Buék

Megvolt a mi időszámításunk szerinti újévi fordulat. Télen semmi esetre sem lehet nálunk év vége, illetve új év eleje, hisz teliben vagyunk a munkával. Fűtés egész télen, hajtás, miegymás. Az óév nálunk a tengeri utazással ér véget és az újév a tengeri utazás után kezdődik. Mert ekkor vagyunk rendesen a nullán. Sőt, a mínuszon. Pontosabban egy olyan mínuszon, amit jövő év tengeréig kamatostól megadunk. (Legalábbis kéne).
Tudom, hogy hitelező barátaim talán joggal húzhatnák szemöldöküket, hogy nem e inkább azt a pénzt nekik kellett volna adnom? Őszintén? Mi az az ötszáz ötven ezerhez? Hogy inkább mentem volna Székelyföldre és tettem volna azt a pénz magyar kézbe. Hallok ilyen apropókat is. Hogy miért nem megyek Parajdra, az is só, mint a tenger sója. Ez is lehetne egy opció. Csak nekem rossz tapasztalataim vannak a híres székelyekkel, ott basztak át, ahol éppen értek. Annyira furfangos az eszejárásuk, hogy észre sem veszed, hogy forgatnak az ujjuk körül. Nem érzem át a székelyeket. Biztos én vagyok túl komplikált. Viszont nem tudom mitől lett volna nehéz annak a székely csajnak megköszönni, hogy rendeltem tőle két kürtös kalácsot a tengeren? Szépen, magyarul köszöntem, magyarul kértem szépen két kürtös kalácsot, habár ők a plakátra ezt írták: „kurtos kalacs”, és búval baszott képpel kiszolgált, azt se mondta búj seggembe...Rosszul esett, mert hallottam őket jó üstenesen magyarul, illetve székelyül kárinkodni. Azt megértette a csaj, hogy kettő kürtös kalácsot kérek, azt láttam, hogy a két legkisebbet választotta ki nekem, meg is lepődtem egy kicsit rajta, de inkább nem akartam hinni a szememnek és a fülemnek. Lehet van nekik egy irritációjuk a szórványosokkal, az áruló magyarokkal szemben. Na ezt a nemzeti cöcöséget utálom én a székelyekben.
A többség, a tömeg, és itt nem a székelyekre értem, hanem általában az emberekre, olyanok mint a tenger vize: folyik, betölti az üregeket, hullámzik ha szél fúj, lapul ha nem fúj.
Szóval, vége az iskolai évnek, lejárt a tenger, jól legatyásodtunk, úgyhogy pont jó ez egy igazi újévi kezdésnek. Sok mindent feltettem magamban, hogy a tengeri utazás után meg kell változtassak. Sok mindent átgondoltam, sajnos nem sokat tudok változtatni, mégis ki kell állítsak néhány cölöpöt az irány meghatározására.
Például: el kell döntsem, vagy maximálisan asztaloskodom, vagy csinálom tovább itt a hülyét a házi agrikultúrával, mely többe kerül, mint amennyi hasznot hoz? El kell döntsem. Mert nem tudok ketté szakadni. Elveszek az apró részletek között. Viszont ha visszatérek csak az asztaloskodáshoz, ott is teljesen át kell rendezzem az életemet. És talán kezd megfogalmazódni bennem, hogy keressek egy modellt. Egy üzleti modellt, ami tetszik nekem és csinálni tudnám.
A sok kudarc elvette a harc kedvemet. De újra kell gondoljam a harci stratégiákat. Nincs más út, mint előre. Mert balfaszabbak nálam mennek előre. Azért mert nem értenek hozzá és blöffölnek. Mert úgy hiszik, hogy nekik jár ez. Én mi a francér nem hiszem, hogy nekem is jár? Honnan bennem ez a fertelmes nyomorkultusz?
Van itt munka bőven, a műhelyben is, bennem is.
Ebben az új évben újra fel kell fedezzem az előre nyomulást. Mert ha nem, jönnek a szelek, hullámok és elmosnak mint egy medúzát: mint egy taknyot kivetnek a partra.