Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Rip Robert N.

Most olvastam, hogy blogger társunk Robert (https://acrilice-pointpen.blogspot.com/p/antetheading.html) elhunyt.
Nyugodjon békében!

Kitartó művészete példaértékű számomra, hogy tenni kell a dolgunkat utolsó szuflánkig, mert sosem tudni mikor kényszerülünk abba hagyni. Odaát valószínű várni fog ránk Jézus, de akik itt maradtak, azoknak más nem lesz miből táplálkozniuk mint az amit hátrahagyunk.

Pille lelkűeknek megrázó tartalom

Én azt gondoltam, hogy ebben a Jézusfull világban nem érdemes már előhozakodni ezzel a Jézussal, nem érdemes tanításait a lelkek birodalmáról felhozni, mert agyon van csépelve. Annyira, mint azok a mű szuvenírek, melyek a világ minden turisztikai pontjain egységesen megtalálhatók: a gagyi Jézus. Ami attól jó, hogy olcsó, személytelen és ami a legfőbb, hogy megvásárolva betömjük a mások száját: hoztunk szuvenírt.

Azt gondoltam, hogy elég Jézust meghagyni egy kulturális mémnek, hisz akiknek van fülük a hallásra, kihallják belőle Jézus lényegét. Az a lényeg, mely kiűzi a templomból a kufárokat, sőt lebontja három nap alatt azt, mert a lelkünk sosem hal meg.
Azt hittem, hogy az ember a belső szobájában elég, ha diskurál Jézussal és esetleg a zörgetőnek beszélni róla. Főleg azért gondoltam ezt, mert az ékesszólás teljes hiányosságában nehéz versenyezni a hitszónokok karizmájával, akik lássuk be, jól belecsaptak az akkordokba és jó hangosan bömböltetik a gitárt.
Feleim, én azt tudom, hogy nem kell nekünk a gonoszt művelni ahhoz, hogy a rosszat megértsük. Elég ha látjuk másban. Látjuk, hogy milyen karmikus élvezettel művelik és hogy az egy olyan állapot, ami bennünk viszolygást ébreszt. A viszolygás bennünk azt jelenti, hogy valószínű megvannak a mi harcaink is a gonosszal, de lépésről lépésre legyőzzük azt, mert van magunk felé egy igény. Valószínű, hogy noha még nem láttuk szemtől szembe Jézust, de ahogy a tehetség genetikája belénk épült, úgy lelkünk emlékszik valahonnan Jézusra, és van egy viszonyítási alapunk. Nem akarjuk a gonoszt, nem akarunk másnak rosszat. Ezért nem kell nekünk alámerítkeznünk a gonosz mocsarába, hogy megízleljük rosszaságát.
Azt hittem, hogy elég a mémekkel harcolni a Jézust elferdítő vallásokkal, szektákkal. Hókuszpókusz szertartásaival csak magukat hiteltelenítik el, és úgy láttam, hogy ez elég is a jóérzésű embereknek, akiket nem elégítenek ki a sémák.
Azt tapasztalom, hogy a Lélek ellen jó ideje egy olyan harc dúlik, ami a legelszántabb, legmezítlábasabb követőit is a veszejtésig megtévesztenek.
A bűvész a mutatványaival úgy kápráztatja el a szenzációéhes közönséget, hogy eltereli figyelmüket. Trükkökkel átveri a nyáladzó tömeget. Az én hasonlatom megértése a következő: Levenni Jézusról a figyelmet lobogtatva a spirituális sokszínűséget, hogy végül ámulattal tekintsünk történelmi egyházainkra, mint egyetlen forrása az igaz istennek.
És így lesz a kiköpnivaló langyos léből újra frissítőnek tűnő életet adó itallá.
Most hirtelen Európának meg kellene védnie keresztény kultúráját, melynek alapja állítólag Jézus. Hogy melyik Jézus? A legalizált Jézus. Akire újabb katedrálisokat építettek, melyekben új kufárok üzletelnek. Megannyi becsületes valuta kereskedő, kis gyóntató váltó fiókokkal, törvény által reglementált hozzátett értékkel és adókulccsal.
A szivar és füstölő pálcikától penész szagú tróger hippik megvilágosodásaik révén, tanaikban Jézust megtagadó önmegvalósításukkal veszélyt jelentenek a történelmi egyházakra és az innen egy lépés távolságra levő nemzetekre. Nemzetekre, melyek lassan közös egyéniséggé olvadnak az europolgárságban.
Groteszk ez a szimbiózisos függőségi reláció: vallás, nemzet és spiritualizmus. Mondhatnám úgy is, hogy a fejfájást eltompítja egy kiadós fogfájás.
A nemzet nincs, ha jellemét nem tudná megrajzolni a vallás, és hogy ezt a langyos vallást ki ne köpjék az undorodók, pont jókor jön a színes esernyős spirituális mozgalom áradata. Ezt a hippy csőcseléket, mint Jézus tagadót de jó ellenségnek kikiáltani és okkult veszélyeket írni a kurrikulumjába. Mindjárt van egy érzékeny cél, amiért érdekes újból mészárolni és hitetlenségünknek alibit kinevezni.
A spiritualizmusban annyi az okkult felhang, mint amennyi a kereszténységben is található. Mindegyikben a butaság a mérvadó. A butaságból eredő rácsodálkozás az ismeretlenre. Mely egyébként igazolt, mindaddig, amíg az ember nem találkozik Jézussal.
Az, aki megtapasztalja az égő csipkebokrot, annak ezek a bullsitt relígiók, legyenek nemzetiek, vallásosak, penész szagú füstölősek, mind nevetségesekké válnak.
Úgyhogy nincs más recept az Életre, mint felfedezni az égő csipkebokrot!
Én nem úgy tenném fel a kérdést arra, hogy jó, jó, de hogy találjunk rá az égő csipkebokorra, hanem úgy, hogy gondold végig, hányszor mentél el égő csipkebokor mellett és rá se hederítettél?


Az ember (végkonklúzióféle) a megfelelés mindennapos mókuskerekében elfárad, túlhajszolja magát, ostorozza magát és futás közben az elétett színes mémeket próbálja értelmezni, aztán összeesik és reggelig egy jót alszik. Reggel felébred, tiszta fejjel és míg az ablakon beáradó friss levegőt szívja, miközben madarak csicsergő feleselése hozza az ambientális zajt, rájön (az ember), hogy baaazmeg... és itt volt mindig előtte, de nem gondolta volna, hogy ez ilyen egyszerű és csupán ennyi.
Pedig biza.