Fürjes dilemma

Az agrikultúrás törekvéseim a jövőben visszafogottabbak lesznek. Nincs erőm mindent egyedül elvégezni, hogy kert is, állat is, műhely is, gyermek is rendezve legyen.
A nyulakat, tyúkokat odaadtam Gábornak, hadd játszadozzon az önfenntartás gondolatával, a közel százas létszámú fürj minifarmomat meg leépítem arra a létszámra, amennyi tojásra van szükségem a családi használatunkra.
Oda jutottam, hogy már ingyen sem tudom adni senkinek a tojást, nemhogy pénzért, legtöbben úgy néznek a fürj tojásokra, mint valami kínai ehetetlen furcsaságra. Így nekem sokba jön eltartásuk, nem győzöm. Gábornak kéne néhány fürj vissza, meg még valaki mondta, hogy fiának ilyen sas fiókája van és ha mutyiban odaadom, elfogadná eledelül annak a bestelen sasfiókának. Jó lenne megszabadulni legalább a felétől, de ugyanakkor elgondolkodtam, hogy nem korrektebb lenne a fürjekkel szemben, ha hagynám őket elöregedni és nyugodtan elaludni itt nálam? Mert mit vétettek, hogy a reményeim nem váltak be? A fürjekkel nincs baj, sőt, azt kell, hogy mondjam, hálás madarak. A piaccal van baj, nem a fürjekkel. Viszont tulfelől anyagilag már nagyon leterhel.
Többféle tartási módot kísérleteztem ki a fürjekkel és merem állítani, hogy a ketreces tartási mód brutális, egészségtelen, a madaraknak kifejezetten rossz. Amíg az ember kis ketrecekben tartja a fürjeket, nem veszi ezt észre. Agitált állapotuk, vagy a legrosszabb esetben az apatikus állapotuk első látásra úgy tűnik, hogy ez van, ilyen a fürj. Nem. Mihelyt bekerülnek egy nagyobb térbe, száraz almos talajra, kedvükre futkározhatnak, repdeshetnek, a madarak megnyugszanak, viselkedésük teljesen megváltozik, mintha megkapták volna a helyüket.
Most nálam van két nagyobb ketrec, háromszor három méteres darabja, és két méter magasak. Mindkettőben van húsz-húsz fürj madár. Ezek ellátása napi tíz perc. Mert a ketrec közepére tettem egy hatalmas tyúketetőt és egy három literes itatót, melyek tökéletesen beváltak, két napos autonómiám van segítségükkel. A tojásokat meg úgy szedem össze, hogy bemegyek a ketrecbe és összeszedem. Megszokták a fürjek, hogy minden nap bemegyek közéjük. Egy egy fel szokott repülni, de nem mindig. Nem szeretik a hirtelen mozdulatokat. A szalma annyira jól felszívja a trutyit, hogy az alom jó ötcentis, mégis száraz. Szeretnek fészket kaparni az alomba és ott üldögélni. Egyébként egész nap kapirgálnak és egy fia légy sincs közelükben, mert azonnal elkapják a frakkját a madarak. Míg a kis ketrecek körül szabályosan légytenyészet van, mert a fürjek nem tudják elkapni a legyeket, a lárvájukat sem tudják kikaparni, hisz a sitt a rácson keresztül kipotyog és biza nem takarítom napjában, így a legyek vígan élik világukat és nem beszélve a bűzről. Van vagy nyolc ketrecem, ilyen kisebb méretűek, hiába van bennük négy-öt fürj, a számukra sterilnek tűnő lakhely teljesen egészségtelen és stresszes.
A rácsos ketrecek kidolgozói egyetlen szempontot vettek figyelembe, hogy a tojás szépen kiguruljon, ne kelljen érte bemenni, benyúlni, lehajolni. Hogy a tojás ne legyen szaros, mert ugye a piacnak vannak esztétikus követelményei is. Sajnos az engedélyeztetéseknek is ilyen kritériumai vannak, szerintem az almos tartásomat nem is engedélyeznék, mondván, hogy az a réteg szalmás sitt rengeteg bacilust tartalmaz, nem tudom, nem értek ehhez, de azt látom, hogy a fürjek sokkal jobban érzik magukat benne, száraz és nincsenek legyek, nincs az a specifikus bűz.
Több hónapja látom a különbséget a két tartásmód között és határozottan állítom, hogy a kis teres ketrecek egészségtelenek.
Ilyen meggondolásból talán túl adnék rajtuk, hogy ne szenvedjenek tovább a kis ketrecekben, viszont ha tovább adom őket, még kisebb ketrecekben többen lesznek. Mert most nem érek rá még egy nagy ketrecet csinálni.
A fürj technológiában végül is eljutottam egy olyan szintre, hogy tudom csinálni, ki tudnám tenyésztetni helyben a több ezer madarat, helyem is lenne legalább három ezer madárnak ilyen almos rendszerben, csak a piacot nem tudom megtalálni, az az érzésem, hogy a fürj tojásra valós piac nincs.
Most nem akarom eldicsekedni, de fél éve csak fürj tojást eszünk és mindenbe csak fürj tojást teszünk. Egy tévés műsorban láttam, hogy a fürj tojás nemcsak azért jó, mert kevés a zsír tartalma, hanem a vérből is pucolja a zsírt. Mert kezd összeállni bennem egy kép, hogy soha semmilyen módszerrel nem tudtam fogyni, viszont egy fél éve érzem, hogy fogyok. Először felengedett a feszültség bennem, amit a zsír mint az íj szétfeszített. És érzem hónapról hónapra, hogy „ürülök”. A folyamat lassú, de érzem, hogy ez a feszültség egyre lazul. Könnyebben mozgok, hajolok. Lehet más ez, de nekem új. És semmi sem változott az étkezésemben, mint a tojás. Na de erről majd még írok egy fél év múlva, ha valóban lesz konkrét eredménye, és nem csak valami ál dolog.
De ha igazam lesz, szerintem sok embernek megoldás lesz a fürj tojás.
Na hát egyelőre így a fürjekről.