Ez
is egy olyan reggel volt, hogy érdemes volt felkelni? Persze, hogy
érdemes volt, micsoda hülyeség. Valami haszna lesz a világnak ma
is belőlem, remélem. Begyújtottam a kazánba, aztán a meleg
vizesbe is, megborotválkoztam, erőt gyűjtöttem egy kávéhoz is,
és megírom azt, amit mostanában már nem akarok megírni.
Kevés
embernek figyelem a gondolat világát, mert kevesen osszák meg azt.
Abban akiben érzek egy keresési őszinteséget, arra kíváncsi
vagyok. Akiben megvannak a válaszok mindenre, arra nem vagyok
kíváncsi.
Egy
ideje figyelem Kornéliát. Tulajdonképpen ő fedezett fel engem és
ő inspirált az írásra. Gyakorlatilag neki köszönhetem a
blogolást, illetve ha terhelem vele az emberiséget, Kornélia a
hibás.
Az
idők folyamán úgy tűnt nekem, hogy Kornélia megérti a
gondolataimat.
Mostanában
Kornélia sokat foglalkozik az udvarhelyi spirituális irányzatokkal.
Szerinte valamiféle kultúránk elleni invázió készül ezeken a
békéseknek tűnő, mindenféle spirituális csatornákon keresztül.
Én
nem így fogalmaznék. Én úgy látom, hogy az idegen, mint a gyom,
a megdolgozatlan, elhanyagolt földön, nyomul, terjeszkedik,
kapaszkodik, amíg teljesen ellepi majd a valamikori tündérkertet.
Azt
vettem észre, hogy mint a hegyes cipő viselete, mely nemcsak
divatot rejt magában, hanem egy világnézetet is, manapság a
világnézet is kapcsolódik egy egy cipő dizájnhoz. Azaz, úgy
tűnik, hogy az erdélyi magyarság minden igazságot vagy
hamisságot, a magyarországi irányzathoz akar kötni: igaza van e
Orbán Viktornak, vagy sincs? És itt nagyon egyszerűen, mindent oda
csatolnak, onnan indítanak ki, és legyen szó bármiről, rögtön
el kell hogy dőljön: ki hord hegyes cipőt és ki nem. És kész.
Ezt
a játékot én kerülöm, mert ez már nem az a paraszti
egyszerűség, hanem egy beteg társadalomé.
Ezért
is nem fejtegettem a mostani referendumot, mert egyértelműen meg
vannak vezetve az emberek, semmi értelme egy értelmetlen dolgon
vitázni. Ha egy társadalom nem tudja érzékelni, hogy mi a kamu és
mi nem, nem érdemel semmi mást, mint hogy viselje a
következményeit.
Kornélia
már beteges aggodalmán elgondolkodtam. Próbálom megérteni.
Valóban annyira egyszerű ez az idegen kultúra nyomulás, hogy
“valakik” nyomasztják? Nekünk, nincs semmiféle beleszólásunk?
Vagyis, mi nem vagyunk egy kicsit hibásak?
Az
ifjúságomban, amikor úgy tűnt, megismertem Jézust, és a
baptista egyházban reméltem lelki fejlődésemet, már akkor
észrevettem, hogy mekkora álszentségben él az egyház, és ezt az
álszentséget fenntartotta a gyülekezet minden ízében. Azóta
minden létező egyházban ugyanezt véltem felfedezni, és mára már
egyértelmű számomra, hogy az úgynevezett európai keresztény
kultúra nem más, mint a Biblia plagizálása és az Úr nevének a
hiábavaló felvétele.
Ennek
ellenéről úgysem tud már meggyőzni senki. Az emberiség
egyértelműen kulturálisan teremtett magának egy istent, de
semmivel sem jobbat, mint azok az egyiptomi emberistenek.
Mondja
magáról az ember, hogy valamiféle Jézus szerint él, viszont
egyik cselekedetéből sem tükröződik ez vissza.
Ezért
tud mindenféle jöttment ideológia gyökerezni és terjedni. Mert
az amit mi nagy nemzeti hitnek és keresztény értékeknek nevezünk,
azok gyakorlatilag halott és divatja múlt szertartások.
Példa
divatos szertartásra: a remixált és boostolt hitgyüli, azaz a
“Felház”. De ez még hagyján, inkább ez legyen, mint a
mindenféle keleti vagy nyugati marhaság, de kétlem, hogy több
jelentősége lesz mint a hókusz-pókusznak. Ugyanazt a sivárságot
hivatott betölteni, mint az akármilyen keleti vagy nyugati
spirituális lófasz.
Szóval
az én tézisem az, hogy nem ezeket kéne mi lajstromba vegyük, hogy
ki mennyire kártékony, hanem a helyi életünket kell úgy
megszervezzük, hogy a jézusi érzelmeket úton módon tetten
érhessük. De pont egyházi és világi vezetőink azok, akik
behódolnak a piac gazdaságnak, és bagatellizálják a helyi
termelést.
Az
iskola is azt fújja egész nap, hogy tanuljatok, hogy majd aztán
nyugaton fel tudjanak venni. Hát azoknak akik elmennek, már
mindegy, hogy a szcientológus egyház mit nyomul vagy se.
Egy
központi elképzelést véltem volna felfedezni, ami a helyi
termelésről szólna, és az rezonábilisan hangzana, de egyet sem
fedeztem fel. Az viszont konkrét, hogy az adóterheket rögtön
kiagyalják és mindent kitalálnak, csakhogy az embernek ne legyen
kedve bármit is csinálni. Ebben miért nem jelenik meg a jézusi
szellem?
Miért
van Jézus csak ott, ahol állítólag Mária sírva fakadt? Miért
nincs például Jézus Kelemen Hunor életében? Hogy lehet egy ilyen
pökhendi, fantáziátlan, köpönyegforgató mitugrász az erdélyi
magyarság vezetője? Nem kellett én apám szemeivel olvassam az
utóbbi, vele készült interjút, hogy meg tudjam fogalmazni: ez az
ember egy közönséges és aljas szélhámos. Az én lájtos
konzervativizmusomban is kiverte a biztosítékot, az a flegma
őszinteség, ahogy a politikai világról nyilatkozik, hogy az ember
az bab a főzelékben, egy senki, egy semmi.
Ezt
kérdezném meg Kornéliától, hogy van e igény Jézusra manapság?
Nem
vagyunk mi túlontúl elfoglalva a más dolgaival, holott a magunkét
sem értjük?
Ugye,
deklaratíve tele van a világ ezzel a Jézussal. De valamiért én
úgy látom, hogy ezek azok a hamis Jézusok, melyek a melegágyai a
mindenféle világi gyomoknak, melyeknek bár szépek a virágai, de
gyomok.
Azért
teszem fel ezeket a kérdéseket, mert már én sem értek semmit.
Azt
látom, hogy senki nem ért semmit. Viszont valakik nagyon
manipulálnak, és mindent bevetnek abba, hogy gyűlöljük egymást.
És ezt kiválóan teljesítjük.