Én
gondolkoztam. Lehet, hogy kifordítottan közelítem meg a dolgokat,
mert önképző voltam mindenben. Ha bármilyen mesterhez mentem,
hogy mester taníts, elzavart magától. Mert hogy belőlem sosem
lesz semmi. El nem tudom képzelni, hogy miféle aura vesz engem
körbe, amitől megrémülnek a mesterek.
Itt
most a mester szó megint egy gyűjtő szó, mert lett lévén szó
asztalos, építész, dobos, hangtechnikus, festő avagy lelkész
mester, ezek mind 'en block' nemhogy nem láttak bennem fantáziát,
hanem egyenesen megrémültek tőlem.
Pedig
szubjektív alkatom mindig is hajlamos volt isteníteni ezeket, azaz
követni őket, míg az ásó, kapa nagyharang s ilyensmik. Igen, én
az voltam, aki építeni szeretett volna egy házat Jézusnak azon a
hegyen, ahol a megdicsőült arcát mutatta meg.
Úgyhogy
árván a cselekvésben, mivel ellopni nem volt lehetőségem
semmiféle szakmát, kitaláltam, avagy kikövetkeztettem abból amit
látok. Megtanultam a kereszt metszetben látni, anélkül, hogy
elvágjam a darabot. Aztán kitalálni, mivel lehet azt létrehozni.
Így
voltam Jézussal is. Annyira hülye kérdéseket tettem fel
hitmöstereknek, hogy azok rögtön köveket ragadtak volna, de
egyszerűbb volt engem kivetni, azon a címen, hogy nincs Muzsi,
nincs probléma. Esküszöm, sosem tudtam, miben vétkeztem? Mert
próbáltam komolyan venni Istent?
Most
már nemtom hányadszorra feszülök neki fórumokat keresni a
2019-es Messiás sorozatra, és ha netán valamit találok, nagyon
gyatrák a vélemények. Nagyjából mindegyik a fő kritikai sodrás
mentén szedi össze a morzsákat, önálló meglátásra még nem
bukkantam.
Ugyanez
a helyzet a Ray Donovan sorozattal is, senki sehol nem ír róla,
holott ezek a filmek olyan kérdés sorozatokkal bombáznak, ami elől
nem kéne elállni.
Például
a Messiás sorozat fő témája, szerintem, nem az, hogy kéne egy új
megváltó, hogy az emberiség megérett egy új megváltásra, amit
nem értek honnan szedtek össze a kritikusok és a morzsaszedők,
mert a film nem erről szól, hanem inkább arról, hogy mikor
kezdjük el komolyan venni Istent?
Én
egyszerűen nem értem, egy olyan filmet, mely eleve fikciónak
mutatja be magát, hogyan lehet úgy elemezni, hogy a Jézus a
sorozatból nem is Jézus? A sorozat nem tesz említést Jézusról.
A film nem Jézusról szól. Honnan ez a hiszti?
A
film végig hozza a különféle emberi hozzáállást a filmbeli
Messiáshoz, ami persze kikövetkeztethető, hogy talán így
fogadták Jézust is. Minden nép, minden vallás azt hiszi, hogy az
ő Messiása jött el ebben a Messiásban. Mondja is amikor vízen
jár a csávó, hogy: „én egy kivetítése vagyok annak, amit ti
láttok bennem”.
Ha
megértjük a filmbeli fiktív alaknak az üzenetét, rájövünk,
hogy kérdésekben bombáz meg minket, hogy ugyan biza, mikor kezdjük
komolyan venni Istent? Nemcsak kulturális szertartásként kezeljük,
hanem a Teremtőként?
A
két zsidó cinikus beszélgetése sok mindent a felszínre hoz, a
vallató csávó és a CIA ügynök csaj egy adott pillanatban egy
bárban iszogatnak és hüledeznek, hogy Uramatyám, vizenjárás,
gyógyítás, s ilyen bullsitt szélhámosságok, hogy mikor lesz
ennek vége? Hát nem cuki? Ezeknek az embereknek, ha lejönne maga
az Atya megdicsőült testben, akkor sem hinnének. A film ezt
annyira jól hozza, hogy minden ember a maga képére formálná
Istent. És noha látja vízen járni a Messiást, akiről az emberek
mondják, hogy ő messiás (ő nem mondja ezt magáról), szóval,
mindjárt arra gondol az ember, hogy ezt hogyan tudná a maga
hasznára hajtani?
Az
isteni terv, a szeretet, abszolúte senkit nem érdekel.
Ezért
mondom, hogy csodálkozom, hogy a kritikusok nem tudnak tovább lépni
a CIA ügynök látásán, amely annyira szubjektív és elfogult,
hogy egyenesen megrögzött gyűlöletbe vált át, mely érzelem
csomag gyakorlatilag tönkre tette életét. Holott a film hozza a
CIA-os csajnak a rejtett szobájú borzalmas lelkiismeret
furdalását, hozza azt is, hogy nem fog engedni a belátásnak, még
azért sem. Az ember elvárná, hogy egy ilyen képzett ember
objektív legyen, és noha nagyon objektíven viselkedik, lelkében
borzalmasan szubjektív.
Én
most már másodszorra néztem meg a sorozatot, és semmi
kivetnivalót nem látok benne, nagyon is elgondolkodtató, érdemes
mindenkinek elgondolkodni a kérdéseken, amik felmerülnek, mert
valahogy jobban képbe kerül az ember általuk, ha nem más,
legalább magával szemben, hogy a hite vagy nem hite miről is szól?
De
hát akkora az ellenkezés minden sávon, hogy a legobjektívebb
emberek is szubjektívekké válnak, ha erről a filmről van szó.
Rájöttem,
hogy senki nem akar szembe nézni ezekkel a kérdésekkel.
Nincs
kérdés, nem kell válaszolni...