Műasztalosság

Nem kell ősmagyarba lemenni megérteni a műbútor fogalmát. Igaz csak bennem keltett zavart, hogy Magyarországon minden asztalosság céges réztábláján az állt, hogy "műbútor" s ettől ki voltam, hogy ezen a Magyarországon mindenki művészi szinten űzi a bútort. Ennyit az én értelmi szintemről. Aki mindent útközben tanult meg, felvettem a tudást mint a cigány az elejtett aprópénzt s szél a faleveleket. A szabadság ára az, hogy autodidakta módon sajátosan értelmezed a világot, mert sajátosan szeded azt össze innen-onnan. Nem a hivatalos, legális iskolát követtem, így bennem a mű és asztalosság egy tisztelet félét gerjesztett, noha éreztem, hogy nem lehet éppen minden magyar művész asztalos. De gondoltam ki tudja, valamiről megint elestem. S talán én volnék egy visszamaradott példánya ennek a kihalófélben levő szakmának.
Aztán ugye nagy volt a csodálkozás, mikor rájöttem, hogy ebben az esetben a mű az nem az a mű, hanem a másik mű. A műanyag. A rendes asztalos, aki gyalul, vág, fúr, mar, az csak bútort készít, de a modern asztalos raktárban levágatott pozdorja lemezből összecsavarozott ládája az már műbútor.
Vicces ez a magyarországi magyar nyelv. De pökhendi is. Mert erdélyi emberre rákérdeztem, hogy szerinte mi a műbútor, mind azt vágta rá térdreszketve, hogy mi mást jelenthet, mint művészi szinten előállított bútort?
Ez is elgondolkodtatott, hogy mi erdélyiek miért beszélünk szemlesütve, pironkodva munkánkról? Hogy itt né...asztaloskodunk. Egy román is rám kérdett egyszer, miért szégyelled a munkádat? Helyt áll bármikor és bárhol....Ez van...
Na de tanulok én is, rájöttem mi a műasztalosság is. Igaz erről cégért nem láttam, de talán a mai modern asztalosságra ez a kifejezés helyesebb. megtanultam leszokni a csapozásról. Ha egy mód van rá csavarozok. Addig addig agyalok, amíg agyon csavarozhatok mindent, hogy gyorsabb legyen, mégis asztalosúl nézzen ki.
A modern műkorszaknak azt hiszem ez a megfelelő. Mert hiába csapol az ember, nem értékelik, a szín, a dizájn a döntő, nem a minőség.
Fűtőtest maszkokat kellett készítsek egy vendéglőbe. De gyorsan s olcsón. Szerencsére mindig vannak ilyesmikre hulladékaim, az anyag gyakorlatilag tűzifából jött ki. Kicsit agyaltam a szerkezeten, de végül megkaptam a legegyszerűbb s legoptimálisabb megoldást. 
Mikor ilyen munkákat láttam másoktól, el voltam ájulva, hogy ilyet csinálni. De az embert a szükség sok mindenre ráviszi. Ilyen szerkezeteket ezelőtt tíz évvel nem mertem volna csinálni, saját szakmai presztízsem miatt. De ma már simán kihozom ezeket. És elvégre igaza van mindenkinek. Én voltam a hülye. Mert akkoriban sem látta senki, hogy csap és nem szeg. Ha nézte is egy kettő a munkáimat, olyasmikbe kötöttek bele, mint manapság az írásaimba az az egy két olvasó. A munka asztalos mivoltára csak én rezonáltam.
Ma már természetes, hogy mindent csavarozunk. Csinálsz egy ládát, összecsavarozod, oszt kész. Ezt mondják az asztalosságra.
Azt mondta az egyik pár napja, az üzleti román műbútor nem fér be a konyhájába.Azt mondja ez az ember, hogy ha te olcsóbban s méretre megcsinálod, megcsináltatom veled. Banánagyam nem reagált rögtön, habár ezerszer szembesültem ezzel a hozzáállással, de igaz sosem feltételeztem ezt mindenkiről, nehezen jött elhinnem mit hallok már az ezredik magyartól, hogy rendes áron inkább romántól veszi, semmint magyartól.
Kedves konzumidióták, és álnemzetiek, igenis megérdemlitek, hogy niggerek zsebeljenek ki, mert hülyék, idióták és balfaszok vagytok.
Azt mondja a francia mittommilyen miniszter, hogy kimentek a franciák s gyújtogattak, meg eltorlaszoltak utakat, igaz nem allah akbaroztak, de volt ott csörömpölés s ilyesmi, szóval azt mondta ez a miniszter, hogy meglátja, elengedi egy részét a farmerek adósságainak, s rászólt a francia népre, hogy egyenek francia húst, mert jó. Nem tehettem mást, mint röhögni ezen mint egy viccen. A farmerek meg olyasmit kiabáltak, hogy ki a multikkal, le a bevásárlókkal. Normális, mit tud a bunkó nép, mint erőszakra hangolódni? Erre a miniszter is mit mondott? Hogy ad kegyelem kenyeret. Na kíváncsi vagyok mire jutnak. 
Mert itt is mindenféle köriratokban osztogatják hogy a külföldi nagy üzletláncok hogyan törtek be álnok módon egyébként aranyemberekkel tele s gazdag országunkba, a bankok titkos hozzájárulásával. S olvasom a cikket s ámulok a sok idióta hülyén, kik beveszik ezt mint összeesküvés tervet, s nincs hogy ne arra gondoljak, hogy elég egy bármilyen reális hír, azt csinálnak belőle, amit a nép látni akar. Mert mi a lófaszt tudott mást csinálni egy üzletlánc, mint fejleszteni s a hozzá való tőkét bankból kölcsönözni. Hisz ez a modern vállalkozási rendszer. A probléma nem az, hogy az üzletláncok miként törtek be, hanem az, hogy ki adott nekik építkezési engedélyt? Mikor bement a most pattogó plebs az első Metróba, a földön fetrengett az árubőségtől. Most ugyanez a plebs sír, hogy gyarmat. Persze aki akkor mondott valamit, mint magam személye, lehülyézték, vészmadárnak mondták. Hogy ezek elveszik piacunkat, munkánkat, életünket. Ehhez nem kellett nyugati keresztény kultúra rögtön rájönni.
Na de ezért nyeli a francia mittommilyen miniszter a galuskákat és hülyeségeket beszél, mert a politikai elit az aki ezeknek az üzletházaknak építési engedélyt adtak. nem mondhatják, hogy bocs, menjetek ki. És szerintem se megoldás ezt így csinálni. De ha te olyan fasza nemzet vagy, mint mondod, senki nem akadályozza meg, hogy francia húst vegyél. S a kör bezárul, a multi tönkremegy s elmegy magától. Igenám, de jön a pistamagyar, esetünkben zsülfrancia, hogy ugyanannyiért inkább a multitól. Na hát akkor vegyél vibrátort, hogy ne kelljen a szádban a kezed remegtesd.
Ez a kép pedig elmenne egy "no komment" képnek. Miként lehet sikeres gazdává válni, és miként gazdaságos a mezőgazdaság Erdélyben. A kép magától beszél.