A besúgó

Amint az asztalosságban, többféle asztalos van, ki ilyen, ki olyan módszerekkel dolgozik, más más anyagokkal szeretnek dolgozni, minden asztalosnak megvan a saját stílusa, ízlése és önértékelése. Nincs két egyforma asztalos. Így van a besúgókkal is. Többfélék. A besúgást az egyéniségükhöz mérten alakítják.
Konkrétan, face to face három besúgót ismertem, illetve ma is ismerek egyet, azzal négy. Sokáig azt hittem, hogy ez a besúgás kötődik egy adott rezsimhez. Hogy a kommunizmus kifejlesztette a besúgókat. Abban nem tévedtem, hogy a kommunizmus nagy hangsúlyt fektetett a besúgásos módszerekre, de mit beszélek én kommunizmusról, hisz a kommunizmus, illetve a szükség szerinti részesedés sosem történt meg, mint ahogy a kereszténység is hiába veszi szájára Isten nevét, attól még nem szereti és nem tekinti Urának Istent, így a kommunista eszméket sem sajátította el senki, hanem amint az Úr nevében, úgy a Nép nevében földi birodalmakat építettek és azokat foggal, körömmel, bilinccsel, lincseléssel őrizték. És nem kell ahhoz nagy megerőltetés, hogy lássuk be, tulajdonképpen nem sok változás történt, azon kívül, hogy az üzletekre futófényes reklámok kerültek és ezek a futófények elkápráztatnak és azt hisszük, hogy ez az a nyugat. A demokrácia. A szabadság.
A besúgás az nem rezsim kérdése.
Ismertem három besúgót még a szocialista rezsimben. Kettő úgymond barátom volt, a harmadik egy munkatársam volt. Mindháromnak volt egy nagyon közös nevezője, hogy nem szerettek dolgozni, és nagyon műveltek voltak. Mindenhol ott voltak, mindenhol kitűntek, ők voltak a haladó eszmék, akik még a rezsimmel is facérkodtak, de sosem dobták ki őket a munkahelyükről, mert mindenki félt tőlük. Valószínű nem volt lelkiismeretük sem a besúgóknak. Apám, akit a kommunista rezsim többszörösen bezárt, elmondta nekem, hogy a besúgó az nemcsak alkalmi dolgokat hivatott a hatalmi szerveknek besúgni, hanem, rendszeres és módszeres jelentéseket kell tegyen és nemcsak a rezsim ellenes dolgokról, hanem mindenről. Pontosan mint a filmekben, hogy ki, mikor és mennyit szuszogott. Egyszer azt mondta apámnak az a szekus, aki rendszeresen járt hozzánk, mert a volt politikai foglyokat egy életre úgymond „monitorizálták”, hogy tanácsként javasolja, a nagyobbik fia fogja vissza magát a baráti társaságában. Érdekes dolog történt aztán, az a baráti kör teljesen felbomlott, közben katona voltam, mire leszereltem megvolt a neve a besúgónak, ő volt a nagyszájú magyar és rezsimellenes.
A munkahelyemen pedig tiszta véletlenül tanúja voltam, nem vették észre, a mester ajtója nyitva volt és én éppen hallottam, amint az egyik munkatársunk „jelentést” tett a mesternél nem éppen szakmai jellegű témákról. Kiderült én voltam az utolsó, aki nem tudta, hogy a pasas besúgó.
Nem akarok belebonyolódni olyan dolgokba, hogy miről ismeri fel az ember a besúgót, de amint pár mozdulatból rájössz, hogy valaki meleg, vagy megérzed azt, hogy ez a nő utál, vagy lefeküdne veled, ha jól odafigyelsz, rájössz, hogy ki a besúgó.
Besúgók ma is élnek köztünk. Abból élnek, hogy hatalmaknak infókat szolgálnak ki. Lehet ez a hatalom politikai hatalom, de lehet egy akármilyen szar cég is, intézmény. A lényeg, hogy tisztességes munka nélkül jól éljen.
Amint a volt besúgók a rendszerváltás után „repartició” szerint kaptak egy egy biznisz szeletet, egy kávézót, egy vendéglőt, gyárakban egy egy részecskét, úgy a mai besúgó is látszólag egy jól menő vállalkozásnak a tulajdonosa, melynek a sikerét mindenki nagyon tisztán érti, látja, de senki nem mer valami rosszat mondani ellene, mert benne van abban a „polip”-ban, ami a mindenkori hatalomnak egy része. Mely összeesküvésnek egyetlen egy lényege van: a pénz. Mert a pénz hatalom. Lényegtelen, hogy ez a pénz egy istenszolgája kezében van vagy egy politikus kezében van. A pénz az pénz. És a pénz természete, hogy gyűljön, mint a legyek a szarra. A felgyűlt pénz pedig sosem teremtett semmi jót. És miféle ember az, aki mindent a pénzért csinál? Besúgók mindig voltak és mindig lesznek.
Mi lenne, ha egyszer akár egy ilyen kis város is mint Déva, a besúgóit elkezdi kirekeszteni a társaságából? Mi lenne? Fellélegeznénk. Megszűnnének ezek az ostoba társadalmi rétegződések, az egymástól való félelem, hogy senki nem tudja a másikról, hogy melyik táborban van. Akkora a félelem bennünk, hogy elnézzük, elfogadjuk, hogy a farok csóválja a kutyát és nem fordítva. Van viszont egy vigaszom is, egy pozitív üzenetem: mióta az ember él, így él, elfogadja, elnézi a besúgóit, és lám mégis túlnépesedés veszélyezteti a Földet. Úgy látszik, hogy a besúgó az a szar, amelyik trágyázza a földet, és jobban termő lesz tőle. Ahogy az amerikai mondja: “everything is fine”, azaz minden fasza!