Csontok útja

Nem tudom, kik irányítják ezeket a szellemi meg lelki irányzatokat, a pénz dolga valamennyire sejthető számomra, de hogy kiknek érdeke, hogy mi, mármint az emberiség elinduljunk egy ilyen lejtőn, ami csak lefele enged csúszni?
De lehet, hogy valójában ez a mi lelki szellemi átalakíttatásunk is nagyon szorosan a pénz mechanizmusához kötődik, bárki is legyen az aki ezeket a dolgokat irányítja.
Mert hasonlóan a médiához, mely ide-oda tudatosan pottyant egy egy csontot, amit aztán a tömeg elkezd rágni nagy veszettül, ezek a lelki meg szellemi csontocskák is itt ott megjelennek és igen rágják a tömegek. És lassan kialakul a csontok útja, mint a mi megboldogult Lili kutyánk idejében, ki minden reggel körbejárta a tömbházak között a hajszál precíz csontlelő helyeit, amit aztán elneveztünk a csontok útjának.
Nos, látom, hogy van egy ilyen csontos út az emberiség életében, amin hajszál pontosan halad minden reggel. Nevezhető ez mézes madzagnak, de akár vezérfonalnak is.
Mondjuk még ebben sincs semmi új, hogy az emberiséget mindig az orránál fogva vezették, mert azt mondják, hogy bármilyen rendszer vagy ideológia jobb az anarchiánál. Amire én felfigyeltem -persze ezt mindig hozzá kell tennem, hogy mármint amit meg lehet figyelni egy asztalos szintemen-, hogy az a másként gondolkodó réteg is most a „csontok” útjára tért.
Csak két egyszerű példával jöjjek. Az egyik példa, hogy most az dívik a másként gondolkodók körében, hogy a jólét az valamiféle kizsákmányolása a Földnek és az embertársainknak, és istennel szemben egyenesen bűn. És tudjuk, hogy a bűn zsoldja a halál. Ez a kör így egyszerűen bezárul. Jólét egyenlő bűn. Bűn egyenlő halál.
A másik példa pedig kéz a kézben jár az elsővel, miszerint ha te bármilyen valóságot az igazság tükrével vizsgálsz, negatívan gondolkodó ember vagy, egy pesszimista, egy sötéten látó hitetlen. Ebből következik, hogy az anarchiát súroló, boldogtalan, elégedetlen, életképtelen ember vagy, aki örökös „meglátásaiddal” csak az emberi nyugalmat szennyezed, fertőzöd.
Sorolhatnám itt hosszan, hogy mi mindent aggatnak a látó, érző, gondolkodó emberekre, úgysem tudok meggyőzni senkit az ellenkezőjéről. Nem is kell.
Megpróbálom megfogalmazni azt, mi van az én negatívizmusom, pesszimizmusom mögött, ha nem más, legalább magammal szemben lássak tisztán.
Mikor felfedeztem, hogy nem tudok szolgaként élni, elszámoltam a ki tudja hányadik cégtől és elindultam a saját vállalkozási utamon. Közel tizenöt éve nem tértem le erről az útról, még ha nagyon nehéz is volt, mert a szolgaságból nem kértem többet. Tizenhat éves koromtól rendszeresen dolgozom. Harmincegy éve dolgozom. De ha munkaórákra osztanám, talán a negyven éves munkaidőt is túlhaladná. Sosem volt bajom a munkával, de annál több az inkompetens, hülye főnökökkel. És még reménykedek még legalább tíz évet dolgozni fizikailag, és amíg még élek: agyilag.
A munka szempontjából szerintem nálam pozitívabbat nehezen lehet találni. Nem volt rám jellemző az anarchia, sőt, mindig mindenben igyekeztem precíz és hasznos lenni. Viszont a dolgokat mindig az igazság tükrében néztem. Ez sokaknak nem tetszett.
Ha én annyira egy pesszimista alak volnék, ahogy írásaimból következtetnek, nem vállaltam volna be a közel százezer eurós adósságot, hogy saját műhelyt, saját lakást hozzak létre. Irtó pozitíven kell lássad a dolgokat, hogy be merj vállalni egy ekkora projektet. És szerintem irtó optimista kell lenned, hogy a továbbiakban is tervezzél, mint ahogy meg is teszem. Azt igen, megírtam, hogy amiben hittem és reméltem, ami az embereket illeti, totálisan csalódtam.
Miután egy egész életet felépítettél, dolgoztál, alkottál, álmodtál, reméltél, egy csomó hülye hátrahúzó emberrel harcoltál, jön ez az új csontok útja világnézet, és azt mondja, nézd a szomáliai éhen halót és érezd magad kibaszottul szarul, hibásnak, bűnösnek.
Ha meg okoskodod a valóságot, feszegeted az igazságot, eléd teszik a szentek képét balfasz idézeteikkel, hogy mindaz amit építsz, alkotsz, egy nagy szar, egy nagy semmi, értelmetlen, haszontalan gürcölés.
Ez a csontok útja vezérfonal oda akar vezetni, hogy mentálisan légy idióta. Egy üres bádog, egy balfasz ember. Aki csak vigyorog mint egy hülye.
Aki nem képes a sorok közt olvasni, a szájába kell rágni a dolgokat, a „csontokat”, az már a bádog ember, hogy ne nevezzem másnak.
Én ettől a zombisodó folyamattól félek egy kicsit, hogy lassan ez a csontos ideológia beépül az emberek agyába és mint a lepra szétszedi cafatokra. És lassan a másként gondolkodók elenyésző tábora nem meri majd kimondani, megírni amit lát, hanem rejtett, kódolt írásokba, versekbe, szobrokba fogja beépíteni.
Mondtam egy barátomnak, hogy lassan az az idő jön, hogy senki nem kell megtudja, hogy van két szál kolbászod a kamrában. Lassan eljön az az idő, hogy senki nem kell megtudja, mi van a fejedben.
Ez a csontok útja.