Hogy
hol a határ? Mert most csinálom a nyolcadik fürjketrecet, és
átgondolva az eddigi tapasztalatokat próbálom létrehozni a
nyolcadik legtökéletesebb ketrecet. Mindegyikre azt mondtam, na ez
lesz „a ketrec”, az a nagy ketrec, aminél jobb nem lesz.
Lehet
engem sok mindennel vádolni, de hogy nem vagyok kitartó és
türelmes, azzal nem. Mert ki csinál meg egy nyolcadik ketrecet? És
még azt sem mondhatom, hogy valamiféle különleges hobbyról van
szó. Hát ha van olyan, hogy a ketrec, akkor szerintem ez mégis az
lesz.
Valamikor
néztem a jutubon, egy amerikai bácsi, na azok aztán hóbortos
emberek, na ez az amerikai bácsi elmesélte, hogyan gondolta ki a
ketreceket a fürjeinek, és azon veszem észre magam, hogy nagyon
arra a modellre hajtok. Az öreg is maga készíti a ketreceket, és
azt mondta az idők folyamán neki az vált be. Na valahogy nekem is
így jön össze ez az idők folyamán bevált ketrec.
Ez
a fürjtartás nem bonyolult, de ha részleteiben vizsgáljuk a
dolgokat, azért mérnöki pontosság szükségeltetik hozzá. Mert
az szép, hogy nagy helyük van, tudnak mozogni, repkedni, de lám ha
beáll a hűvös, nem is a hideg, képesek hat hónapig nem tojni,
ami kérdőjelessé teszi gazdaságosságukat. Hobbyhoz pedig elég
nagy ár. A csarnok emeletét nem tudom kifűteni, úgyhogy
elköszönhetek a fürjtojásoktól legalább tavaszig.
Azért
gondoltam ki ezt az új ketrecet, hát ez sem valami miniketrec,
eléggé megaketrec, hogy beteszem a volt szolgálati lakás
konyhájába, mert ott jó meleg van, ott voltak a kezdetben is,
valamikor télidőben, és ott tojtak rendesen.
Ebben
az állapotban, hogy leálltak tojni, nagyon lúzer dologgá vált a
fürjezés. Mert elméletileg, ha a piaci felvevőképesség árán
tudtam volna eladni a fürjtojásokat, alig jött ki a rájuk
fordított pénz, energia s ezekhez hasonlók. Ha erre még hat
hónapot rá kell számítsak, akkor végleg elesik a dolog. Viszont
az is igaz, amire eddig nem számítottam, hogy nagyon hiányozni fog
a fürj tojás. Mert mondtam én, sebaj veszünk üzleti tyúktojást,
az is jó lesz. De nem lett jó. Mert mi már átléptünk egy
felsőbb szintre ami a tojást illeti és ez az üzleti tyúktojás
már nem tetszik nekünk. Innen ez, hogy akkor adjunk még egy esélyt
a fürjezésnek.
Majd
persze jönnek a fotók is, a megfelelő magyarázatokkal.
Gondolkodtam
ezen, hogy hol a határ? Mert hallom innen is, onnan is, hogy tök
biotermék, olvasom a fürjtartók honlapjait, hogy a vasketrecben
tartott tömegnyomor szerintük bio tartásmód. Én belátom, hogy
amit én csinálok az nem bio, mert beleszólok a madarak életébe,
erőltetem őket tojni, úgy az életkörülményük alakításával,
mint a táplálékukkal. Hogy ezt az olyan amilyen életüket
igyekszem valamivel kellemesebbé tenni, ez váx, azaz semmi, csak
gyilkos szándékaimat fényezem, próbálom kimagyarázni. De hogy
mitől bio a vasketrec és a tömegnyomor, meg a dúsított táp, nem
értem.
Azért
kérdem magamtól, hogy hol a határ, mert ha netán melegházat
akarok csinálni, akkor az mennyire lesz bio, hisz beleavatkozok a
természet folyásába? Meleget erőltetek, trágyával hizlalom a
földet, vízzel locsolom, hogy ki ne száradjon. Ez is kemény
beleszólás a természet dolgaiba. S akkor hol az a határ, ami még
úgymond tisztességes és nyugodtan lehet tőle aludni, de azért
gazdaságos is? Mert ha a növény növekedését nézzük, a modern
technika szerint nem kell a napfény, elég a kék és piros ledek
fénye, elég polisztirénbe dugni a palántát és tápos vizet
körforgatni egy számítógép segítségével. Elvégre a farmos
csirkék is valami lila fényben nőnek, a tojás sárgáját meg úgy
színesítik szép narancssárgára, hogy valami úgymond élelmiszer
festéket tesznek az ivóvizükbe. Kérdem magamtól, hogy ugye a
szabadon nőtt fürjektől az én konyhába zárt ketrecemig akkora a
távolság, mint tőlem ez a ledes technológia. Nem nagy. Lehet,
hogy az én megoldásom moderáltabb, de az út, az irány
egyértelműen ugyanaz. Ezzel kell élnem.
Mondjuk
amit nem értek magamon, hogy miféle állapot az, hogy amíg tele
vagyok adósságokkal, én kiszakítok két napot ebből a totál
lúzer adóssághajszából, hogy én nyugodtan megépítsem a
nyolcadik lúzer ketrecet? Olyan ez, mint mikor megírta Petőfi a
talpra magyart? Lázadás a hokedlin? Tüntetés a cellában? Vers a
nyomorról? Vagy totál tütüség?
Ennek
is hol a határa?
A
tegnap egy kicsit meghaltunk. Ezek a fajta meghalások mind egyszerre
köszönnek be. Bankfizetések határideje, számlák határideje, a
meghalás pedig az, ha nem jön a pénz sem tizedikén, sem
tizenkettedikén, megáll az élet forgataga, mert lejárt autó
biztosítása, benzin két útra elég, tizenötödikéig talán a
kávé, ha beosszuk kitart, telefonokat lezárták, internet péntekig
alapban megy, azaz sehogy, aztán lezárják, és így tovább.
Elgondoltam
ezt is, lelkiismereti vádam teljes hiányában, hogy mi lenne, ha
bejelenteném egyszer, csókolom, a fiamat itthon tanítom amire
tudom, mert nincs mivel iskolába vigyem, mit szólna ehhez bank, s
hitelező barátok, gyertek adok egy egy fürjet, több mint a
szegény ember veres hagymája, és több, mint amit ez a nagy
világcsőd hagyni fog rátok?
Ja,
végül Gábort kirúgták. De nem azért mert velem barátkozott,
hanem azért, mert a cigány kölykei kipicsáztatták. A sápadtak
sírtak, hogy ezentúl ki fogja őket a cigányok zsarolásaitól
megvédeni? A vád rá az volt, hogy dolgoztatta a cigány purdékat,
szanaszét dobált ruhájukat az udvarra dobta, kerti munkákra
kényszerítette őket, lábost vert az egyik fejére mert kicsit
bántalmazott, zsarolt, s mit szól a világ, ha kitudódik, hogy
valahol Európában cigányt mertek dolgoztatni s nem biztosítják
neki az ingyen dezodort, a borotvahabot s nivea tussgélt?
De
hát tovább ne menjünk dicső nagymagyarország, ott a NÓTA TV,
ott a MUZSIKA TV, más se megy rajta mint a nagy cigány csávó, a
feketehajú cigánlány, büszke lett a magyar a sok cigánytól, az
ember ha nézi azt hiszi ez volt van és lesz mindörökre a magyar
zene...dikk mo.
Hát
ennek a határát is átléptük rég.
Ja,
még valami. Van most ez a régiósítási bolondéria. Elkapta
ezeket is a nagy Transylvanizmus, nyomják a fészbukkon a mesét,
mondom gyerekek, hogy fog kinézni a nagy transzilván gazdasági
modell, hogy tudjam miben lelkesedjem? Azt mondták, ez nem téma
most, egyelőre éljük meg közösen ezt a transzilván katarzist.
Na ezek is kezdik, mondom magamban, szóval nem a gazdasági modellel
van a baj, hanem a katarzis nem elég. Ezeknek sem. Na akkor ezt a
harcot is lekéstem...