A főzelék.

Nem nagyon hiszek a véletlenben. Inkább hiszem azt, hogy dolgok együvé tartóznak, gyülekeznek, egybeesnek.Éppen a napokban gondolkodtam azon, hogy valójában mi értelme a blogolásomnak? Ha nem is látom értelmét, fel tudnám adni? Hogy ne írjak többet? Arra gondoltam, hogy minek is adnám fel? Minek kell valaminek értelme lennie? Mindig mindennek kell legyen egy értelme? Csak úgy nem lehetnek dolgok? Éppen nézegettem az összegyűjtött blogcímeket, ahova feliratkoztam, meg akik feliratkoztak hozzám. Elkezdtem válogatni őket. Sok blogra bejelentkeztem, ahonnan nem kaptam visszajelzést, valamikor azért kezdtem el olvasni őket, mert megfogott a stílusuk. Aztán a stílust meguntam, mert valójában csak magukról írtak, nem akarnak adni semmit másnak. Viszont felfedeztem olyan bloggereket, akiknek mondjuk a minden nem tudom hányadik írása olyan, hogy megérint engem is, de akkor egészen közelről. Elkezdtem olvasni a régebbi írásaimat, és kiemeltem belőlük azt az értelmes szót, mondatot, amit éppen „kitermelt” az aznapi helyzetem, történésem, gondolatom. Ezeket a „termékeket” összegyűjtöm és egy új oldalra teszem, és kitörlöm a régebbi naplószerű bejegyzéseimet. Minek fárassza magát bárki, hogy két évre visszamenőleg elkezdje olvasni azokat a dolgaimat, amik már nem aktuálisak. Inkább kipiszkálom azt amit értékesnek találok belőlük és a sóder mehet az archívumba.Ebben a munkában felfigyeltem egy érdekes dologra, amit az ember nem vesz igazán számba, mert nap mint nap nem érzékeli, csak ha időnként leltároz egyet. Hogy bizonyos energiájú bloggerek, vagyis emberek kezdtünk el valamilyen szinten értekezni. Ha nem is mindig és mindenben értünk egyet, ha még egyelőre láthatatlan ez a kapocs, ami minket összeköt, én úgy érzem, hogy alakul egy valamiféle főzet jelenlétünkkel a blog világban. Éppen ezért felfigyeltem arra a jelenségre, hogy vagyunk akik keresve adunk egymásnak és vannak a makk ászok, akik felülről kezelnek és leszarnak. Noha ezeknek több kifejező eszköz, szótár adatott, nem abba a közös energia csomagba dolgoznak. Sokan nem is tudják magukról, hogy egy közös csomagba dolgoznak. Ez az érdekes energia főzelék, amit mi alkotunk, olyan mint egy nagy lábosban a sok finomság és kezd egy egységes, különleges ízű táplálékká összeállni. Árasztja a szagot, az éhes emberek megérzik és meg akarják kóstolni. Ezért már megéri szerintem, hogy írjunk továbbra is. Mert bármit alkotunk ebben az életben, fontos a hangulatunkat is tovább adni. Hogy nem adtuk fel. Noha gazdasági krízisek sújtják mindennapjainkat, háborúk, éhezések, katasztrófák híre szomorítja jövő képünket, mi már arra gondolunk, hogy mi a teendő a baj utáni napon. Hogy nagyon fontos lesz a lelki állapotunk a szellemi tőkénk, ha kell a semmivel is újra kezdhetjük. Hogy nem várjuk tétlenül a messiásokat, hanem ha kell, mi már tudjuk, hogy kővel is lehet fát hántolni.Az alábbi film is alátámasztja érzéseimet és gondolataimat erről a különös energia főzelékről, amit felfedezni vélek a blogger társaim körében.Az sem véletlen, hogy egymás közt megosszuk, kommenteljük ezeket a filmeket. A közös csomag része.