Játsszuk el újra

Most már lassan rá vagyok kényszerülve a szemlélet váltásra. Eddig csak filóztam, hogy jó lenne egy kicsit drágábban dógozni, maradjak is valamivel, ne csak a benzin s áram s ilyenek. De lassan eltűnik az a kategória munka és piaci szegmens, mely ezt a benzin s áram költséget kihozta. Kérik az árajánlatot, s eltűnnek, elhallgatnak. Nyolcból egy munka ha befut. Az is a legszarabb.
Éppen elgondolkodtam, hogy feleségecském azt bevállalta, hogy eltart, de bónuszba a műhely eltartásról nem volt szó. Tehát meg kell jól gondoljam miért teszem be a műhelykulcsot a zárba kinyitás végett.
Elkezdtünk mi ezzel az Ildikóval egy közös projektet, hogy régi bútorokat dobjunk fel, alakítsuk át, tegyünk hozzá egyéb meglátást és lépjünk be a dizájn bizniszbe. Mert amint Ildikó mondta (nem én) ő megálmodja és én megalkotom. Ezt még a tavasszal mondta, de közben odaállt mellém csiszolni, vágni, festéket leégetni, hogy meg is akarja tanulni az alap dolgokat.
Be kellett lássam, hogy minden liberalizmusom ellenére eléggé fenntartásosan fogadtam Ildikó konkrét dolgozás vágyát. Mert egy véznácska nő, tele színekkel a feje, olyan route 66 nézéssel. Na gondoltam, szánalmas lesz neki szembesülni a tényekkel, hogy meglátása van, de a kézi asztalosság az más. A kellemesen csalódás sorozata jött rám aztán, amikor látom egyre másra úgy kezeli a kézi szerszámokat, mintha született asztalos lenne. Hogy sok férfi ember megirigyelhetné azt a kéztartást. Arról nem is beszélve, hogy megállás nélkül csinál mindent, nem kell noszogatni, rászólni. Legfeljebb azért szóltam rá, hogy nem kergeti a tatár. De hogy ő szereti.

In this days”, ahogy olvastam valahol és ez a kifejezés bennem maradt, Ildikó olyan mint egy kicsike szoftver a nagy hardverben. Mert a Dinó kihalóban van, nincs elég fű. De arra nem gondolt a Dinó, hogy táplálkozási szokás megváltoztatásával eltolható a kihalás. Jó, mondjuk eléggé sarkított hasonlat, de végül is ilyen sarkított az én műhely kérdésem is.

Furcsa az én hozzáállásom is, mert eddig mindig én húztam magam után mindenkit. Most mint egy vakvágányra húzatott öreg gőzmozdony puffogok semmi jót nem sejtve. Mondtam Ildikónak, őszintén, ebben az átalakítós projekt gazdaságosságában nem hiszek, kétlem, hogy lenne erre piac, de hiszek benne, meglátásában, mert valamiben hinnem kell, és csináljuk amit ő mond. Habár nem lennék meglepve ha mégis lenne rá piac, mert valamikor szentül meg voltam győződve, hogy a mobil telefon hülyeség, senki nem fogja venni. Ennyit az én biznisz érzékemről.

Hiába, én a munkás vagyok. Szorgalmam vitt valamire, nem a nagy eszem. Addig csináltam, jól-rosszul, amíg valami csak lett. Sokat dolgoztam. Akinek nincs esze és tehetsége, az sokat dolgozik. Ennyi.

A zenében is talán a szorgalommal mennék valamire, de szerteágazó tevékenység skálám miatt elmaradnak a gyakorlatozások. Igaz, hogy a stúdió projektre szánt időm egy kicsit indokolatlanul sok, de úgy vagyok a munkával, hogy amíg be nem fejezek egy fejezetet, mind oda jár az eszem. Igaz több fegyelmet kéne bevigyek életembe, és minimum a napi öt perc gyakorlást be kéne tartsam.
Lassan kialakul a mix&keys szoba lezárása. Mint mondottam, a dob bunker mellé kell a keverő és billentyűs szoba. A dob bunkerbe nem férek mindkettővel. De már azt is kiagyaltam, hogy hogy a dob bunkerből is kezelhetem a számítógépet egy másod billentyűzettel és plusz képernyővel. Fontos a felvételeknél.
Ha lezárom a mix szobát, hőszigetelést, falakat beburkolom, egy darabig megnyugszom. Majd az akusztika alakítást időben fogom csinálni, de az már nem lesz ilyen hej rukkos, mint maga a szoba kialakítása.
Azért is kell, nekem ez a szoba, mert jön a hideg, kell egy fűthető kisebb szobácska, ahol majd tovább művelem elektronikai bütyköléseimet. A Thomas orgona, a csöves gitárerősítő és a házi monitor hangfalak.
A házilag készített monitor hangfalak minden szaki szerint egy totál failed hozzáállás. Meg kell venni a drága monitort. Minél drágább, annál jobb. Akár kétezer juróra is felrúg egy jó monitor, állítja egy stúdiós ismerősöm, ő olyat használ. Sajnos nincs lehetőségem élőben meghallgatni egy ilyen monitorozást, de megfogadtam, hogy addig nem veszek, amíg nem hallom a saját füleimmel. Mert az olcsó kategória aszondják nem jó, a drága az igazi.
Hogy lineárisan közvetítik a frekvenciákat, nem a fülnek tetszetően, mint a házi hifik. Ok, ezt értem. De amikor olvasom a hyperszuper stúdió monitorok leírását, ott olvasom, hogy kacifántos szűrőkkel van tele meg egyéb facilitásokkal, s akkor kérdem én, hol itt a linearitás? Na de mindegy. Nem értek hozzá, ezt belátom. De nem adok ki több száz eurót valamire amiről nem tudom mi. Ha majd meggyőződöm róla, akkor viszem a vasat a Dákba hogy monitorra gyűjtsek. De addig csinálok még egy szett ládát.
Vettem egy napszámosbér erejével egy pár régi Pioneer hifi hangfalat, ilyen vintázs az is, nekem tetszik a hangja, mert nem hifire van gyúrva, azaz nem döng, nem sziszeg feleslegesen, hanem ugyancsak lineárisnak hallom, csak a ládája van ramatyra verve. Meg az egyik mély hangszóró nem szólt, leszakadt a tekercstől kivezető szála, elég nehezen forrasztottam össze, le kellett operáljam azt a kis védő kobakot a tölcsér aljáról. De megreperálva ugyanúgy szól mint a másik. Persze egy szaki már ettől is köhögne, hogy biztos fertőzött már, irány a kukába vele. De nem. Mert ha stúdió monitornak nem fog beválni, jó lesz a műhelybe nekem zenét hallgatni. Nálam semmi se vész el, csak átalakul.

Tulajdonképpen a mixes szoba is mind újrahasznosított anyagokból van összerakva, amiket a pénzes asztalosság nem tűr el, például régi bútorok oldalaiból, iskola padok asztal lapjaiból, csomagoló polisztirének, plafon szigetelésnek régi, használhatatlan matracok, megmaradt huzalok, foglalatok, üveg, ajtó, zár, göcsös fa, használt deszka újra legyalulva, ömlesztett facsavarok, bontott gipszkarton és mindezt egy lepukkant csarnokban... Ne hazudjak, vettem három kapcsolós dugaszt és egy kapcsolót újan, mert az nem volt nekem.
De a továbbiakban a helyiség akusztikai kezelését kizárólag megmaradt, hulladék, illetve újrahasznosított anyagokból lesz kialakítva.
Hát így...vasárnap hajnaliban, mert aztán megyek dolgozni egyet...

Mint a zenebanda: játsszuk el újra...