Nem
mintha egyetlen problémám lenne.
A
világ szarik az én dolgaimra, én is a világ dolgaira.
Így
leszünk kvittek.
Némi
csodálkozással hallgattam a tengerparti kocsmazenészeket, amint
egy szál szintetizátorral gyúrták a Lájnel Ricsi -féle
slágereket, szinte eredeti hangzásban. S snúrban gyúrták, egy
egy énekes adta hozzá saját elképzelését s tehetségét, hogy
lett amilyen lett, de a zenei alap gyanúsan jó volt legtöbb
esetben.
Gondoltam
ez van öcsém, egy akármilyen kocsmazenészben is lehet megannyi
tehetség s ilyesmik. Őszintén irritált kissé, hogy csak úgy
mellékesen egy egész zenekart szedett ki a szintiből. Hogy azért
van ecet abban az emberben, na.
Van
nekem ez a fapados Yamahám. S van ilyen lehetőség, hogy
számítógéphez lehet kapcsolni. Na de megörvendtem, mert
gondoltam, hogy nem kell hangkártyán keresztül bajlódni, hanem
direkt összeköti magát valamilyen keverő programmal. Gondoltam én
ezzel a „simplist” egyszerűsített agyammal.
Végre
szakítok időt, kihasználva derékfájásos időszakomat, mikor
pihentetnem muszáj a derekamat, no nem mert ajánlatos, hanem mert
egyszerűen mozdulni is nehéz vele, hogy installáltam a szintivel
járó CD-t.
Hát
elég nagy volt a csalódásom, és rácsodálkozásom, hogy teljesen
másról van szó. Persze én bunkó, aki visszamaradt a szalagos
zenevilágban és a valósan, fizikálisan tekerhető potmétereknél,
azt hittem ez a kapcsolat egy fajta munka lehetőség lesz és dejó
lesz vele alkotni. Már láttam magam előtt, amint kipötyögtetem
derékfájásos óráimban a dobhoz való zeneanyagot, s milyen jókat
fogok keverni. S aztán dobolni, ama bizonyos méter zene
„masterpiece”-ére.
Tulajdonképpen
ez a számítógépes kapcsolat arra van, hogy a kedves és virtuoso
tengerparti kocsmazenész fel tudja tölteni magának a Lájnel Ricsi
-féle slágereket midi formában a szintijére s azt egy
gombnyomásra elindítani. Tulajdonképpen a virtuoso „művész”
egy operatőr, aki a megfelelő időben a megfelelő gombot nyomja
meg. Legfeljebb a szóló részen, ha nincs éppen tárogatóssa vagy
harmonikássa, ki a lavjuból csináljon egy menyegzőt a szóló
idejére, akkor kénytelen a dallamot egyszólamban kipötyögtetni.
De csak a szóló részre. A többit végzi a midi mátrix.
A
lényeg, hogy mégis kell profi hangkártya. Nem úszom meg.
Na
de mégsem oly fekete az ördög. Mert pár napi csalódást végülis
felfedezés követte. Hogy a szintin van olyan lehetőség, hogy a
midi-s zenekart hangszerekre bontja, azok külön csatornán
szólalnak meg, és azokat ki lehet kapcsolni, illetve el tudom
dönteni melyik hangszer marad és melyik nem. Például letöltöm
nyóc dollárért én is a Lájnel Ricsit midiben, és ki tudom
szűrni belőle a dobot, amire rá tudok én játszani. Persze az már
ugyancsak cuccos, de van ilyen.
Szóval,
mégis van benne valami. Elvégre ilyen bunkóknak csinálták mint
nekem, de ezt én nem tudtam.
Sosem
tudtam mit jelent, mikor egy szintit árultak a neten, hogy tele
számokkal adják. Hát ezt, hogy tele van Lájnel Ricsis midikkel.
S
a szintimhez járó usb bemenet az egy usb memóriára van
kigondolva, hogy akkor azon van nyócezer midis Lájnel Ricsi, s
gyakorlatilag mindegy, hogy az ember tengerparton vagy esküvőn
villogtatja virtuozitását, van repertoár, amiből DJ-kedni lehet.
Gyakorlatilag
egy ilyen szerszámból meg lehetne élni.
Nem
másért akarom én ezt a sajátos megoldást a doboláshoz, de nem
jön be nekem ez a coverezés, hogy zenére doboljak. Borzasztóan
zavar, hogy az eredeti dobolást is hallom. Meg aztán dobolásom is
más. Másképpen érzem a ritmust. Nekem kell érezni, nem a kész
dalra idétlenkedni.
Ezért
is követte inkább frusztráció legtöbb dobgyakorlásomat. Nem
találtam az összhangot. Lehet, hogy csak én vagyok speci ilyen
érzékeny, de tény, hogy nem tetszik.
Pötyögtetek
itt egy két akkordot, trekkelem is a szintire, és érzem, hogy jó
lesz. Érdekes, mert lemondtam a zenére dobolást, s arra
koncentrálok, amit a szintin pötyögtettem, s beindul bennem is a
ritmus. És mintha a technikai dolgok is inkább bejönnek. De még
nincs a szinti dobközelben. Technikai feladatok várnak még rám.
Hangkártya, hangfal s ilyenek.
Na
de addig is műhelykedek a szintin s gyűjtöm az anyagot. Minden
esetre érdekes dolog ez a szintizés is. Mindig is szerettem a
szintiket. Igaz a gitárokat is. Mindent ami zenével kapcsolatos.
Csak
kimaradt az életemből.
Pótlom
vagy se? Talán nem is ez a lényeg.
Asszem
valami olyasmi ez az élet, amint Jézus mondta valahol: „munkában
találtatva...”. Ha nem is így, de valami ilyesmi.
Mondom,
nem ez egyetlen problémám. De azért csinálom, hogy ne dilózzak
be a többitől. Az igazi problémáktól. Így talán kvittek
leszünk...:-)