Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Füstbement jövő

És lőn, hogy két ember beszélget vala az esti tűz mellett, az udvaron, a valamikori Bethlen Gábor szülőházának a romjai mellett. És nem maradt vala más eltüzelni való, mint egy vitrines könyves szekrény, melyet a szuvak s ezekhez hasonlók szitává rágtak már, s az idő sem kímélé, s mivel már minden ajtó s ablak rég elfogya a tüzelőbe, lőn, hogy ez a két ember feszegeték a szekrény oldalait, hogy felaprítván melegedjenek vele.
Lőn ez az eset a naptárak szerint kétezer negyvenhatban, mikorra amaz czigány kisebbség elszaporoda és hatalmat vevének az románokon és magyarokon, kik a valamikori Erdélyt lakták. Lőn, hogy először mint olcsó munkaerőt szerették a magyar főurak, aztán lett a nagy egyenlőség mint a kresztönység záloga, minekutána mindenki egyenlő jogon, munka nélkül is kaptak vala segélyeket, ami igen kedvezett a szaporulatnak s amaz őslakosok elkergetésének. Jöve ehhez azért még az európai parlament lebutulása, elvakulása és lőn, hogy a nemzeti gondolkodás elfajula vala és a velág összes semmirevalója s dologtalanja elkezdé a maga esze szerint alkalmazni a nemzeti érzületet, és lőn nagy összezavarodás, polgárok közti nem egyetértés és lőn, hogy a nemzet a sajátját nyíra vala, amíg öngyilkos vala minden magyar, s aztán minden román, maradt vala csak a czigány, kinek igen kedveztek vala ezek a sáskajárásos idők.
És vala nevük emez két embernek, kik éppen a vitrines könyves szekrényt feszegették vala, az egyiknek Joská, a másiknak meg Kölin. Ez a Kölin pedig rugás által feszegeté a szekrényt szerteszét, míg ez a Joská a felaprított fát a tűzre veté.
És lőn, hogy előkerül vala a szekrénynek egyik rejtett oldala, pontosabban a háta felől, ahol az egyik kötő deszka le vala fedve egy plakázzsal, és a plakázs alatt egy írás vala ceruzával. Joská betüzni probálá az írást és szóla pedig Kölinnak, hogy érdekes, mert mi értelme lenne egy rejtett írásnak a vitrines könyves szekrény hátán?
Mivel más komolyabb foglalkozás elé nem néztek a tűznél melegedő emberek, elkezdék találgatni, hogy mi vala ráírva arra a deszka darabra, melyet a plakázs takart el eddig?
Joská meg merne esküdni, hogy az egyik szót valahol látta már, valószínű fiatalabb korában látta már valahol, de hirtelen nem emlékszik hol. Arra sem, hogy mikor. És lőn, hogy Kölin is figyelmesen betűze a ceruzás írást, és elkezde ő is esküdni, hogy az egyik szót talán ismeri is. Arra mindketten rájöttek, hogy magyar vala az az írás.
Lőn pedig abban az időben, hogy nem vala már áram, mert mivel az országot ellepék a czigányok, senki nem fizetvén semmit, pár év alatt leálltak a generátorok és az őslakosság iszonyatos menekülésre valának kényszerítve szépszerivel. És lőn, hogy a papok s a politikusok igen példálozának a felebaráti szeretet jegyében, minekutána a fehér lakosság megundoroda a sötétségtől s büdösségtől elhagyák hitüket s lakhelyüket, melyet már amúgyis ellepének a többségiek, melyek minden évben megduplázák a számukat per négyzetméter.
És lőn, hogy ez a két ember, akik melegedének vala a vitrines könyves szekrényből, felhagyának a rejtett szöveg megértésén és a tűzre dobták vala az írásos deszkadarabot.
Amint a tűz elkezdé harapni a deszkadarabot, a láng megvilágítá a rejtett szöveget, mely írás emígyen vala:
üzenem a jövőnek: basszátok meg! (száradafa)”
És lassan beolvada a szöveg mindenestől s lőn hamu belőle, mint minden alkotásból, melyet addig kifáradtak a nemzedékek kitartó szorgalommal s munkával, hittel s reménnyel.