A szeretet




Nem igazán értem, miért mentem pótérettségire, mert életemben sehova nem kellett az érettségi diplomám, de valószínű a fizimiskámról lerí, hogy nem vagyok érett, és talán sosem fogok beérni, ezért nem kérték sehol. Talán egyedüli érdeme az én pótérettségimnek, hogy most a kérésed kapcsán ez eszembe jutott. Mert életemben először kaptam tízest magyarból. Én, pótérettségin, magyarból, tízest. És nem másoltam, mert nem volt honnan, kiről. Kihúztam a cetlit és az volt benne, hogy elemezzem Petőfi „szabadság és szerelem” című nem tudom mijét? Egy darabon bámultam a papírt, minden amit Petőfitől hallottam, hogy anyám tyúkja. Apám szegény szokott dorgálni, hogy nincs száz szavam a magyar nyelvből. Tudtam, éreztem ezt a szégyent magamon, ma is hordozom, mint fogyatékosságot. Nem neveltetési fogyatékosság ez rajtam, hanem egyszerűen csak az foglalkoztat, ami érdekel. Ezért is ilyen ágas-bogas az én világnézetem.
Csak néztem a papírt és nem tudtam mitévő legyek. Ki kellett várnom a kötelező egy órát a háromból. Ez volt az érettségi dolgozat regulája. Unalmamban, gondoltam egyet és leírtam azt, amit én látok és érzek a szabadságról, szerelemről. Hatalmas meglepetés volt számomra, amikor a dolgozatjavító komisszióbol előhívatott egy magyar tanárnő és elkezdett áradozni, hogy sok érettségi dolgozatot javított, de ahogy én látom Petőfit, az egyenesen nagyszerű. Talán azért nem tudtam rávenni magam Petőfi olvasására, mert attól féltem, ha az én meglátásom a Petőfié, akkor egy nagyon hülye valaki lehet. Persze akkor fiatalon még szépnek láttam mindent. De lehet, hogy ma sem változtam. Ezen nem volt időm gondolkodni.
Most sem tudok másképpen cselekedni, minthogy leírjam az én szeretet világomat. Mert nincsenek képleteim. Nincsenek kigondolt megfogalmazásaim. Ha úgy tetszik, olyan vagyok, mint a nyolc éves tehénpásztor lányka, akinek gőze sincs milyen világban él, csak él, amint a környezete is él.
Fogalmam sincs, mit fogok írni a következő sorokban.
Eszembe jutott az a kislány, a Gabici, aki jött hozzám és teljesen bízva abban, hogy én megoldom a gondját, előadta, hogy az anyukájának ágy, asztal és szekrény kéne. Az anyukája elhagyta őt. Előkerült valahonnan, kapott egy istálóvégi kisszobát, és nincs semmije. Mondta az anyukájának, hogy szerez neki. Az anyukája nem hitte el. Mit intézhet egy tízéves kislányka? Pofára esett, amikor a rozzant Dácsiámmal felpakolva megjelentünk nála. A nyakamba ugrik Gabici és örömmel kiáltja, ugye milyen szép az én anyukám? Magamban gondoltam, hogy a napra lehet nézni, de rá nem. De a Gabici szeretetére megnedvesedtek a szemeim. Pár hónap után az anyuka újra a nyakába vette a világot. Gabici megnőtt, forró vérmérséklete több fiúnak az ölébe kergette, 14 évesen gyermeket szült. Mikor láttam a pulyával a karjaiban, szemeiben egy felnőtt lányt láttam, aki lassan mint a kígyó a bőrét, levedli a szeretetét. A csillogás elkezdett kialudni a szemeiből. A társadalom, amiben felnőtt, újra megbélyegezte. A közösség képtelen volt annak a gyermeki szeretetnek a viszonzására. Mert az érett ember az, aki nem sír, ha szálka megy a kezébe és nem folyik el mindenféle szentimentális dologtól.
Szeretet az, amikor elnézed, ahogy szülőd betegen szenved, és azt kívánod, hogy ne szenvedjen. Inkább halljon meg. Szeretem az állatokat, de nem szeretem, ha az egerek teleszarják a lakásomat, belekontárkodnak mindenbe. Szeretem az ellenségemet, de jobban szeretem a családomat. A családom boldogsága az én boldogságom is. Az, hogy mit akarok én, az másodlagos. Mert jobban szeretek bárki mást, mint magamat. Így szeretem magamat, hogy mást jobban szeressek.
Ha idegeneket megszerettem és segítettem rajtuk, legtöbbször pórul jártam. Mindig meg is ígérem magamnak, hogy soha többet. De ahány ember, annyi eset. Nincs kettő egyforma. Viszont Isten szeretete igazságos. A veszteségeimet mindig visszafizette kamatostól. Az én gyarló szeretetem ezerszer is megbocsát. Mekkora lehet akkor Isten szeretete? Viszont a fene megette, ha valaki egy újjal is a családomhoz nyúlna. Hét ördög nem tudna velem mit kezdeni. Akkor látnál te szenvedélyes szeretetet. Édes, kegyetlen bosszút. Precízen kigondolt terrorizmust és tragédiát. Ahogy szokták mondani: az Isten őrizzen meg attól…mert én nem.
Szeretet az, amikor bútort csinálok, megmunkálom a fát. Szeretet az is, amikor egy idióta klienstől elsajnálom a jó anyagot. Szeretet az, amikor valaki kedvesnek elkészítek egy drágább bútort, mint amit ki tudna fizetni. Szeretet a szegények iránt, amikor gazdagot nem szolgálok ki.
Szeretet le, meg fel, minden nap másként szeretek, ezért nem tudtam egy képletet kitalálni. Egy valami, ami belülről jön, vagy sem.
A kihűlt szeretetre, szerelemre, nincs mit mondanom. Apám szokta mondani, újramelegítve csak a töltött káposzta jó.
Életemben sok lányba, nőbe voltam szerelmes. De ha nem éreztem a viszonzást, hamar kigyógyultam. Azt hiszem fontos a viszont szeretés. Mert ha nincs, a te lángodat nincs ami éltesse. Egy átlag keresztény is tud elszenvedni dolgokat, de a szeretethez szenvedély kell.
A szeretet nem jelent birtoklást. Szerethetek. Egyszerűen szerethetek valakit. Nem is muszáj elmondanom neki. Kinek mi köze hozzá? Nem kavarom a szart, ha kell, ha nem. Szeretem és kész.
Ha jól meggondolom, ezekre a dolgokra Jézus nagyon találóan megadta a választ: szeresd Istent és felebarátodat, mint te magadat. Azaz, amit magadnak kívánsz, másnak is kívánd. Ha recept, akkor ez az. Akármennyire elcsépelt.