A fogadalom

Avagy a „lélekplasztika2”.

A tegnap megfogadtam, hogy többet nem vállalok olcsó munkát.
Persze, most ez a fogadalom olyan mint a többi, hogy holnap ha megint jön valaki és rendel olcsó munkát, elvállalom. Inkább mondjam úgy, hogy megfogadtam, mindent belevetek abba, hogy rendre lemondok az olcsó munkáról. Így helyesebb.
Fura dolog ez az olcsó munka vállalás.
Rendeltek tőlem egy vitrines könyves szekrényt, hogy hozzák a fát, hozzák a vasalatot, az üveget, mindent, én csak a manoperát mondjam meg mennyi. És járt hozzá az a szerencsétlen tekintet, adekvált szájlegörbüléssel, hogy de tudod, nincs rá keret.
Hozták a szuvas tölgyfa deszkát, hogy felét sem tudtam felhasználni, éppen hogy az ajtók keretei jöttek ki belőle, mondom kell még fa. Há de annyi deszkából csak egy ölnyi volt jó? Jó, kiegyeztünk, hogy adok én még fát, és akkor ennyi s ennyi lesz a szerencsétlen tekintetes és szájlegörbüléses ára annak a vitrines könyves szekrénynek.
Persze, aztán kiderült, hogy hát a vasalatra se nagyon van keret, meg még nem biztos, hogy nem e kovácsolt vas vasalat kéne arra a vitrinre. És üveg gyanánt egy füstös üveget hoztak, mely legfeljebb egy ajtóra jutna a hatból, ha valaki azt elvágná, mert tízes vastag üveg volt az.
Előre látván a hónapokig tartó hercehurcát a hétfőre sürgős vitrines szekrény átadását, azt mondtam, jó, adok én ugyanabba az árba üveget is, és ilyen ikeás sarkokat, gondolván, hogy nem jó nekem itt hónapokig reszelgetni a ki tudja milyen vasalatokat és várni amíg valaki leflekszolja a vastag üvegeket, amit úgysem lehet betenni egy vitrines szekrény ajtó keretébe.
Viszem én hűségesen a jövő üzenetét abban a vitrines szekrényben, senki másnak, mint Bethlen Gábor házába. És magamban ismételgettem sűrűn azt azt az üzenetet. Felszerelem, miegymás, persze nem marad el a nyafi, hogy ez miért így, azt nem lehetett volna másképp, nem volt más színű fád ide ésatöbbi kifogás. Én meg lehajtott fővel csendben válaszolgattam, hogy mi miért úgy és olyan amilyen. Annyit azért lélekplasztikából elmondtam, hogy hát elvégre egy kinyögött, low buget munka ez, ennyit el lehetne nézni egy asztalostól, ha már olcsón dolgozik. Na jó, azért nagy átlagban jó, és megveregette a vállamat.
És mikor kijöttünk a mini kastélyból, kérdem én, hogy ahhoz az arhitektúrához, hogyan illik az az ultramodern fa lépcső, mely úgy néz ki mint egy befejezetlen pajta? Jaj, mit beszélek, hisz nem tudom, hogy most ez a divat, hogy a régit kombinálják az újjal és ettől „ART” a dolog? És mennyi volt ez a lépcső, kérdem én. Egy olyan árat mondott, amitől majd lefordultam abban a helyben. Hogy azt a kurva hétszemszilvalógafánját mondtam, és engem szopatnak itt egy vitrines szekrénnyel, túloldalt meg lapáttal dobják ki a pénzt.
Jött egy másik, hogy ablak kéne, de nincs rá pénz. Mikor elmegyek mérni, hát tulajdonképpen három kéne, de egyelőre kettő is elég. Én marha csinálom, elmegyek beszerelem, az úgynevezett ingyen ablakot, mert megsajnáltam a gyereket, erre elkezdi fogdosni, hogy nem lehetett volna egy profilt bemarni ide s ide? Azt hittem bebaszok egyet neki, de azt mondtam, nyugi pajtás, neked kellett az ilyen, hát basszad. Úgy kérdezte mennyi, mintha azt mondta volna, ma esős időnek néz ki. Mondtam neki, alapjáratban ennyi. Nem volt annyi a bukszájába, mondom annyi is elég lesz.
Hányszor, de hányszor és hányszor megjártam amikor bedőlök ennek a síros szükségnek? És mindig megsajnálom őket. Mikor átléptük a sajnálat küszöbét, onnan már a rendelő fölényével tologatja a pracliját a profilokon. Mert ő nem azt látja, hogy ez az ember csinál nekem egy jót, hogy semmiért egy funkcionális ablakot csinál, kurva gyors határidővel, nem, ő azt látja, hogy lealkudott egy rendelést.
Lassan körvonalazódik a lélekplasztika iskolája. A gyógyulást is csak akkor lehet várni, ha az ember felismeri a betegséget és az okát. Hogy tudja, hova kell hatni. Persze, mint a fogyás esetében, az ember ha túlsúlyos, muszáj lefogynia valahogy, ha nem akar elpatkolni hamarább. De nincs csoda pirula, ami a zsírból kocka hasat varázsol, így muszáj életmódot változtatni és következetesen betartani, hogy idővel hatásos legyen. Na így vagyok én ezzel a lélekplasztikával, hogy egészségtelen életet élek és változtatni kell rajta.
És erre a változásra tettem fogadalmat.