A
hit olyan, mint a házasság, ahol az eszményi nem sziporkázik nap
mint nap, munkaruhában lötyög, verejtékezve, viszont a minden
napos kitartás megtestesíti azt.
Az
ember hitből fakadó cselekedete néha örültségnek látszik,
elfordulnak tőle társai, mintha rémet látnának.
Azt
mondták: Nem lehet saját áramom. Hat év után lett saját áramom.
Azt
mondták: Nem lehet saját kijáratod, azt a 400 méter utat ki fogja
neked megcsinálni? Két hete a saját kijáratomon közlekedek, a
lekövezett úton.
Kicsit
úgy érzem magam, mintha vívnám a magam kis Trianonos harcomat,
lépésről lépésre. Lassan visszaveszem magamnak azt a
Magyarország részemet, amit elvettek tőlem.
Mint
mondottam fiamnak, bár komolyan, de vicces hangnemben, hogy mi ezzel
az úttal, bemutattuk, hogy bár egymással ellenséges két magyar,
de közösen egyértelműen Országot építettünk. Megépítettünk
egy akkora útszakaszt, amit az egész községben egy polgármesteri
hivatal nem tudna megépíteni.
Bár
olyan a helyzet, mintha a művész bejárón mennénk a színpadra, de
ehhez már teljes jogunk van, és ez méltóságot jelent. Mert
milyen az a jog, aminek a sorompóját is fizetni kell?
Iszonyatos
a széthúzás magyar és magyar közt. Pedig a román ott üti a
magyart, ahol csak éri. Noha a szemedbe mást mond, de amikor tud,
kötőtűt döf a vesédbe. Ezért kéne legalább nekünk
magyaroknak hát a hátban védeni egymást. De van egy univerzális
ördögfajzat, mely minden nemzet ember nyakában ott ül és az
agyát karcolja undorító körmeivel: az irigység, a
telhetetlenség, a mohóság ördöge. Ebből a lángoló vakságból
nehéz kitalálni egy álszent, hamis Krisztus képpel. Ez az, aki az
ördögöt a nyakán cipeli, és azt hiszi, hogy Jézus szent Atyja
segíti őt az önmegvalósítás terén. Az irigység, a
telhetetlenség és a mohóság az imája ennek. Az ördögnek ez
tökéletesen megfelel. És az irigynek is teljesülnek némileg a
vágyai.
Volt
idő, hogy nem hittem a saját áramomban, azt mondtam csak csodával
lehet. Aztán meglett a csoda. Nem hittem, hogy lehet saját
kijáratom, aztán a csoda még egyszer meglett.
Persze,
mindennek a kamatait családilag évekig nyögtük és nyögni
fogjuk. De attól az Istenes része vitathatatlan.
Mostanában
azon gondolkodom, hogy ha már így begerjedt itt a csodagép, nem e
kishitűségem a gátja annak, hogy egyéb csodák születhessenek?
Nem
akarom a szerencsémet túlfeszíteni, de ennyi csoda után
lekötelezve érzem magam.
Mert
az is igaz, hogy aki hallgat és nem csinál semmit, az is vétkes,
aki nem teszi meg azt a jót, ami tőle telik.