Lájnel Ricsi s a szongbukk

Nem mintha egyetlen problémám lenne.
A világ szarik az én dolgaimra, én is a világ dolgaira.
Így leszünk kvittek.

Némi csodálkozással hallgattam a tengerparti kocsmazenészeket, amint egy szál szintetizátorral gyúrták a Lájnel Ricsi -féle slágereket, szinte eredeti hangzásban. S snúrban gyúrták, egy egy énekes adta hozzá saját elképzelését s tehetségét, hogy lett amilyen lett, de a zenei alap gyanúsan jó volt legtöbb esetben.
Gondoltam ez van öcsém, egy akármilyen kocsmazenészben is lehet megannyi tehetség s ilyesmik. Őszintén irritált kissé, hogy csak úgy mellékesen egy egész zenekart szedett ki a szintiből. Hogy azért van ecet abban az emberben, na.

Van nekem ez a fapados Yamahám. S van ilyen lehetőség, hogy számítógéphez lehet kapcsolni. Na de megörvendtem, mert gondoltam, hogy nem kell hangkártyán keresztül bajlódni, hanem direkt összeköti magát valamilyen keverő programmal. Gondoltam én ezzel a „simplist” egyszerűsített agyammal.
Végre szakítok időt, kihasználva derékfájásos időszakomat, mikor pihentetnem muszáj a derekamat, no nem mert ajánlatos, hanem mert egyszerűen mozdulni is nehéz vele, hogy installáltam a szintivel járó CD-t.
Hát elég nagy volt a csalódásom, és rácsodálkozásom, hogy teljesen másról van szó. Persze én bunkó, aki visszamaradt a szalagos zenevilágban és a valósan, fizikálisan tekerhető potmétereknél, azt hittem ez a kapcsolat egy fajta munka lehetőség lesz és dejó lesz vele alkotni. Már láttam magam előtt, amint kipötyögtetem derékfájásos óráimban a dobhoz való zeneanyagot, s milyen jókat fogok keverni. S aztán dobolni, ama bizonyos méter zene „masterpiece”-ére.
Tulajdonképpen ez a számítógépes kapcsolat arra van, hogy a kedves és virtuoso tengerparti kocsmazenész fel tudja tölteni magának a Lájnel Ricsi -féle slágereket midi formában a szintijére s azt egy gombnyomásra elindítani. Tulajdonképpen a virtuoso „művész” egy operatőr, aki a megfelelő időben a megfelelő gombot nyomja meg. Legfeljebb a szóló részen, ha nincs éppen tárogatóssa vagy harmonikássa, ki a lavjuból csináljon egy menyegzőt a szóló idejére, akkor kénytelen a dallamot egyszólamban kipötyögtetni. De csak a szóló részre. A többit végzi a midi mátrix.
A lényeg, hogy mégis kell profi hangkártya. Nem úszom meg.

Na de mégsem oly fekete az ördög. Mert pár napi csalódást végülis felfedezés követte. Hogy a szintin van olyan lehetőség, hogy a midi-s zenekart hangszerekre bontja, azok külön csatornán szólalnak meg, és azokat ki lehet kapcsolni, illetve el tudom dönteni melyik hangszer marad és melyik nem. Például letöltöm nyóc dollárért én is a Lájnel Ricsit midiben, és ki tudom szűrni belőle a dobot, amire rá tudok én játszani. Persze az már ugyancsak cuccos, de van ilyen.
Szóval, mégis van benne valami. Elvégre ilyen bunkóknak csinálták mint nekem, de ezt én nem tudtam.
Sosem tudtam mit jelent, mikor egy szintit árultak a neten, hogy tele számokkal adják. Hát ezt, hogy tele van Lájnel Ricsis midikkel.
S a szintimhez járó usb bemenet az egy usb memóriára van kigondolva, hogy akkor azon van nyócezer midis Lájnel Ricsi, s gyakorlatilag mindegy, hogy az ember tengerparton vagy esküvőn villogtatja virtuozitását, van repertoár, amiből DJ-kedni lehet.
Gyakorlatilag egy ilyen szerszámból meg lehetne élni.

Nem másért akarom én ezt a sajátos megoldást a doboláshoz, de nem jön be nekem ez a coverezés, hogy zenére doboljak. Borzasztóan zavar, hogy az eredeti dobolást is hallom. Meg aztán dobolásom is más. Másképpen érzem a ritmust. Nekem kell érezni, nem a kész dalra idétlenkedni.
Ezért is követte inkább frusztráció legtöbb dobgyakorlásomat. Nem találtam az összhangot. Lehet, hogy csak én vagyok speci ilyen érzékeny, de tény, hogy nem tetszik.
Pötyögtetek itt egy két akkordot, trekkelem is a szintire, és érzem, hogy jó lesz. Érdekes, mert lemondtam a zenére dobolást, s arra koncentrálok, amit a szintin pötyögtettem, s beindul bennem is a ritmus. És mintha a technikai dolgok is inkább bejönnek. De még nincs a szinti dobközelben. Technikai feladatok várnak még rám. Hangkártya, hangfal s ilyenek.
Na de addig is műhelykedek a szintin s gyűjtöm az anyagot. Minden esetre érdekes dolog ez a szintizés is. Mindig is szerettem a szintiket. Igaz a gitárokat is. Mindent ami zenével kapcsolatos.
Csak kimaradt az életemből.
Pótlom vagy se? Talán nem is ez a lényeg.
Asszem valami olyasmi ez az élet, amint Jézus mondta valahol: „munkában találtatva...”. Ha nem is így, de valami ilyesmi.

Mondom, nem ez egyetlen problémám. De azért csinálom, hogy ne dilózzak be a többitől. Az igazi problémáktól. Így talán kvittek leszünk...:-)