalgásokba, mint a táncoló fekete lakkcipős akkordokba, így elég sok esélye volt annak a ragasztásnak kibírni a buli végét, de azért volt aggodalomra ok, mert a talpa műanyagból volt és mindig elrepedt. Ha csak rendesen kilyukadt volna, attól a szélén még tartotta volna a ragasztást, de amikor a talp szabályosan ketté törik, a ragasztő nem tartja össze a vinilin felsőt. De nem ez volt a röhej, mert ha talán észrevették a cipőm állapotát, sosem hozták szóba, a röhej nekem az volt, hogy ha új lánnyal kellett táncoljak, megkérdezte, hogy melyik egyetemre járok? Szerintem ez volt az oka, hogy nem vettek számba engem a nagy szerelmek. Rájöttek, hogy nem vagyok egyetemes gyerek.
Most akkor azért jól esik, hogy közel az ötvenhez, jön valaki és azt mondja, hogy te ugyan nem végeztél egyetemet, de attól rém rendes fickó vagy.
Azon meg aztán később gondolkodtam, hogy de vajon honnan tudja, hogy nem végeztem egyetemet? Mert sosem mondtam neki, hogy nem végeztem egyetemet. Hűha! Talán meglátszik rajtam? Ezek szerint.
Azt viszont észrevettem, hogy másokon meglátszik, hogy egyetemet végeztek. És ha netán valakivel elbeszélgetek, kábé öt percen belül tudtomra adja, hogy ő egyetemet végzett. Szóval csak a tisztánlátás érdekében.
Szóval, ha mérlegre tesszük a dolgokat, igazuk van ezeknek az egyetemet végzetteknek. Mert mi lett belőlem? Egy agroipari övezetben lakok egy lepukkant csarnokban, semmi érdemlegest nem hoztam létre, mindenhonnan kilógok, még a Hamvas Béla bácsi outsideres pályájáról is kilógok, mert tolta ő a taligát, de nem San Chirkistanoban. Csak egy asztalos, egy átlag munkás vagyok.
Pedig rendes vagyok. Kár értem.