De tényleg...

Mind gondolkodtam, vajon hogyan is tud odajutni egy özvegyasszony egy kis gyermekkel, hogy levágják a gázát? Ha történetesen az az özvegyasszony éppen egy szabó műhelyben varrogat, vagy akár a csizmagyárban csizmát varr, vagy mittomén? Az lenne a baj, hogy sokat akar az élettől? Vagy az a baj, hogy boldogtalan? Mint ahogy szokták mondani a két balkezesre, hogy boldogtalan? Hogy nem tud a pénzzel bánni? Vagy netán a sors üldözi? Mi lehet a baj? Hol van a dolog elásva?
Egy adott pillanatban úgy éreztem, hogy az ilyen özvegyasszonyok sorsa a társadalom felelőssége, a hozzá közelebb álló közösségek, emberek dolga, hivatása. De mi van, ha nem így van? Mi van akkor, ha az ember dolga csak Istenre nézni? És kiszippantani az isteni fényből azt a szikrát, amitől az ember is meggyúl és világlik? És mi van, ha csak világlunk mint egy lámpás? És ízesítjük a világot, mint kaját a só, már ha jut abból valakinek? Vagy meg tudják maguknak engedni? Legyél só. Leszünk sók. Oszt kész. Nyaljatok, ha tudtok.
Gondolkodtam azon, vajon ezt az özvegyasszonyt hogyan lehetne megtanítani halászni? Hogy pénzesebb munkahelyet találjon? Vagy legalább nagyobb fizetést kérjen? Mert lehet az is baj, hogy nem tud a sarkára állni és nem tud követelőzni? És mi van, ha sosem tud megtanulni úgy halászni, hogy abból a gázra is jusson? Tegyük fel történetesen egy közepes tehetségű varrónő. Aki tudja magáról, hogy nem képes többre és emiatt nem mer fizetésemelést követelni, hanem azért is hálás, hogy egyáltalán munkát adnak neki és néha hamarabb kiengedik, ha a fiacskája után kell menjen oviba vagy iskolába. Lezárják a gázát, három hónapig nincs gáza, de nem sír, nem esik kétségbe, hanem megy az úr házába, mert a vasárnap az az Úré.
Mi van akkor, ha ezek az özvegyasszonyok soha ebben a büdös életben nem fognak tudni önmaguktól rendesen halászni? Nem fognak soha annyit keresni, hogy a gázra is jusson?
Ezen gondolkodtam ma. Mit lehetne ezekkel az özvegyasszonyokkal kezdeni?
Tudom és meg vagyok arról győződve, hogy hiába tenném ki ezt a kérdést a fészbukkra vagy bárhova, magyarán meg sem basznák. Azt is tudom, hogy egyetlen egy pap sem tudna mondani egy számot, egy kibaszott számot arról, hogy a környéken hány özvegyasszony van? Nem arról nem tud számot adni, hogy hánynak van gáz problémája, hanem arról sem, hány özvegyasszony van? Jó, tegyük fel nem a papok dolga. Kinek a dolga? A polgármesteré? Miért, jobban áll ő az ilyen statisztikákkal? Ő sem tudna adni egy számot. Senki nem tudna adni egy számot. S akkor kérdem én, ha senki nem tud adni egy számot a még létező özvegyasszonyokról, akkor ezek szerint senkinek eszébe sem jutott, hogy valamit kezdeni kéne az özvegyasszonyokkal?
Na ezeken gondolkodtam én ma. Hogy mi legyen az özvegyasszonyokkal?
Beírtam a gugelbe az özvegyasszony szót, hallám mit kapok róla? Ez jött be elsőnek. ( http://mek.niif.hu/02100/02115/html/4-344.html ), érdemes elolvasni bazmeg.
Csak állok és ácsorgok itt és nem tudom mit írjak. Mit lehet kezdeni az özvegyasszonyokkal például? Mi?