Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Jézus ma


A felgyorsított életünk esélyt sem ad a krisztusi érzelmekre.
Újra kell fogalmazni Jézust, vagy szimplán csak kukába vele.
Elképzelem, amint ott ülnek a tűz körül és majszolják a halat. És a másvilágról filóznak. Túlságosan sietni nincs hova, a tegnapi éhezés ma is ugyanaz, és élve a popperi megállapítással, miszerint a dolgok nemigen mozdulnak a helyükről, az az éhezés holnap is ugyanaz, így nincs hova sietni, van idő megemészteni a krisztusi mondanivalók életbe léptetését.
De ma nincs idő semminek a megemésztésére. Az idő emészt minket. Az idő pénz. Amit ma nem fizetünk ki, azt holnap már kamattal kell kifizetni, az aznapival összeadva.
Kamatot számol minden és mindenki. És nincs menekvés.
Az autó vizsgáztató onnan ítélt, hogy milyen a kocsim. Az iskolai tanár is onnan itélt, hogy milyen a kocsim. Más szemmel nézett amikor harminc éves autóm volt, és más szemmel nézett, amikor húszéves autóm lett.
Ugyanaz a barna vastag trikóm helyettesíti a pulóvert már évek óta. Ez valamennyire takarja, hogy három elnyűtt trikóm van, mert a többi ami elnyűtt az a műhelyben végzi.
Nem adok magamra, mert így valamennyire békémen hagynak. Hagyom, hogy eszerint ítéljenek. Intellektusomra, érzelmemre úgysem kíváncsiak.
Dölyföt sem igen érdemes aggatnom magamra, mert irigyelnének. Követni akarnának. Egy alázatos embertől mit lehet tanulni? Semmit. Senki nem akar szegény lenni.
Persze ez is kamu, mert nem vagyok szegény. Nem én. De azt amit összekuporgattam gyarlóságomban, kevésnek minősül, hogy origó legyen.
Mit kezdjünk mi ma Jézussal?
Feláldozzuk a politika oltárán. Rámutatunk a politikusra és azt mondjuk: ott a Jézus!
Szomorú, hogy csak nézünk ki a fejünkből cinikusan és kárörvendve nézünk a szegényre, csodálattal a gazdagra, az se számít, hogy gazember, gerinctelen, fantáziaszegény, bunkó... de van pénze. Hogy lett a pénze? Nekem is kell! Így a megtévelyedett szerencsétlen flótás.
A vállalkozás anyja sem fér már a piacra, kiűzték a trógerek. De lehet, hogy közben meghalt. Lehet, hogy valamelyik pulton már maga Jézus is beállt valutával üzérkedni. Valószínű rájött, hogy csak sétával és hegyi beszédekkel nem éri meg a harmincat se. Dumával a keresztig sem ér el. Poklosok sem igen járkálnak az utcán. Vakon is ritkán látni embert. A mai csodatétel az lenne, ha mondjuk csecseket nagyobbítana ujjpattintásra. Így talán lennének Magdalénák. Mert egyébként jogára járnak rég. Az aszott gebeségek, száradt ajkú elkeseredett szinglik. A kövérek nem számítanak. Azok nem emberek. Azok dagadt, öntudatlan állatok, akik csak zabálnak.
Csodálom az emberi tűrőképességet. Képes addig futni, amíg összeesik. Önzetlenül képes belehalni a rohanásba.
És én is beálltam ebbe a maratonba. Hiába bánom. Futok, hogy futhassak.
Addig futok, amíg egyszer kifutok a textúrából.
És itt hagyom a dilemmákat, oldja meg más.