Ami az embertől telik


A hit olyan, mint a házasság, ahol az eszményi nem sziporkázik nap mint nap, munkaruhában lötyög, verejtékezve, viszont a minden napos kitartás megtestesíti azt.
Az ember hitből fakadó cselekedete néha örültségnek látszik, elfordulnak tőle társai, mintha rémet látnának.

Azt mondták: Nem lehet saját áramom. Hat év után lett saját áramom.
Azt mondták: Nem lehet saját kijáratod, azt a 400 méter utat ki fogja neked megcsinálni? Két hete a saját kijáratomon közlekedek, a lekövezett úton.

Kicsit úgy érzem magam, mintha vívnám a magam kis Trianonos harcomat, lépésről lépésre. Lassan visszaveszem magamnak azt a Magyarország részemet, amit elvettek tőlem.
Mint mondottam fiamnak, bár komolyan, de vicces hangnemben, hogy mi ezzel az úttal, bemutattuk, hogy bár egymással ellenséges két magyar, de közösen egyértelműen Országot építettünk. Megépítettünk egy akkora útszakaszt, amit az egész községben egy polgármesteri hivatal nem tudna megépíteni.

Bár olyan a helyzet, mintha a művész bejárón mennénk a színpadra, de ehhez már teljes jogunk van, és ez méltóságot jelent. Mert milyen az a jog, aminek a sorompóját is fizetni kell?

Iszonyatos a széthúzás magyar és magyar közt. Pedig a román ott üti a magyart, ahol csak éri. Noha a szemedbe mást mond, de amikor tud, kötőtűt döf a vesédbe. Ezért kéne legalább nekünk magyaroknak hát a hátban védeni egymást. De van egy univerzális ördögfajzat, mely minden nemzet ember nyakában ott ül és az agyát karcolja undorító körmeivel: az irigység, a telhetetlenség, a mohóság ördöge. Ebből a lángoló vakságból nehéz kitalálni egy álszent, hamis Krisztus képpel. Ez az, aki az ördögöt a nyakán cipeli, és azt hiszi, hogy Jézus szent Atyja segíti őt az önmegvalósítás terén. Az irigység, a telhetetlenség és a mohóság az imája ennek. Az ördögnek ez tökéletesen megfelel. És az irigynek is teljesülnek némileg a vágyai.

Volt idő, hogy nem hittem a saját áramomban, azt mondtam csak csodával lehet. Aztán meglett a csoda. Nem hittem, hogy lehet saját kijáratom, aztán a csoda még egyszer meglett.
Persze, mindennek a kamatait családilag évekig nyögtük és nyögni fogjuk. De attól az Istenes része vitathatatlan.

Mostanában azon gondolkodom, hogy ha már így begerjedt itt a csodagép, nem e kishitűségem a gátja annak, hogy egyéb csodák születhessenek?
Nem akarom a szerencsémet túlfeszíteni, de ennyi csoda után lekötelezve érzem magam.
Mert az is igaz, hogy aki hallgat és nem csinál semmit, az is vétkes, aki nem teszi meg azt a jót, ami tőle telik.