Kérdés Kornéliához


Ez is egy olyan reggel volt, hogy érdemes volt felkelni? Persze, hogy érdemes volt, micsoda hülyeség. Valami haszna lesz a világnak ma is belőlem, remélem. Begyújtottam a kazánba, aztán a meleg vizesbe is, megborotválkoztam, erőt gyűjtöttem egy kávéhoz is, és megírom azt, amit mostanában már nem akarok megírni.

Kevés embernek figyelem a gondolat világát, mert kevesen osszák meg azt. Abban akiben érzek egy keresési őszinteséget, arra kíváncsi vagyok. Akiben megvannak a válaszok mindenre, arra nem vagyok kíváncsi.

Egy ideje figyelem Kornéliát. Tulajdonképpen ő fedezett fel engem és ő inspirált az írásra. Gyakorlatilag neki köszönhetem a blogolást, illetve ha terhelem vele az emberiséget, Kornélia a hibás.
Az idők folyamán úgy tűnt nekem, hogy Kornélia megérti a gondolataimat.

Mostanában Kornélia sokat foglalkozik az udvarhelyi spirituális irányzatokkal. Szerinte valamiféle kultúránk elleni invázió készül ezeken a békéseknek tűnő, mindenféle spirituális csatornákon keresztül.
Én nem így fogalmaznék. Én úgy látom, hogy az idegen, mint a gyom, a megdolgozatlan, elhanyagolt földön, nyomul, terjeszkedik, kapaszkodik, amíg teljesen ellepi majd a valamikori tündérkertet.

Azt vettem észre, hogy mint a hegyes cipő viselete, mely nemcsak divatot rejt magában, hanem egy világnézetet is, manapság a világnézet is kapcsolódik egy egy cipő dizájnhoz. Azaz, úgy tűnik, hogy az erdélyi magyarság minden igazságot vagy hamisságot, a magyarországi irányzathoz akar kötni: igaza van e Orbán Viktornak, vagy sincs? És itt nagyon egyszerűen, mindent oda csatolnak, onnan indítanak ki, és legyen szó bármiről, rögtön el kell hogy dőljön: ki hord hegyes cipőt és ki nem. És kész.

Ezt a játékot én kerülöm, mert ez már nem az a paraszti egyszerűség, hanem egy beteg társadalomé.

Ezért is nem fejtegettem a mostani referendumot, mert egyértelműen meg vannak vezetve az emberek, semmi értelme egy értelmetlen dolgon vitázni. Ha egy társadalom nem tudja érzékelni, hogy mi a kamu és mi nem, nem érdemel semmi mást, mint hogy viselje a következményeit.

Kornélia már beteges aggodalmán elgondolkodtam. Próbálom megérteni. Valóban annyira egyszerű ez az idegen kultúra nyomulás, hogy “valakik” nyomasztják? Nekünk, nincs semmiféle beleszólásunk? Vagyis, mi nem vagyunk egy kicsit hibásak?

Az ifjúságomban, amikor úgy tűnt, megismertem Jézust, és a baptista egyházban reméltem lelki fejlődésemet, már akkor észrevettem, hogy mekkora álszentségben él az egyház, és ezt az álszentséget fenntartotta a gyülekezet minden ízében. Azóta minden létező egyházban ugyanezt véltem felfedezni, és mára már egyértelmű számomra, hogy az úgynevezett európai keresztény kultúra nem más, mint a Biblia plagizálása és az Úr nevének a hiábavaló felvétele.

Ennek ellenéről úgysem tud már meggyőzni senki. Az emberiség egyértelműen kulturálisan teremtett magának egy istent, de semmivel sem jobbat, mint azok az egyiptomi emberistenek.
Mondja magáról az ember, hogy valamiféle Jézus szerint él, viszont egyik cselekedetéből sem tükröződik ez vissza.
Ezért tud mindenféle jöttment ideológia gyökerezni és terjedni. Mert az amit mi nagy nemzeti hitnek és keresztény értékeknek nevezünk, azok gyakorlatilag halott és divatja múlt szertartások.
Példa divatos szertartásra: a remixált és boostolt hitgyüli, azaz a “Felház”. De ez még hagyján, inkább ez legyen, mint a mindenféle keleti vagy nyugati marhaság, de kétlem, hogy több jelentősége lesz mint a hókusz-pókusznak. Ugyanazt a sivárságot hivatott betölteni, mint az akármilyen keleti vagy nyugati spirituális lófasz.

Szóval az én tézisem az, hogy nem ezeket kéne mi lajstromba vegyük, hogy ki mennyire kártékony, hanem a helyi életünket kell úgy megszervezzük, hogy a jézusi érzelmeket úton módon tetten érhessük. De pont egyházi és világi vezetőink azok, akik behódolnak a piac gazdaságnak, és bagatellizálják a helyi termelést.
Az iskola is azt fújja egész nap, hogy tanuljatok, hogy majd aztán nyugaton fel tudjanak venni. Hát azoknak akik elmennek, már mindegy, hogy a szcientológus egyház mit nyomul vagy se.
Egy központi elképzelést véltem volna felfedezni, ami a helyi termelésről szólna, és az rezonábilisan hangzana, de egyet sem fedeztem fel. Az viszont konkrét, hogy az adóterheket rögtön kiagyalják és mindent kitalálnak, csakhogy az embernek ne legyen kedve bármit is csinálni. Ebben miért nem jelenik meg a jézusi szellem?

Miért van Jézus csak ott, ahol állítólag Mária sírva fakadt? Miért nincs például Jézus Kelemen Hunor életében? Hogy lehet egy ilyen pökhendi, fantáziátlan, köpönyegforgató mitugrász az erdélyi magyarság vezetője? Nem kellett én apám szemeivel olvassam az utóbbi, vele készült interjút, hogy meg tudjam fogalmazni: ez az ember egy közönséges és aljas szélhámos. Az én lájtos konzervativizmusomban is kiverte a biztosítékot, az a flegma őszinteség, ahogy a politikai világról nyilatkozik, hogy az ember az bab a főzelékben, egy senki, egy semmi.

Ezt kérdezném meg Kornéliától, hogy van e igény Jézusra manapság?
Nem vagyunk mi túlontúl elfoglalva a más dolgaival, holott a magunkét sem értjük?

Ugye, deklaratíve tele van a világ ezzel a Jézussal. De valamiért én úgy látom, hogy ezek azok a hamis Jézusok, melyek a melegágyai a mindenféle világi gyomoknak, melyeknek bár szépek a virágai, de gyomok.

Azért teszem fel ezeket a kérdéseket, mert már én sem értek semmit.
Azt látom, hogy senki nem ért semmit. Viszont valakik nagyon manipulálnak, és mindent bevetnek abba, hogy gyűlöljük egymást. És ezt kiválóan teljesítjük.