Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Mint Trump

Mint ez a Trump, úgy vagyok én is a napokban. Olvastam róla, hogy egy rémesen gazdag ember néha. De néha annyira tönkremegy, hogy a szó szoros értelmében semmije sincs. Aztán a kapcsolatai révén nagyon hamar megint milliárdos lesz. Én most éppen abban a fázisban vagyok, mint amikor Trumpnak semmije sem volt. Nem a szó szoros értelmében, mert még vannak dolgaim, de ami a likviditást illeti, Tisztára ilyen legatyásodott Trumpos helyzetben vagyok. Így jár, akinek kellett áram.
Néztem a bukszámat, volt benne huszonhárom lej. Ez tizedikéig ki kéne tartson. Az üzemanyag a kocsiból, a műszer szerint teljesen hiányzik. Azért elmentem a boltba és jött egy zseniális ötletem. Mint Trumpnak is szokott néha jönni. Mert az ember nem adja fel könnyen. Pláne, ha legatyásodik. Kicsavartam az üzemanyag tartály fedelét, ahol a csövek mennek bele (akinek van ilyen régi Passatja az tudja miről beszélek), és ledugtam egy hosszú csavarhúzót, hallám a szint hogy áll? Éppen jött az ablakmosó "főnök úr", hogy milyen jó, hogy lát. Miért, kérdeztem. Azért mondja, mert akkor nem hagyom ma sem étlen. Hát ma mellé lőttél főnök, mert amint látod most döntöm el, hogy motorina vagy kaja lesz az utolsó huszonhárom lejből megvéve. A csavarhúzó azt mutatta, hogy lenne még üzemanyag a tartályban. Ezek szerint kevesebbet fogyaszt, mint hat litert, mert én rendesen számolom a kilométereket minden tankolás után. Pedig néha sokat hagyom üresben reggelenként, amíg bemelegszik szegény motor.
Úgyhogy lett vásárolva. Egy fej káposzta, kicsike, ahogy anyu mondta, egy kis zacskó a világ legolcsóbb kávéja, na erre kíváncsi vagyok, mert a világ legolcsóbb pástétomos konzervével úgy jártunk, hogy finomabb volt mint bármelyik, aztán a jobb napokon is azt vettük, mint a legolcsóbb ásványvizet, aztán bőven belefért még ebbe a büzsébe egy tálca zöldség, a fiamnak két macitészta, meg egy dobozos üditőcske..és ennyi. Mert kenyér még van otthon. Jött a nagy pofára esés a kasszánál, mert kiderült, hogy nem huszonhárom lejem volt a bukszában, hanem huszonnégy! Így bedobtam hamar egy olyan olcsó energia italt is, mert van még egy kis dolgom az este. Mert mind mondják, hogy nem sürgős nem sürgős, én mind mondom, hogy határidőre nem tudok vállalni, aztán elkapja ezeket a mikor lesz már kész hisztéria. Összesen az egész tizenhat lej nyolcvanöt bani volt. Úgyhogy még tele vagyok lóvéval. Az ablakmosó ha éppen nem ment volna el, adtam volna egy egy lejest neki is, hogy érezze magát főnöknek. De elment.
Nekem is vannak kapcsolataim, úgyhogy helyre fogok jönni. Igaz nem a milliárdosok körében, hanem ott fenn valahol, ahol a kincseket nem ládákban, hanem asszondják lelkekben gyűjtik, tárolják. Ott van nekem egy nagyon jó ismerősöm, aki nem szokott cserben hagyni.

Majdnem úgy vagyok mint ez a Trump.
De ez semmi. Álmomban felhívott Hilf Judit, még az elemiben voltunk osztálytársak, aki valójában asszem sosem nem is ismert, mert akkor a felsőbb körökhöz tartózott. De úgy látszik, hogy amikor az ember ilyen felső körökkel hasonlítja össze magát, előjönnek a felső köri szellemek a múltból. Pedig isten látja füstös lelkem, nagyon nagyon rég elfelejtettem én is ezt a lányt. Asszem ez az öregedéssel jár, asszem így szokott jelezni a mittomilyen fizika, hogy tánánáu...