Magunk mögött hagyva az eget


Már rég vágytam ilyen égelhagyó fílinget kikeverni.
Rájöttem, hogy nem elvont világban élek, hanem kivont világban.
A Világ esszenciájából kivontam egy másik féle esszenciát és abban élek.
Ezért nem passzolnak a dolgaim az alapesszenciás világban élőkkel.
A hangok is engem sajnálnak, ezért szeretem hallani őket. Azok megértik kusza és kivonó létformámat, ha csupán egy akkordról is van szó.
Az akkordok olyanok mint a kulcson a fogak: csak egy ajtózárat képesek nyitni. Azért szól kevés emberhez egy egy akkord kombináció. Az én záramat egy dróttal is ki lehetne nyitni, de minek azt?
Nincs semmi új az ég alatt. Talán az ég fölött. Meglátjuk.