Hóvirág

Miért lógatod a fejed te hóvirág,
hogy mind közül a legkisebb vagy,
virágod sem valami nagy,
hamar jössz és hamar mész?

Nem tudod te mit kínlódtam,
hogy kertemben honos légy,
Még csak az isten néz így rád,
mint én minden nap.

Ne mérd magad a nárciszokhoz,
azok még csak készülődnek,
mint a lányok a budiban,
sokat babrálnak míg kijönnek.

A tulipánoktól se félj, csak nagy a szájuk,
annyi színűk, ahány arcuk, szépek
nem mondom, kecsesek és büszkék,
de befekszenek minden kertbe.

Jácintokra rá se ránts: finnyások.
Mint az úri lányok: kényesek.
Bármilyen ágyba nem fekszenek,
nemességükre hivatkoznak.

A kardvirágot se irigyeld, igaz
égig ér és szapora, de könnyen
hajlik, az első nehézségre mindjárt törik,
elitségében egy kispolgári.

Ne búsulj te hóvirág, kicsi vagy és kedves,
nem te csinálod a tavaszt, ez igaz,
de hírét te hozod ropogó csontjaimnak,
hogy elmenőben van a tél.