Az elkeskenyedő út


Évek óta piszkál egy helyzetből kiinduló rendellenesség. Egy adott ponton találkozik egy két sávos és egy egy sávos út, majd ez a három egy útra keskenyedik. A háromból a középső folytatódik tovább. Ezt tudván, mint minden rendszerető ember, már jó előre beállok a középső sávba, hogy a tölcsér végén ne torlódjak. Szép, hosszú sor kígyózik, néha kilométeren fölül is, ha felpörög a forgalom. A helyzet anomáliája, hogy noha a középső sávnak van egyértelműen elsőbbsége, mégis az akad el, míg a két oldalra felgyűlt autók gyorsabban beslisszolnak a keskeny útba. Megfigyeltem, hogy mi történik.
Azok, akik régi motorosok, illetve ismerik a szitut, nem zárkóznak a középső sávra, hanem unzsenir sietnek a tölcsér felé. Mindkét oldalról jövők száguldanak a keskenyedés felé, míg mi a közepesek cövekelünk a kuplungot és féket nyomkodva, hogy félméterenként araszoljunk, nem mellesleg hegynek felfele. Akinek nehezen megy egyesbe a kapcsolás, mint nekem, az bekapta. A fő oszlop a tölcsér előtt nagy keresztényi előzékenységgel innen is, onnan is be enged egy egy autót, mondván szegények nem tehetnek róla. Nem azért engedi be őket, mert létezik a cipzár törvény, vagy létezik egy íratlan cipzár törvény, mint más, kulturáltabb országban. Nem, ez egy sima keresztényi gyakorlat.
A rendszer kijátszók, akik ismerik ezt a lelkes folyamatot, már jó előre a szélső sávokat válasszák. Ez még rendjén is lenne talán, ha a cipzár elmélet működne. Mert akkor elvileg a tölcsér felé egyformán tolul az infó, és a szűkülésnél egyik innen, egyik onnan, egyik középről, relatíve egyensúlyozottan működne a dolog, és aki befut ebbe a szituba, nyugodt lélekkel választ sávot, mert biztos abban, hogy korrekt végkimenetele lesz a dolognak.
De nem. A rendszer kijátszók pontosan erre az anomáliára utaznak.
Ehhez aztán hozzájönnek a felébredt balfaszok, akik rájönnek, hogy a sávjuk beolvad középre, de az már zsúfolt, s akkor elkezd bekérezkedni pár száz méterrel a találkozás előtt.
De nem úgy, hogy jelez rendesen és várja a kegyelmes villogást, hanem farol. És csak látod, hogy elkezd kiszorítani a saját sávodból. Hihetetlen. Nem elég, hogy balfasz, de erőszakos is. Ha éppen kamionos a csávó, egyszerűen esélyed sincs nem beengedni, rád mászik. Hiába ott elől mindenki bemegy mondhatni elsőbbségileg, sokan már előre idegelnek és sirülnek agresszíven középre.
Tehát megyek a nekem legálisnak kiszabott, elsőbbséget élvező utamon, erre pont az én utam van megnehezítve.
Józan eszű ember ebből azt a tanulságot vonja le, hogy ne válaszd az egyenes utat, mert veszítesz. A rendszer, noha papíron az egyenes utat tartja helyesnek, a valóságban az aki betartja a törvényt, az a mindenkori buta majom.

Egy másik ilyen törvényes rendellenesség szerintem, a támogatások.
Igen, értem én az alap elgondolást, hogy az európai agroipar kiegyensúlyozására vezették be a támogatás rendszerét. Csak itt megint a buta majmok maradnak tátott szájjal az út közepén.
Jó, nekem más a meglátásom az európai agrár támogatásokkal, szerintem ez egy kenőpénz, amivel kifizeti egy részét a piaci ellehetetlenedés okozta károknak, ez amolyan morális elégtételnek tűnik, mert valójában, például Románia gazdasága többet veszít azzal, hogy nem a saját tejét issza, hanem valami más, ismeretlen eredetű, úgymond piackonformált tejet iszik. A támogatásokkal pontosan a trógereket ösztönzi a vállalkozásra, nem a civil magán szektort.
A két tehenes házi gazda, ha valós áron tudná értékesíteni tejét, látna valamit abból a bejövetelből. Az az úgymond támogatás őt nem fűti. A lengyel tej a román feldolgozónak olcsóbban jön, viszont a nemzet gazdaságnak a lengyel tej drágább lesz. A nép mégsem jut olcsóbban a tejhez. Az üzletben a hígított tej 4 lej. Én meg veszem a paraszttól a két liter tejet és a kiló tehéntúrót 15 lejért, és azt hiszi megnyerte a jackpotot.
Az üzletben legfeljebb a silány tehéntúrót veszed meg 15 lejért, a két liter házi tej nélkül.
A házi vállalkozónak nem a támogatás lenne az ösztönző, hanem a forgalmazás megkönnyítése. Ehhez lenne mit szóljon az állami szerkezet, ha volna szándéka, de nincs.
S akkor vannak ezek a furcsaságok, hogy jön egy tróger, dolgoztat két embert ötven tehén mellett, (majd egy fél falu állománya), éhbérért tartja őket, annyit csak elad abból a tejből, hogy azt fenntartsa, viszont neki mint vállalkozó nem a tej a biznisz, hanem a támogatás. Itt nem egy gazdaság alapú koncepció van életben, hanem egy konjunktúra kihasználásából származó haszon. Az igazi gazdaság alapú az lenne, ha ez az ötven tehén magán kezekben lenne, és nem a falu két alkoholistája látna belőle két silány fizetést, hanem a magán gazdáknál maradna a haszon.
Így tegyük mérlegre a dolgokat, ne úgy, hogy kinek a teje olcsóbb.
Lehet ezt részletezni, boncolni, én azt látom, hogy a házi mini gazdaságok hanyatlanak, felmondanak, míg a trógerek fejlődnek, pontosan a támogatásos rendszer miatt. És ettől nem lesz sem jobb, sem több a tej, és nem jön sem több pénz a nemzetgazdaságba, sőt még több kimegy, mert aki eddig megélt volna a házi gazdaságból, most kénytelen elmenni a kábelgyárba éhbérért, egy csatorna, mely nem hoz pénzt a nemzetgazdaságba, hanem kivisz ennél sokkal nagyobb értéket. És mi csak szegényedünk, szegényedünk.

És ha úgy vesszük, akkor kéne támogatás az asztalosoknak is. Az is hátrányos helyzetű ágazat. És még ki tudja kiknek kéne támogatás. Noha van támogatás, nagyon fifikásan, de van, ugyancsak a trógereknek. Mert legújabban úgynevezett történelmi épületekre olyan milliós támogatásokat kapnak, hogy csak na. Innen aztán jönnek a felfújt restaurálási számlák, ha az ember belelát ezekbe a dolgokba, és van egy csepp jóérzés benne, rögtön elkapja a rosszul lét és hányinger. Ilyenkor rájön az ember, hogy mennyire majomnak van véve a kisember. Mert itt sem az érdem, a hozzáértés nyeri el a pályázatot, még az sem, aki bizonyos százalékot visszaperkál, hanem ezt egy nagyon alaposan kikövezett korrupciós láncolat rendezi, kezdve az egyházakon keresztül, a politikával karöltve, a társadalom úgymond „jóvilág” krémjén átszűrve.
Az egésznek van egy ilyen koordonált imázsa, hogy a támogatás rendszerek egyensúlyozzák a hiányos, hátrányos részeket, de valójában ez nem így van. A trógereknek biztosítják a biztos bejövetelt. Mert legyünk őszinték, ha nem lenne támogatás, akkor a trógernek lapátolni kéne a szart. A szart meg a kisember tudja csak lapátolni. Ha a házi tejnek megvolna a piaca, a gazda kevésbé kívánkozna Angliába mosogatni, és a trógereknek más patkánylyukat kéne keresniük.

Visszaolvasom az ezelőtti 14 éves írásaimat, amikor szó volt, hogy belépjünk az Unióba, akkoriban még nem blogoltam, csak úgy a fióknak írogattam, de már akkor előre vetítettem ezeket az állapotokat. Akkor azt mondták nekem, hogy sötéten látó vagyok. Hát nem voltam eléggé sötéten látó.
Akkor sem, ma sem az európai ember értékeit kérdőjeleztem meg. Levettem a kalapomat, amikor rendezett udvart láttam Olaszban, Ausztriában, amikor beleláttam Miguel 300 éves szállodás családi vállalkozásába Andorrában (pedig Andorra független királyság, nincs az Unióban, viszont előnyös szerződése van vele), amikor kétkezi munkából felépített asztalos műhelyt láttam Magyarországon, kiegyensúlyozott, a magán vállalkozásba vetett reményű embereket láttam, úgy éreztem jó ez az európai unió. Láttam benne fantáziát, hogy a kisember fel tudna emelkedni, becsületes, békés úton.
De a nagy tőkés piacnyomulást és az amivel jár a támogatásos rendszer, azt nem tudtam az európai ember érték listájára írni. Azok a mindenkori hazátlan trógerek világa volt, kik bár felvesznek egy egy kokárdát, gyakorlatilag a nemzetek és az európai emberi értékek brutális gyilkosai.
Mára meg azt látom, hogy ezek a trógerek lenemzetiesedtek, mind ott vannak a fő helyeken, és csupán segélyekből élnek, semmi alternatívát nem alkottak, de még eszük ágában sem volt és nem is lesz.
Úgyhogy az ezelőtt 14 évvel előrevetített sötét világképem a jövőre nézve még sötétebb lesz. Mert most már nemcsak a piac van szétfosztva, hanem a morális, a nemzeti és a keresztény értékek is.
És sajnos azt tapasztalom, hogy azon kezdeményezések is, melyek úgymond vissza akarnak állítani holmi emlékből felidézett morális, nemzeti és keresztény értékeket, azok is mind a Tano Carridi -féle maffia nyúlványok (ha valaki látta a Polip filmsorozatot, ott volt Tano Carridinek az utolsó menedéke, azt ajánlotta a Kupolának, hogy hozzanak létre korrupció ellenes egységeket, fizessék meg a fiatal, becsületes tehetségeket, hogy aztán zsarolni és irányítani tudhassák őket... és lőn).
Itt is mindenféle nemzetes gittegylet már kezdi a támogatásokkal és végzi a támogatásokkal. Tehát miről is beszélünk?

UI. Most hogy nem facebookozok, rengeteg intellektuális időm szabadult fel.
A facebook az a modern narkó. Egy olyan függőség, mely még nem is emel semmiféle egekbe.
Nekem van mire felcserélni a facebookot. De a mai generációnak van e mire felcserélni?