Megfigyeltem,
hogy a slágerek (hitek) mitől slágerek. Először is a szerelemről
szóljon a dal. Ha be nem teljesült nem baj, de legyen benne egy
szikra remény.
A
másik, hogy a dallama legyen egyszerű, fülbe mászó, magával
ragadó. És a harmadik, hogy ne legyen a zenei kíséret se agyon
bonyolítva. Lehet több hangszer benne, de az viszont dinamikusan
legyen bedolgozva.
Ha
latin slágert is hallunk, a szokásos csilingelő, kongó s
mindenféle perkuciós hadsereggel benne, meg lehet figyelni, hogy
nem egyszerre szól benne minden, hanem rendre.
Tulajdonképpen
a slágerekben rengeteg profi dolog van, de beosztva szépen, hogy ne
egy nagy zagyvalék legyen a nagy igyekezet ellenére.
Megmondom
őszintén nem vagyok a komplikált zenék híve. A jó hangzást
szeretem. A zenének úgy kell hatnia az emberre, mint egy hatalmas
ablak nyitás az égre, a napra, a boldogságra, a felszabadulásra,
a reményre. Lehet füstös, dohos pincében csikorgó fogakkal s
megfeszült izmokkal filózni a hangszerek által, de ez egy magába
zárkózó stílus, hangulat. Túlfelől a színpados ledöbbenős
hatásvadászat, ahol minden a hangerő, nem számít, hogy a zene
nem érthető.
Igaz,
egyik esetben sem számít a lényeg, hanem mit vesz meg a tömeg. A
tömeg pedig nincs felvilágosítva mit is kéne halljon. Elfogadja
azt, amit műsorra tűztek.
Nézegetem
a dobosokat a jutubon, s őszintén nem hatnak meg a borzasztó
technikás dobosok. Nehezen építhetők be az összhangba. Filó
zenének elmegy.
Ha
viszont arról a zenéről beszélünk, amely képes generációkat
nevelni a szépre, szerelemre, hitre, kitartásra, fel nem adásra,
akkor annak mindenképpen kell lennie egy érthető összhangnak,
melyet akár ezerszer is meg lehet hallgatni.
Az
esti Bojtorján koncerten újra ezt a macsóságot éreztem ki a
hangzásból. Mindegy ki a hibás, azt vettem észre ebben a
műfajban, hogy a lúdasság középen van mindig. A hangosító sem
enged az övéből, a hangszeres is veri az asztalt. Már a
hangolásnál hallani lehetett a hibás hozzáállást. Például a
kísérő bádog gitárnak akkor basszust nyomott a keverős, hogy
ahhoz már minden kellett csak basszus gitár nem. A basszus gitár
mikor megszólalt, mintha napfogyatkozás lett volna a Földön, csak
basszusilag. Természetesen a keverős dead metálra van szakosodva,
életében nem hallotta a Bojtorjánt. De akkor is. Nem tudom honnan
ez a mánia, hogy minden hangszerre ráhangolják a magast, mélyet,
s kiszívják a közepet. Döng minden. De brutálisan. Hogy a kísérő
gitárnak miért kell rengetni a hangfalakat, nem tudom. Egyszerűen
csak annyit kéne tenni, hogy minden hangszernek megadni a
természeteshez legközelebb álló hangját. Élőben a kísérő
gitár nem zengeti a gyomor beleket. Sőt, a kísérő gitárnak
inkább egy briliáns hangzást kéne adni, mintha ott se lenne, csak
szólna. Mert a lábdob s basszusgitár erre hivatott, hogy
rengessen. A Bojtorján esetében a közép, front hangzást az
elektromos illetve a steel gitár felváltott, feleselő játéka
tölti ki, az ének a dallam vonalát követve.
Sok
keverős azt hiszi, hogy ha minden hangszerbe ad apait anyait, azaz
mélyeket s magasokat, attól lesz a tökös hangzás. De nem, attól
lesz a zavaros összhang. Mintha egyszerre szeretne beszélni
mindenki egy csoportban. És itt a zenész lúdassága is, mert a
saját hangszerét is döngve akarja hallani, nehogy lemaradjon
valamiről.
MUGOMIX: az összhangra hangoltan |
Szerintem
a dinamikus hangzás, ahol szépen kiérzik a ritmus, basszus játék,
fent a térben a gitárok, s középen a hangok, hangoláskor
lájtosnak tűnő beállítások, koncert közben nagyobb lenne a
hatás, az érthetőség.
De
ki tudja, miért tartják ehhez a rocker hagyományhoz kötődő
iskolákhoz magukat ezek a hangosítók, meg koncert zenészek, talán
van ennek egy speciális marketingje, a tömegek kielégítésére,
vagy legalábbis meghökkentésére, minél kevesebbet értenek,
annál többet gondolhatnak hozzá a sajátjukból, nem számít,
hogy hamis az egész reláció. Működik. Mint a sok oda nem illő
politikai színezetű mellébeszélés.
Olyan
világban élünk, hogy te tudod, hogy fal az egész, én tudom, hogy
fal az egész, mindenki tudja, hogy fal az egész, mégis hűségesen
falazunk itt.
Ha
Isten éltet s akarja, meg szeretném mutatni egyszer miről
beszélek.