Vousz Rendez

Az végek találkozása

Mindennek lejár az ideje. Például egy kosárnak is lejár az ideje és az internet kábelnek is lejár az ideje.
Egyszer megsajnáltam egy embert, ki hajnalok hajnalán hátán cipelt vagy tíz fonott kosarat. Hogy az túl nagy teher neki, adjon nekem abból négyet. Hetvenöt lejbe adott egy kosarat, nem alkudtam, a négyet háromszázba vettem meg. Mert gondoltam akkor, kerti projektjeimhez pont jók lesznek. Időközben rájöttem, hogy rengeteg mi mindenre jók ezek a kosarak. Mikor az első szétfoszlott, rá vagy két évre, mert naponta hordtam fel az emeletre a tűzifát vele, azt mondtam, ennyi volt az ideje, kályhába tettem.
Aztán eltelt még két év, és a második kosár is szétfoszlott, de azt csak félre raktam. A harmadik kosár is szétfoszlott két év után. De igaz, hiába mondtam az embereknek, hogy ne csak hetykén, undorral, bosszúból csapkodjanak azzal a kosárral, mert nem volt kivel. Mintha haragudtak volna ezek az emberek a kosárra. Mint minden szerszámra általában haragusznak az emberek.
Egyszer egy ismerős arra kért, hogy rámoljam ki az üzletét, tönkrement és vannak ott valami polcok, nekem adja. Azokat már nem tudta eladni, de tudja, hogy rámolásban igen megbízható vagyok, rámolásban mindig sterilen hagyom magam után a helyet. Mert én akkor mindent összeszedtem, a temérdek internet, telefonos és riasztó berendezés kábeleit is. Szépen feltekervén eltettem a raktárom villany részlegére, ahova hűségesen szoktam gyűjteni amit más kidob.
Hazajövén pedig Andorrából, ilyen belső lázadásból, mely állapot néha elkap, fogtam a harmadik szétmállott kosarat és fonás által megerősítettem az internet kábellel, ami azóta már elavult, mióta vannak ezek az optikai kábelek.
Ráment a fél napom, azaz az egész munkanapom, azt mondta egyik, annyi fáradsággal csinálhattam volna pénzes munkát s vehetnék egy új kosarat. Persze az ilyennek hiába mondja az ember, hogy van ebben egy kis filozófia meg teológia, meg egy borzasztó adag dac, hogy de nincs még itt a mindenek vége. Az ellentétek kiegészítik egymást, a határok összeolvadnak, az végek újjászületnek. Miért? Mert muszáj. Hogyan? Muszájból. Mert belőlem csak ez van, a cafattá szakadt kosár, s legfeljebb valami összekuporgatott mutyi kábel, amivel ezt a cafat magamat összedrótozhatom.
Mert akkor azt mondtam, hogy ha ebből a lúzer kosárból lesz valami, akkor az én lúzerségemből is lehet még valami.
A kosár meglett. A sorban lennék én......