Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Még csak egy nap, egy óra, egy perc...


Rejtő Jenő Csontbrigádjában van egy ilyen, hogy még egy napot, még egy órát, még egy percet kibírni. Ezzel a sokatmondó hangulattal nézek ki a fürdőablakon minden reggel, ködös tekintetemet, filozofikus bekezdéseimet öblítve a zöld mezővel, amit addig addig nézek, mint mondottam, mintha a nagy semmibe néznék, amíg aztán a pixelek nem furakodnak át úgy a ködön, hogy azok kezdenek kitisztulni: az ott kukoricás, az ott lucernás, az ott meg búzás. A sűrű bozontos fűzfám meg teljesen elvágta a fényt a hetven négyzetméteres nappalim europlakát méretű ablaka elől, amit azért hagytam nagyra, hogy ha társaság jön, legyen végre hely, és a nagy ablakon jó sok észak-keleti fény jöjjön be. Ha az én fengshujomra kíváncsi valaki, nekem jobban tetszik az észak-keleti irány, felülírja a vízerek, a frekvenciás és egyéb meridiánokat. Egyrészt azért mert a jóisten így adta nekünk ezt a csarnokot, hogy a semmibe néző oldala észak-keleti legyen, másrészt jobb a semmit nézni, mint az emberi törekvés hiábavalóságát. A fűzfa, amit Péterbácsi ültetett, a Mórlakai patak partjáról hozott három ágacskát, és külön preferenciája volt, hogy hagyjon nekem emléket, ő ültesse el saját kezűleg. A szerzői jog engem illene, nekem volt az ötletem, de Péter bácsi magáénak tekintette a feladatot, irántam való tiszteletből és szeretetből ő vállalta magára az esemény fizikális végrehajtását. Én hálás vagyok érte, hogy elültette azt a három pálcát, most legalább tíz méter magas a fűzfa és valóban mindig eszembe juttatja Péter bácsit. Most ez a fűzfa úgy betakarta a hetven négyzetméteres nappalim europlakát méretű ablakomat, hogy a mezőt csak a fürdő ablakon keresztül láthatom.
A nappalimat nem sok vendég élvezte. Ha úgy vesszük, a befektetett összeg és annak kamatai nem arányosak a bejött vendégek számával. Mondhatni hiába csináltuk ilyen nagyra.
A fecskék alacsonyan röpködő útvonalán egy tarka macska őrködik. Fél füllel a repkedő fecskékre vár, melyek most hirtelen máshol találtak maguknak alacsonyan röpködéshez pályát, a többi fél füleivel a földet lesi, hátha valami egérféle elő talál bújni. Közben azon morfondírozhat a macska, hogy fene essen a tarkaságába, most ezekkel a fehér foltokkal olyan mint egy világító torony a csendes óceán előtt. Minden fecske messze elkerüli és az egerek sem gyurakodnak. Megunja a leskelődést és unottan besétál az autó alá. Gondolhatja, ha lesben áll, nem látják se a fecskék, se az egerek, talán nekibátorodnak a nagyvilágnak.
Eszembe jut, amint a cukros pisi eltávolodik testemből, és a pixelek tisztulásával, hogy amaz lelkes látásos álmomban nem volt ellenségem. Én magamra ott is szerencsétlenként néztem, az álom szereplői, czirka 12-13 személy nem szerencsétlenként kezelt, olyan voltam nekik, mint egy közülük.
Ha az álom a tudatalatti vívódások kivetített halmaza lenne, akkor sok sok gonosz hüllőről kéne álmodjak, vicsorgó farkasokról és gúnyolódó emberekről, de inkább olyat álmodtam, amire még a valóságban sem igen gondolok. Üzenet lenne az álom? Szerintem nem. Szerintem egy állapot ez. Hogy nem vagyok egyedül. Azt hiszem egyedül vagyok, semmi nem bátorít az életben arra, hogy nem lennék egyedül, minden arra utal, arra ösztönöz, hogy de igen, nincs semmi más az életben mint a saját magányom, a világ, amit létrehoztam. Egy hetven négyzetméteres sosem látogatott nappali europlakát méretű ablakkal. Ha meg nem építem ezt a nappalit, attól még nem lenne telibb egy kisebb nappali. Az emberi lény társasságtalanságát nem az anyagi világ szülte meg, hanem az emberi lény önmagába fordulva alibiként teremtette meg az anyagot, mondván: elfoglalt vagyok, nem látod?
Én mindig ráértem. De rám senki. Unalmamban dolgoztam. Mert se pálinka, se drog, se egyéb nem volt arra érdemesebb, hogy búba keverjem magam velük. Megjátszódtam, hogy akkordok jelentik az időmet, szerszámok, könyvek, paradicsom karó, de mindez semmi, és ez kiderül, mihelyt álmomban jön egy lány és szeret.
A valóságban szánalmas az embernek vágyakozni. Várni. Remélni. Álomban kell azt is csinálni. Csendben. Titokban, távol mindenféle emberi konvenciótól.
Nem hiszem, hogy új megváltóra lenne szükségünk, csupán ki kell szabadítani Jézust a vallások rabságából. A vallások azok a plagizálók, akik mint saját találmányt, szerzeményt védték le maguknak Jézust, és a világi ökumenizmus meg legalizálta. Amikor Jézus eljött, kikergette a pénzváltókat a templomból. Azóta megfordult a világ, a pénzváltók túszul ejtették Jézust. Jézus ma is ugyanazt a szellemi és lelki forradalmat hordozza, mint mindig is hordozta. Jézus most hallgat mint Pilátus előtt hallgatott. Mert ami elmondható volt minden elmondatott... Nincs szükség több magyarázatra...
Azt hisszük, hogy a jézusi állapot az legenerálható, eltanulható. Egy kitöltetlen fehér csekk. Jutalom valami szentségre. Én nagyon nem így látom. Jézus él tőlünk független. Vágyódik utánunk, de annyira liberális, ha úgy tetszik, hogy nem kontárkodik. Kifordít a földből egy ismerős angyal szobrot, világos jeleket küld, amiket csak mi érthetünk, senki más. Meghitt jeleket küld, amit mi megtanultunk szégyellni, nem használni. Nem élünk a lélek rezgéseivel. A tudatot tudatosan tréningeztük, idomítottuk lényünket a gondolkodásra, eltompítottuk az érzést bennünk, mindenről listát kell készítenünk. Hogy minden reggel eszünkbe jusson, hogy mivégre vagyunk.
A hitet insztitúcionalizálta az ember, Isten nincs, így döntött. Az ember azt hazudja magának, hogy kemény, nem fél, nem érzékeny. Bemeséli magának, hogy ura magának, senkitől nem függ, boldogsága nem emberfüggő, dicsekszik. Helyette lobogtatja bankkártyáját, hogy az az ő szuverenitása és boldogsága. Megvehet rá bármit. Amit pénzzel nem vehet meg, az nem is kell neki. Így a tudatos ember.
A bankkártya oltalmában, van aki mégis átgondolja és elmegy vallást dagasztani. Legyen istene is, hátha mégis van? Ezek a legelvetemültebb sunyik és csalók.
Kell e nekem tisztán látni? Kell e nekem megfogni Jézus köntösét?
Mi dolgom e világban? Mily nevetséges, hogy azt hiszem feladatom van. Nincs semmilyen feladatom. Csak itt lennem a dolgom.
Most egy kicsit szomorú vagyok, még egy nap, még egy óra, még egy perc, mint a csontbrigádban Rejtő Jenőtől, szerencsére manapság nem élnek az emberek mint Mózes, meg ezek.
Lekapcsoltam a rádiókat. Egy DvDre fért a története hangilag, egy Cd-re autós anyagot írtam, hogy néha visszahallgassam azt a gondosan kiválogatott anyagot, amit szépen kikevertem. Barakk rádió mixként marad fent emléke.
Gépeimet letisztítom, anyagaimat lementem. Jó lenne rajzaimat, írásaimat rendezni, osztályozni.
Olvasom, hogy Puzsér Róbert ha lehetne, szeretne Jézus Krisztussal találkozni. Kívánom neki, hogy ez sikerüljön neki. Jó ember, megérdemli. Hiszem hogy fog találkozni Jézus Krisztussal.