Mackó konferencia

Kétezer tájékán még nem jöttek rá, hogy mindenért konferenciát lehet csinálni. Például a fordítva kötők nyakkendő konferenciája. Nem, ez a műfaj akkoriban kezdett honos lenni. Így történt, hogy mint Forest Gump, jelen lehettem ilyen illusztris jelenlévők társaságában, mint: Mackó kutya, Lili kutya, Cece (Ciciliku) macska, Bözsi kéregető és Ángyéluc harangozó ama híres Bod Péter Ákos konferencián Magyarigenben. Fontos szerepet töltöttem be ezen a konferencián, hol több száz nagy kaliberű meghívott ékeskedett politikából, történelemből, magyarságból, lábbal tapostam az orgona fujtatóját, mely szeleknek aztán a kedves feleségem a doboz túloldalán száz éve el nem hangzó trillás értelmezéseket adott.
Míg a a boltív egyik hajlatában István a mi urunkat dicsőítették, a boltív másik hajlatában sűrűn emlegettek valami Pistát, hogy de uraim...ki ez a mindenféle Pista? A cinteremben, melynek semmi köze a cinhez, viszont a fű frissen volt kaszálva, körbeállva cigerettáztak az urak, én ugyan vártam a jelet, hogy a tortellinit mikor lehet odatenni főni, evégből a körnek egy cikkejében álltam, enyhén hátrafele, ahogy illik, nem messze tőlem a Mackó kutyával, ki nevére minden bizonnyal rászolgált, mert akkora volt mint egy mackó, s közösen hallgattuk és bólogattunk a nagy történelmi disszertáción, ahogy illett. Arra emlékszem, egy öreg bácsi fontosan rázta az ujjait, mondott valamit a székelyekről, de az a mondat még ma is a fülemben cseng, hogy „kik ezek a románok...menjenek ki...”. Azért emlékszem erre tisztán, mert mihelyt az öreg bácsi ezt kimondta, a Mackó kutya is helyben hagyta, azt mondta, hogy: „uúúuúúuúúúúú”. Az „u” betűt ritmikusan egy egy oktávval le-fel énekelte, ez volt neki a dolgok helyben hagyása, és az igenlés tónusa kifejezte a véleménye fontosságát. Végig értelmesen hallgatott, de mikor meghallotta, hogy „menjenek ki...” nagyon helyeselte a dolgot. Valószínű a kimenniből azt értette, hogy kint a kapun túl a bőrös van, aki péntekenként beveszi a vágott állatok bőrét és mindig levág belőlük az ég kutyáinak is.
Minden esetre Mackó hozzászólása a fontos emberek összeráncolt homlokait egyszerre kisimította és a hahotázás után fokozottabb vággyal szívtak bele cigerettájukba egy kis friss levegőt.
Lili kutyánk, mint a konferencia fő attrakciója, a hírneves emberek feleségeik kegyeit lopkodta, innen egy simi, onnan egy simi, az egész konferencia neki egy véget nem érő simi volt. Cece a Ciciliku volt elégedetlen a helyzettel és ezt úgy találta helyesnek, hogy egy Bod Péter Ákossal névrokon valami híres embernek a konferálásába beleszóljon, amikor éppen arról beszélt, hogy Magyarországon miért nincs ez meg az, felment ez a Ciciliku a templom karzatába és teljes erejéből protestált: „miáuuuuú”! Mondanom sem kell, hogy az összeráncolt homlokok megint kisimultak. Lám néha egy egy rövidebb de határozottabb vélemény nyilvánítás sok történelmi félreértést letisztáz.
Visszatérve Mackóra, életében még Kányádi Sándorhoz is volt szerencséje, ki elmondta nekem is, miért kell megőriznünk magyarságunkat. Uúuúuúuú...helyeseltem én is, használva Mackó idézetét. De attól ez a Mackó nagyon megtalálta a hangot más nemzetiségű emberekkel is, nem tett különbséget köztük, ezért nagyon szerette a falú, hiába volt hatalmas, nyámnyila természete miatt nem bántották. Mindenki szerette. Még a mi Lilink is elfogadta, pedig kutya legyen a mancsain az a kutya, akivel a mi Lilink szóba állt. De hát érthető, hisz a bőrözésre ez a Mackó tanította meg a mi Lilinket. És a Cece kedvéért mindkét kutya hűségesen segédkezett az egérfogásban, persze egy segítség, mely végül mindig kudarcot vallt, mert igaz az a mondás, elvész a gyerek a sok bába közt.
Annyi év után, bennem ezek maradtak meg, azért nevezem azt a konferenciát Mackó konferenciának, mert noha sok tanult ember megfordult ott akkor, értelmesebb viselkedést és hozzászólást azóta sem hallottam ember szájából, mint akkor állattársaim szájából.
Mindig is szeretettel fogok rájuk emlékezni.