Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Hiába szidjuk őket

Lovers by Irina Vitalievna Karkabi.
Hiába szidjuk a fiatalokat. Hogy így meg úgy. Persze most megint asszondjátok, hogy magyar ellenes vagyok. Dehogy vagyok. Csak leszarom már ezt a magyarságos politikát. És aki ezt nem érti meg, azt sem bánom, ha kínok kínjaiban fetreng emiatt. De valahogy ez az egyértelmű és egyben barom politika undorító. Ezért el is kezdtem drasztikusan leszabni a fészbukkról is az ilyen nemzetkedő arcokat.
Az egész nemzeti propaganda már kezdi túllépi a kommunistáékét. Egy irtó furfangos csapdába esett most mindenki aki felkapta ezt a vagy velünk vagy ellenünk hejehuját. Mert kérdem én, az összes művész, író s ezekhez hasonlók, amikor rájönnek, hogy smafu volt az egész duma ezzel a magyarságmentéssel, hogy fognak reagálni? Főbe lövik magukat, mint a Ludas Matyiban a sikkasztáson kapott könyvelő? Óvatosabb kéne legyen pláne egy művész. Mert soha nem moshatja majd le magáról és művéről, hogy belelkesedett egy smafuba, és nemcsak belelkesedett, hanem habzott is a szája a nagy kiabálástól. Olyan csapdába estek ezek a nagy nemzetkedő atyák, mint a nagy tudósok, akik a halálba vitték nagy titkukat, hogy kiadott könyveik szart sem érnek, mert rájöttek közben mekkorát tévedtek, de már presztízs kérdés megtartani a tudományos imázst.
Még a lefolyó csőben sem hallok, olvasok mást, minthogy ezek a mai fiatalok, hogy nem vállalnak semmit az életből, mert ugye szaporodni kellene, mert lám lám a cigány purdék a jéghátán is megélnek és lassan többen lesznek mint münk, sápadt arcúak. Nem értem ezt a gyűlöletet a faszfej öreg generáció részéről, melyeknek tagjaként lassan én is beszámoltatom magam, de azt mondtam, ha így fogok én is gondolkodni, inkább akasszanak fel. Jönnek ilyen pofátlan, pimasz dumával, hogy bezzeg a mai fiatalság nem vállal semmit. Az a generáció pofázik így, aki olyan rezsimben nőtt fel, hogy ha dolgozott ha nem, volt egy akármilyen munkahelye, jött a fizetése. Olyant amilyent, de kapott lakást. Ennek a faszfej öregnek nincs fogalma mit jelent egy banki hitel. Nem ismeri a kamatot. Nem ismeri a kamat fogalmát, mert honnan ismerné? Csak vedelte a sört magába, a változás után meg jobb híján tovább vedelte a sört és mellé pohártartónak felfedezte a zsidó kérdést. Milyen jókat lehetett csapkodni rá a foszni sörös asztalokra. Aztán ma meg sörös hassal azt prédikálják, hogy bezzeg a mai fiatalok milyen ilyenek meg olyanok. Tehát még azért is hibásak a mai fiatalok, hogy a cigányok jobban szaporodnak mint münk a sápadt arcúak. Mintha a mai fiatal lett volna az a stupid keresztény aki jött olyan barom szövegekkel, hogy egyenlőség, meg ilyenek. És talán elfelejti a sok barom sörös, faszfej öreg, aki a mai fiatalokat ilyen nagy zsidószakértők szidják, hogy amikor szó volt menjünk ebbe az Uniós menetbe, mindenki az eszméletlenségig kétségbe volt esve, hogy a rohadt kommunisták miatt még ezt az egyetlen nagy esélyt is elszalasszuk. Aztán mikor látom, hogy ugyanaz a pimasz profil teljesen más regiszterben most unió ellenes dumákkal jön elő, hányhatnékom van az egésztől. És már attól is előre hányhatnékom van, amikor belegondolok abba, hogy mikor ebből a nemzeti smafuból egy másik smafuba fognak lelkesedni, még arra sem fogják zsenírozni magukat, hogy csak egy icipicit is leköpjék magukat.
Nem a fiatalokkal van a baj. Én mondom. A begyepesedett agyakkal van a baj.
Azt mondja a minap a fiam: „apa, az igazság, hogy a felnőttek káromkodnak, és amikor rájuk szólsz, hogy miért káromkodnak, ha nem szabad, azt mondják fogd be a pofád?”
Nem igazság, fiam, nem igazság.” - mondtam neki. Még azt is mondtam neki, hogy: „sajnos a felnőttek mindenben ilyen igazságtalanok”.
Mi volna? Mi volna ha belátnánk, hogy felnőttségünk zsák utcába került? Hogy nem látjuk a jövőt? Hogy teljesen, de teljesen elvesztettük a talajt a lábunk alól? Mi volna szembe nézni a valósággal, hogy mindegy ki az ellenségünk, ki a hibás, hogy szabályosan senkinek halvány fingja nincs, hogy nem jövő évben mi lesz, de a holnapi napra sincs elképzelése? Mibe kerülne nekünk feleszmélni és azt mondani, fiúk, holt vágányon vagyunk mi ezzel a nagy nemzetkedéssel, mert a gyermekeinknek nincs mit enniük? Amíg mi itt csesszük egymásnak ezt a pitiáner mocsok szart, hogy ki kinél magyarabb, a gyermekeink esdeklően néznek ránk, hogy akkor mi legyen holnap? Mi volna? Mi? Megmondom én mi volna. Katasztrófa lenne. Mert az ég adta világon nem értünk semmihez, csak a hibát másokra kenni. Nem vagyunk képesek egy becsületes gazdasági életet létrehozni. Duma. Duma ez az egész Mikó tervezet. Egy gusztustalan kampány duma. Egy zavaros, mesebeli tájkép, ami igaz se volt, de nem is lesz.
Még szerencse, hogy a fiatalok ilyenek amilyenek. Hogy leszarnak minket öregeket és az életre szavaznak. Mert mi lenne, ha a fiatalok is elkezdenék egymást szarral dobni az iskolában, hogy melyik magyarabb a másiknál? Nem teszik mert sokkal több bennük a bölcsesség, mint azt mi vén faszfejek fel tudnánk fogni. Én továbbra is bízom bennük, hogy az életet nem ilyen sötétnek látják, mint mi és életképesebbek lesznek nálunk, feltalálják magukat, megkapják az utat, ott is alkotni fognak, ahol mi rombolunk, olyanok lesznek mint az a kiirthatatlan gaz, amelyik akkor is gyökeret ver, ha lepisilik, kitépik, felégetik. Ez minden reményem. Mert abban nem reménykedem, hogy nekünk vén faszfejeknek megjön a józan eszünk és elkezdünk azon gondolkodni, hogy sok, rengeteg, irdatlan pénzt tudjunk csinálni. Ebben nem reménykedek.